Daru Árpád: a Facebook nem építi, hanem kettéhasítja a közösségeket

A Promenád interjúja:

Új arc a vásárhelyi politikában az 1-es körzet, a Belváros jelöltje. Ha megkérdezik, ki az a Daru Árpi, hogyan jellemezné önmagát egy mondatban?

Ha csak egy mondatom van, akkor az az, hogy a városáért tenni akaró, fiatal lokálpatrióta vagyok.

Gyermekkora óta jellemző az otthona iránti szenvedély, elkötelezettség?

A főiskolát Ausztriában, Kismartonban végeztem el, 2010-ben. Négy évig voltam kint, és amikor végeztem, úgy döntöttem, hogy köszönöm, elég volt. Akármennyire szerettem külföldön, akárhány barátom volt, nekem fontosabb a család közelsége, és az, hogy itthon lehessek Magyarországon, itthon Vásárhelyen. Hiába beszéltem jól németül, hiába próbáltam mindenkivel jóban lenni, éreztették velem, hogy nem vagyok odavaló. Amikor az ember 18 évesen leteszi az érettségit, nyilvánvalóan kíváncsi, körülnézne a nagyvilágban, és úgy gondolja, „majd én megmutatom, hogy is kell ezt csinálni”. Velem is így volt, de azután eltelt négy év, és a család, illetve az otthon közelsége mindent fölülírt.

Mikor volt az a pont az életében, mikor eldöntötte, hogy vállalkozó szeretne lenni?

Ez egy folyamat volt, nem egyik napról a másikra jött. Mikor hazajöttem, 2010 szeptemberében, kerestem a helyem a világban, a városban. Először édesanyám könyvelőirodájában kezdtem el dolgozni, az alapoktól indulva. Számlákat szedtem össze, kontíroztam, rögzítettem, majd később megtanultam a könyvelés csínját-bínját. Rengeteg interakció ért, hiszen volt anyukámnak építőipari, aszfaltozó, fodrász, kozmetikus, ablakgyártó és még sok más szakmából érkező ügyfele, vagyis számos szakmába betekintést nyerhettem. Láttam, hogy mekkora részét emészti fel egy vállalkozásnak a munkabér kitermelése, és megtanultam, hogy milyen terhei vannak egy vállalkozónak. Miközben gyűjtöttem a tudást, egyre többet gondolkoztam azon, hogy nekem is vállalkozni kellene, ha már elméletben ilyen sokat tanultam erről a világról.

Ha valaki csak 5 percig sétál önnel az utcán, akkor azt tapasztalja, hogy gyakorlatilag mindenkit ismer, mindenki vidáman és boldogan köszön vissza. Ezt hogy sikerült elérnie?

Amikor tudok, és lehetőségem van rá, akkor nagyon szívesen segítek másokon, mert jóleső érzéssel tölt el, ha szerepet vállalhatok embertársaim problémáinak megoldásában. Sok mindennel találkoztam már itthon, és sok embert ismertem meg a munkám által. A Szeretem Vásárhelyt Egyesület már kicsit több mint egy éve működik, és ezen a szervezeten belül, pontosabban általa számos önkéntes, karitatív jellegű akcióban vehetek részt. Ezeknek tudom be, hogy sokan tényleg barátságosan köszönnek rám az utcán.

Mik a tapasztalatai, hogy fogadják a vásárhelyiek ezeket az önkéntes akciókat?

Látszik az embereken, hogy van igény erre. Nagyon kicsi odafigyeléssel, nagyon kicsi akarással fontos és hasznos programokat lehet szervezni. Említhetem mindjárt az iskolakezdési zebra akciónkat, ahol tigris jelmezben kísérem át a gyerekeket a zebrán az iskolák előtt a forgalmas utakon. Közben ott van a mosoly az arcukon, és a szülő nem rántja el a gyereket, hanem odajön, és ő is megfogja a tigris kezét. A másik jó példa az élőzenés estek, akár közös éneklések, amikor közösségi élményt nyújtunk vagy karitatív jelleggel segítünk meg egy-egy családot. A jó szándék és az összefogás csoda dolgokra képes, kis odafigyeléssel nagyon sokat tehetünk az emberekért.

Most, hogy képviselőjelölt lett, a Facebook világába is belecsöppent, és rögtön kritikát is fogalmazott meg a közösségi médiát illetően. Hogyan látja ennek a szerepét a mindennapokban?

A közösségi médiától három éve tartózkodom. A vásárhelyi Amatőr Labdarúgó Bajnokságnak például van egy közös Facebook-csoportja. A csapatvezető oda kiírja a teendőket, tudnivalókat. Majd utána külön felhívnak engem, mert tudják, hogy nem nézem a Facebook-posztot. Három év kemény munkája volt, hogy idáig csökkentsem az online közösségi terek használatát. Amiket egyébként már nem is neveznék közösségi térnek, hiszen ezeken az oldalakon pont az ellenkezője folyik: a közösség bomlasztása. Egy közösség lehet egy lakóközösség, egy egyházközösség, lehet egy város közössége, és napjainkban a Facebook pont ezeket hasítja ketté. Mikor visszakerültem a Facebook világába, megdöbbentem, és szomorúan láttam, hogy mi folyik ott, különösen Vásárhely vonatkozásában. E tekintetben figyelemfelhívónak szántam a Facebookkal kapcsolatos akciómat, hogy megmutassam: mennyire hazug, álságos és kártékony, ami ott folyik, hátha észbe kapnak az emberek. Sajnálatos, hogy mennyire szélsőségesen viselkednek a közösségi média valós és álprofiljai, hogy ismerve vagy ismeretlenül, arccal vagy arc nélkül öntik egymásra a gyűlöletet. Bevallom, nekem is van olyan barátom, aki a másik politikai tábor híve, de az utcán még nem csapta félre a fejét, és nem küldött el melegebb éghajlatra, és ez pontosan így a normális és egészséges!

Sokat dolgozik a Népkerti söröző fejlesztésén. Mi a célja ezzel?

Nem titkolt célom, hogy ebből is egy közösségi teret alakítsunk ki. Fontos, hogy nem egyedül csinálom ezt, hanem a testvéremmel, akinek rengeteg jó meglátása van. Szeretnénk minél több rendezvényt, kulturális csemegét a vendégek elé tárni, ami reményeim szerint arra sarkallja őket, hogy ne a Facebookon mocskolódjanak, hanem mozduljanak ki, és személyesen találkozzanak, beszélgessenek egymással. Hiszek benne, hogy mind a Belvárosban, mind Vásárhelyen így lehet begyógyítani a sebeket.

Ha már vendéglátás, ha már üzlet: a tram-trainben lát-e fantáziát?

Megdöbbentő, hogy sokan tudatosa, célzatosan démonizálják a villanyvasutat. Nyilván, mikor beköltöztem bármelyik albérletembe, kifestettem, dobozokból öltözködtem. Mindig is utáltam azt a pár hetet, amíg nincs minden a helyén. Amikor viszont már minden kész lett, akkor nagyon jó lett az albi. Ugyan ez a helyzet a tram-trainnel is. Senkinek sem öröm, hogy nehezebb a közlekedés a városban, de ez a villamosvasút fantasztikus dolog lesz, elképesztő méretű oda-vissza forgalmat generál majd Szeged és Vásárhely közt. Ugyanúgy, ahogy egy vásárhelyi könyvelő könnyen be tud menni dolgozni Szegedre, ugyanúgy egy szegedi orvos is kényelmesen és gyorsan átérhet Vásárhelyre. Bízom benne, hogy a szegedi orvosok csak gyógyítani jönnek majd ide… (Daru Árpád belvárosi orvos ellenfele ugyanis nem Vásárhelyen, hanem Szegeden él – a szerk.)

Forrás: promenad.hu/Szabó Viktor, fotók: Gémes Sándor