Ambrus Sándort, Dömötör Jánost és Szénási Jánost tüntették ki a díszközgyűlésen

A tenni akarás, a példamutatás és a szeretet kifejezése a közös azokban, akik ma Pro Urbe díjban részesültek a hódmezővásárhelyi díszközgyűlésen. Az önkormányzat minden évben azoknak adományozza az elismerést, akik évtizedek óta a város fejlődéséért, nevének öregbítéséért dolgoznak.

A városi ünnepség után díszközgyűlést tartottak március 15-én a Városházán, ahol Márki-Zay Péter polgármester köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, a mindennapok során nem azt kell nézni, hogy Hódmezővásárhely mit tesz értünk, hanem azt, hogy mi mit teszünk érte.  – Akiket ma méltatunk, azok pontosan ennek szellemében dolgoztak és dolgoznak. Három közös jellemzőjük van: a tenni akarás, a példamutatás és a szeretet kifejezése – jelentette ki a politikus, aki Almási Istvánra is megemlékezett.

– Lázár János a polgármester temetési gyászbeszédében azt mondta; amellett, hogy nagyon sokat tett a városért, nem volt ellensége és mindenki szerette. Úgy gondolom, ez a kitüntetettekre is igaz, így negyedikként ő is ide sorolható – mondta Márki-Zay Péter, hozzátéve, a most díjazott személyeket még a néhai településvezető terjesztette elő.

A Pro Urbe elismerést ez alkalommal Ambrus Sándor fazekasnak, népi iparművésznek, Dömötör János nyugalmazott radiológus főorvosnak és Szénási János fazekasnak, népi iparművésznek ítélték. Ambrus Sándor betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen, így a díjat fia, Ambrus Norbert vette át.

Ambrus Sándor 1949. április 12-én született Hódmezővásárhely Csúcs városrészében. Munkáinak többsége a fehér alapon kobaltkék mázat használó csúcsi mesterek munkáinak stílusát idézi, de megtalálhatóak a zöld és a barnamázas áttört, karcolt, hagyományosan Újvárosra és a „sárgaedényes” Tabánra jellemző tárgyak is. Ötven éve ismerkedett meg a fazekasmesterség alapjaival. Ma a Kereskedelmi és Iparkamara Elnöki Aranyérmese, többszörös „Magyar Kézműves Remek” díjas népi iparművész.

Dömötör János 1948-ban Hódmezővásárhelyen született, a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban 1967-ben érettségizett, majd 1974-ben a SZOTE Általános Orvostudományi Karán orvosi diplomát szerzett. Kezdettől az 2016. december 31-i nyugállományba vonulásáig – 42 évig – a helyi kórház radiológus orvosa, majd főorvosa volt. Azok közé az orvosok közé tartozik a mai napig, akinek az élete a munkája, és a vásárhelyi kórház. Orvos kollégái a Dél-Alföldön, sőt országszerte elismerik gyógyító munkáját.

Szénási János 1944-ben született Hódmezővásárhelyen. Egyike azoknak, kik a több száz éves fazekas hagyományokat követik. Az agyagot és annak formázását a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban ismerte meg 1958-ban, 14 évesen. Ott tett szakmunkás vizsgát és ott helyezkedett el, mint korongos, majd 1968-ban munkahelyet váltva az akkor épülő Alföldi Porcelángyárban kezdett dolgozni. 1980-tól vállalkozó. 1990-ben megkapta a népi iparművész, majd 2009-ben a Népművészet Mestere megtisztelő címet. 2010-ben Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata a Signum Urbis Honorantis címmel tüntette ki a városért tett munkássága elismeréseként.

A díszközgyűlésen Zoltán Péter klarinéton, Boros Annamária zongorán, Suhanyecné Puskás Barbara csellón és Lauer Ágnes zongorán működött közre.

A kitüntetettekről bővebben későbbi cikkeinkben olvashatnak majd.