quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 24. hétfő
  -  Mátyás
Vásárhely24.com archívum

Szombati kalandozás Vásárhely népi motívumvilágában

2018. május 03.

A Tornyai János Múzeum Houdtól Újvárosig – Évszázadok a Hód-tó partján című állandó kiállítása ízelítőt ad abból, hogyan ötvöződött a vásárhelyi nép tárgyaiban a praktikum és az esztétikum. Minderről a szombat délelőtt 11 órakor induló, Variációk három színre című tárlatvezetésen meggyőződhetnek a közgyűjtemény látogatói, akiket Terendi Viktória, a múzeum néprajzkutatója vezet be az egykori használati tárgyak világába.

A festéssel, faragással, varrással létrehozott minták leképezték, milyennek látták eleink az őket körülvevő világot, mit tartottak szépnek, jelentéstelinek, így a szombati tárlatvezetés látogatói bepillanthatnak a díszítőművészet és a paraszti életmód összefüggéseibe is. A látogatás során gazdag népművészeti örökségünkből a szőrhímzések kerülnek a középpontba: ez alkalommal, a ritkán látható, raktárban őrzött eredeti mustrák is bemutatásra kerülnek.

A szabadrajzú hímzések mellett a keresztszemes szőrhímzéseket is megismerhetik a látogatók, szó esik majd a párnavégek színeinek, motívumainak érdekességeiről, s arról, milyen kevésen múlt, hogy nem tűnt el a feledés homályában ez a különleges hímzés.

A „szőrös párnavégek” a magyar hímzéskincs legrégebbi rétegéhez tartoznak, a régi tiszántúli hímzések csoportjába illeszkednek. A rackajuh gyapjúját fonták, növényi festékekkel színezték, majd többféle öltéstechnikát is alkalmazva varrták ki az előrajzolt, azaz drukkolt házivásznon a jellegzetes motívumokat.

Kiss Lajos gyűjtéséből tudjuk, hogy a minták neveinek egy része is fennmaradt: kerekrúzsás, félrúzsás, gránátalmás, templomcifrás és – mint ahogy a tárlatvezetés címében is áll – három alapszínt: kéket, barnát és lilás-pirosat használtak, s az egészen élénktől a visszafogottig számos árnyalat együtt jelent meg egy-egy hímzésen.

Eleink motívumai a természetből és a keresztény vallásból is táplálkoznak, absztrakt megfogalmazásuk előképeit az úrihímzésben kell keresnünk. Ez a hímzés kizárólag párnavégeken maradt fenn, melyek egykor a tisztaszoba mennyezetes ágyán hirdették a ház asszonyának ügyességét és a család gazdagságát.