Vásárhelyi hulladékszállítási közbeszerzés: ki, mit, mennyiért? – Kérdések és válaszok
Márki-Zay Péter néhány héttel ezelőtt feljelentést tett a vásárhelyi hulladékszállítás korszerűsítése kapcsán, a téma azóta is gyakran felmerül a lakossági fórumokon. De mi a baj a közbeszerzéssel? És miért volt szükség egyáltalán a hulladékszállítás korszerűsítésére? Igaz, hogy Lázár János hivatala is kifogásolta a város közbeszerzési kiírását? Akkor most kinek van igaza? A Vásárhely24 rendet tesz a kérdésben. Szájbarágó következik.
Milyen pályázatról van szó?
A hulladékszállítás korszerűsítésére a hódmezővásárhelyi önkormányzat a közösségi értékhatárt meghaladó, nyílt közbeszerzési eljárást írt ki, illetve folytatott le. A „Hódmezővásárhelyi Hulladékgazdálkodási Program” elnevezésű KEOP-1.1.1./C/13-2013-0008 számú projekt keretében 11 db gépjármű (hulladékszállító teherautó), valamint hulladékaprító gép, hulladékosztályozó gép, 24.000 edény (lakossági hulladéktároló), továbbá 36.660 chip beszerzésére került sor nettó 984.610.655,- Ft értékben.
Az eljárás mindenki számára hozzáférhető volt?
Igen, a közbeszerzési kiírás mind a magyar, mind az Európai Unió hivatalos közbeszerzési lapjaiban megjelent, így arra bárki jelentkezhetett Magyarországról vagy az EU tagállamaiból.
Miért kellett egyáltalán átszervezni a hulladékszállítást?
Azért, mert az önkormányzat az uniós pályázati lehetőséget kihasználva egy olcsóbban üzemeltethető, környezetkímélőbb, és ami talán a legfontosabb: a lakosság számára olcsóbb rendszert akart kiépíteni.
Hogyan lehet olcsóbb egy új rendszer, mint az, ami már működik?
Úgy, hogy korszerűbb. Az új rendszer lényege, hogy minden kukába egy chipet helyeznek el, amit a hulladékgyűjtő autó érzékel, és minden ürítésnél regisztrál. Az autók mozgását a központ GPS rendszeren keresztül folyamatosan követi és a regisztrált adatokat feltölti a központi adatbázisba. Ennek köszönhetően ellenőrizhetővé válik, hogy egy adott háztartás egy hónapban hányszor helyezte ki a kukákat a hulladékürítésre, és csak a tényleges hulladékszállításért kell fizetni. Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha valaki a havi négy-öt helyett csak kettő, vagy három alkalommal élt a heti hulladékszállítás lehetőségével, akkor kettő, vagy három alkalom után fizet, nem kell – más városokhoz hasonlóan – átalánydíjként mindig 4-5 hulladékszállításért fizetnie. A rendszer emellett fokozottabban ösztönöz a szelektív hulladékgyűjtésre a lakossági oldalon és jobb technológiával biztosítja a már begyűjtött hulladékban lévő újrahasznosítható anyagok kiválogatását a szolgáltatói oldalon. A magasabb szelektív hulladékarány, a több újrahasznosítható anyag kiválogatása pedig nagyobb állami támogatást jelent a szolgáltatónak, az Uniós irányelveknek megfelelően ezzel ösztönzi az állam a környezetkímélőbb szelektív hulladékgyűjtést.
Mennyi megtakarítást jelentett az új rendszer?
2013-ban az akkori díjak mellett a vásárhelyi háztartások és az itt működő cégek 481 millió Ft-ot fizettek az A.S.A-nak. 2017-ben ez 267 millió forint volt. Ez azt jelenti, hogy évente – a költségnövekedéseket nem is számolva – 214 millió forinttal kevesebbet fizetnek a vásárhelyi cégek és vállalkozások, de menjünk tovább: ezért a pénzért az A.S.A. a lakosságnak csak a kommunális edényzetét ürítette, ezzel szemben jelenleg a kommunális, a szelektív és a zöldhulladékot tároló edényzet is ürítésre kerül. Ne felejtsük el azt sem, hogy korábban késedelem esetén számlánként közel 3 ezer forintot kellett fizetni az A.S.A.-nak, most pedig nincs pótdíj.
Igaz, hogy a Lázár János vezette Miniszterelnökség kifogást emelt az ellen, hogy a város a teljes közbeszerzést egyben írta ki és nem részekre bontva?
Az önkormányzat által összeállított közbeszerzési kiírást – mint minden hasonló esetben – először a pályázat tartalma szerint illetékes minisztérium, ebben az esetben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) vizsgálta meg. Az NFM a közbeszerzést támogatási nyilatkozatban jóvá is hagyta. A dokumentáció ezt követően került a Miniszterelnökséghez tartozó Közbeszerzés Felügyeleti Főosztályra (KFF), ahol ellenőrizték a technikai megvalósítást. A KFF 2014. július 31-én megküldte ellenőrzési jelentését (ikt.sz. 4644/2/2014.), amelyben azonban szó sem esett a részajánlattétel lehetőségének hiányásáról. Ennek megfelelően az Önkormányzat nem is reagált rá. A KFF 2014. november 21-én a vizsgálata lezárultával azonban „nem támogatható” minőségellenőrzési tanúsítványt (ikt. sz. 4644/4/2014.) adott ki. Ennek indoka valóban az volt, hogy nem volt biztosítva a részajánlat lehetősége, azaz nem tudott külön-külön pályázatot beadni olyan cég, amelyik csak hulladékszállító teherautókat forgalmaz, vagy nem tudott részajánlattal élni olyan cég, amely csak informatikai rendszerekkel foglalkozik, esetleg csak chipeket, vagy kukákat gyárt.
Miért nem részekre bontva írta ki a város a közbeszerzést? Ezzel egy ajánlattevőt akart helyzetbe hozni?
Nem, hiszen a nyílt hazai és uniós közbeszerzési kiírásra bármely hazai, vagy az Európai Unió tagországában működő cég jelentkezhetett. Azért írta ki egyben a város a közbeszerzést, mert ez volt a rendszer működőképességének legfontosabb biztosítéka. Könnyen belátható, hogy ha külön-külön veszünk kukákat, chipeket, a chipeket leolvasó érzékelőket, kukásautókat, és különböző központi informatikai rendszereket, lehet, hogy egy-egy részterületen olcsóbbat is kapunk, korántsem biztos, hogy működőképes rendszert tudunk belőlük összerakni. Hiszen lehet, hogy olyan kukák nyernek a legolcsóbb ajánlatot kereső közbeszerzésen, amelyekbe nem lehet tartósan üzembiztosan működő chipeket ültetni, vagy olyan chipek, amelyek nem kommunikálnak megfelelően a kukásautókban lévő leolvasókkal, vagy azok a központi informatikai egységekkel. Hétköznapi tapasztalat, ha valaki lecseréli a telefonját és más márkájú telefont vesz, gyakran nem tudja a korábbi készülékének adatait átvinni. Egy ilyen komplex rendszernél az összehangolt és tartósan üzembiztos működés a legfontosabb. Egy másik példa talán szemléletesebb: ha valaki ruhát vesz, a cipőt, a nadrágot, a kabátot, az inget egymáshoz választja, senki nem úgy vásárol, hogy bemegy a boltba és azt mondja, kérek egy pár cipőt, akármilyen lehet, mindegy, hogy fekete, barna, vagy piros, de ha kedvezőbb az ára, akkor itt veszem meg, nem a szomszéd boltba.
Nem lehetett volna eleve úgy kiírni a közbeszerzést részenként, hogy egymással stabilan együttműködő elemekre lehessen csak pályázni?
Nem. Magyarországon szinte sehol nem működik olyan rendszer, amelyben a hulladéktároló edényekbe épített chipek leolvasása a számlázásban is megjelenik. Legtöbb helyen átalánydíjat fizetnek a korszerűbb eszközök mellett is. A vásárhelyi rendszerben ezt a kukákba épített chipektől a számlák nyomtatásáig tartó rendszer összehangolt működése teszi lehetővé. Egy ilyen komplex rendszer kiépítéséhez olyan szakértelem és nem utolsó sorban műszaki és a piaci kapacitásokat is ismerő szaktudás kellett, amely egy polgármesteri hivatalban nem áll rendelkezésre. A teljes rendszer egyben történő beszerzése mindemellett fontos biztosíték is a város kezében, hiszen, ha meghibásodás merül fel, egyetlen vállalkozó felé léphet fel a város jótállási igénnyel, vagy jogi eljárással. Ha különböző cégek adnák össze a rendszert, akkor megindulna a jól ismert egymásra mutogatás. A chipeket szállító cég azt mondaná, hogy a leolvasókkal van a baj, a GPS rendszert biztosító cég a központi informatikai rendszer felelősére mutogatna, miért nem tudnak összehangoltan működni az eszközök. Ráadásul a műszakilag túlszabályozott közbeszerzés esetén a piaci szereplők azzal vádolhatják meg a közbeszerzés kiíróját, hogy egy-egy adott eszközre, cégre írták ki a pályázatot, az általuk forgalmazott eszközöket kizárva a versenyből.
Ha a KFF szerint részajánlatokat kellett volna kérni, akkor hogyan lehetett mégis egyben kiírni a közbeszerzést?
A KFF 2014. november 21-én kiadott „nem támogatható” minőségellenőrzési tanúsítványát követően a város levélben részletes indoklást küldött, miért nem részekre bontva, hanem egyben szeretné beszerezni a teljes rendszert. A legfontosabb két érv a fentebb kifejtett kompatibilitás, azaz, hogy egy egységes, egymással tartósan és üzembiztosan együttműködő részekből álló rendszert szeretne kialakítani, valamint, hogy egy vállalkozót tudjon felelősségre vonni az esetleges hibákért. A város egy új közbeszerzési eljárás keretében ismét beadta a dokumentációt, amit mind az NFM, mind a Közbeszerzés Felügyeleti Főosztály támogatott. A KFF 2015. szeptember 10-én kiadta a szabályossági tanúsítványt (ikt. sz.: 2153/1/2015.).
Mi köze van a közbeszerzésnek Lázár Jánoshoz?
Semmi. A közbeszerzést a vásárhelyi önkormányzat indította el, a Lázár Jánoshoz tartozó Miniszterelnökség pedig nemhogy segítette, hanem kifejezetten körültekintően kivizsgálta a dokumentációt és csak azt követően támogatta a közbeszerzést, hogy a város minden felmerülő kérdést részletesen tisztázott.
Forrás: Vásárhely24
