Évszázadnyi vásárhelyi művészeti eszencia

Egy hete nyílt meg a Tornyai János Múzeumban a Vásárhelyi művészélet 1900-1990 című kiállítás, amelyet szombaton kurátori tárlatvezetéssel ismerhettek meg az érdeklődők, közöttük az Art.Pagony Művészettörténeti Önképzőkör tagjai. A kiállítás anyaga februártól áprilisig Budapesten, a Várkert Bazár kiállítótermeiben volt látható, s a vásárhelyi tárlatot felkereső közönség július végéig találkozhat a 20. századi vásárhelyi festészet és szobrászat ikonikus műveivel.
Nagy Imre művészettörténész, a közel százötven műtárgyat felvonultató kiállítás egyik kurátora elmondta: a kiállítás az első, jelentős, Hódmezővásárhelyen készült képpel, Iványi Grünwald Béla: Isten kardja című képének első változatával indul, amelyet – mint azt fotográfia is dokumentálja – a művész a Plohn-műteremben festett, majd Rudnay Gyula, Endre Béla, Tornyai János alkotásai mutatják be a vásárhelyi festészet nagy korszakát.
A múzeum emeleti termeiben kapott helyett a kortárs egység, az 1945 utáni alkotók művei, köztük a Vásárhelyi Őszi Tárlatok előtti érából Frank Frigyes munkái, amelyet az Őszi Tárlatok „főmezőnye” követ. A kurátor hangsúlyozta: a bemutatott időszak és a rendelkezésre álló terek korlátai miatt nem törekedhettek teljességre a válogatás során, vállalt céljuk az volt, hogy mind a fővárosi, mind most, a vásárhelyi közönségnek a Tornyaival a városban elindult művészélet gazdagságát és sokszínűségét megmutassák.
Tornyai János kisméretű tájképeiről szólva Nagy Imre kifejtette: amikor a művész ezen képeit egy-egy kiállításra beadta, a művésztársak rendre kizsűrizték, annyira újszerű és más volt, mint az addigi alkotásai, hogy nem látták azok értékét. A szivardoboz fedőkre, alapozás nélkül felhordott festéknyalábokkal készült képek, amelyek az Alföld arcait mutatják meg, ma is korszerű alkotásoknak tekinthetők.