Áncsán István: A TAO áldásos, ráadásul üvegzseb jellegű

Átok és szitokszó lett a TAO a vásárhelyi közéletben az elmúlt hetek során – panaszkodik Áncsán István, a HLKC ügyvezetője. A sportvezető azt még elfogadhatónak tartja, hogy az utca embere nincs tisztában a kézilabdázók számára is áldásos látványsport-finanszírozási rendszer működésével, de azt már sokkal bajosabbnak és veszélyesebbnek látja, hogy felelős beosztású közszereplők is sötétben tapogatóznak a TAO-t illetően.

– Milyen változásokat hozott a Hódmezővásárhelyi Leány Kézilabda Club (HLKC) életében a TAO-rendszer bevezetése, miben sikerült előrelépniük a látványsportok kiemelt kormányzati támogatása által?

– A HLKC egy fiatal egyesület, 2009-ben alakult a helyi NB I-es klub felbomlása után a kézilabda iránt elkötelezett civilek és a vásárhelyi szülők összefogásával. Az volt a célunk, hogy az itteni gyerekeknek ne kelljen átjárniuk Szegedre vagy Orosházára kézilabdázni. Kezdetben a működés költségeinek előteremtése, így például a csapatok által használt létesítmények bérleti díjának kifizetése is rendkívül komoly terheket rótt a szülőkre. A kormány 2011/12-től vezette be az ön által említett TAO-támogatás lehetőségét, ami levegőhöz juttatott bennünket: óriási könnyítést jelentett az érintett egyesületeknek, így természetesen nekünk is. Nem kizárólag ennek köszönhetően, de a HLKC is hatalmasat lépett azóta előre mind létszámban, mind sportszakmai és infrastrukturális téren. 25 gyerekkel indultunk, ma mintegy 130 igazolt sportolónk van, büszkeségünkre a felnőttegyüttesünk tagjainak zöme is utánpótláskorú helyi kötődésű játékos.

– A TAO-rendszer keretében milyen célokra tudtak pályázni az elmúlt években?

– Fontos kiemelni, hogy zárt rendszerről van szó. A Magyar Kézilabda Szövetség évente elbírálja a pályázó egyesületek sportfejlesztési programját, jó esetben teljes mértékben elfogadja, esetenként kisebb mértékben kicsit lefelé módosítja azt (a sportfejlesztési programok és a szakszövetségi támogató határozatok éves bontásban megtalálhatóak az érintett klubok honlapján – a szerk.). Ez azonban még csak egy lehetőség, azaz a támogatási határozatban foglalt keret erejéig van lehetősége a sportszervezetnek támogatókat gyűjteni. Helyben borzasztóan nehéz feltölteni a keretet, tekintve a vásárhelyi és környékbeli cégek gazdasági erejét, teljesítőképességét. Sokat számít, hogy pozitív a hozzáállásuk a sporthoz, de alapvetően más, külső, országos cégek társasági adóját is be kell vonni a siker, illetve az eredményes működés érdekében, ez pedig nem valósulhatott volna meg helyi, vagy Vásárhelyhez kötődő országos politikusok aktív és elkötelezett lobbitevékenysége nélkül. A TAO-támogatásokat egyébként 90-95 százalékban az utánpótlás-nevelésre használta fel a HLKC, 5-10 százalékban egyéb fejlesztésekre (irodatechnikai, informatikai beruházások, laptopok, projektor vásárlása a mérkőzések elemzéséhez) kaptunk támogatást. Valamint beszerezhettünk két kilencszemélyes Renault Traficot, ami csak az előző szezonban egyébként 1-1,5 millió forinttal csökkentette a személyszállítási költségeket.

– Milyen tételekből állt össze az utánpótlás-nevelés, azaz a gyermek- és utánpótlás-kézilabda TAO-finanszírozása a klubjuknál?

– Az évi 40-60 milliós keretünk első fontos és legnagyobb részegysége a sportlétesítmények bérlése (a HLKC esetében a Balogh Imsi Sportcsarnok, a Klauzál Gábor, a Liszt Ferenc és a Szent István általános iskolák tornaterméről volt és van szó többek között) éves szinten több mint 10 milliós nagyságrendben. De TAO-ból fedezzük a gyerekek utaztatását is: évente 7-12 csapatot versenyeztet a klub, közülük az ifi, a serdülő és az U13 havonta két-három alkalommal utazik Budapestre, Kisvárdára, Debrecenbe, 200-300 kilométeres távolságokra, miközben a személyszállítási fuvarozók bruttó 230-250 forintot kérnek el kilométerenként. Ez is évi 4-8 millió forintot emészt fel. Ebből finanszírozzuk továbbá a gyerekek sportruházatát, sportfelszereléseit. A fizikai érintkezésre épülő kézilabdában évente kell és szükséges mezgarnitúrát cserélni, a HLKC a TAO révén minden évben szinte az összes sportolójának új teremcipőt biztosított, de rendszeresen szereztünk be sporteszközöket és melegítőt is. Erre korábban nem, vagy csak jelentős szülői hozzájárulással nyílt lehetőség, ami konfliktusokhoz vezetett. A TAO-ból fizettük továbbá a gyerekek versenyeztetési költségeit, a nevezési díjakat, a különböző tornák esetében a szállást, az étkezést, a nevezési, valamint játékvezetői díjakat is. Végezetül azt is meg kell említenem, hogy a TAO előtti időszakban az edzők, a technikai személyzet bérezése sem volt megoldott, szívességből vagy jelképes összegért vállaltak munkát a kollégák, a TAO jelentett megoldást ezekre az áldatlan állapotokra.

– Hogyan történik a TAO-pénzek elszámolása, tapasztalt-e ebben visszaélésre utaló jeleket a rendszerben?

– A TAO-rendszer a teljes áttekinthetősége és az elszámolási kötelezettségek alapján üvegzseb jellegű, abszolút mértékben átlátható rendszernek, ami totálisan leszabályozott, rendkívül szigorú keretek között és éves elszámolás mellett működik. Az egyesület költségsorokra pályázik, a pályázat szakmai és költségvetési érvekkel alátámasztott. Konkrétan meg kell jelölni és határozni, mennyi költség megy például bérre, bérleti díjra, sportruházatra, sportszerre, személyszállításra. A HLKC esetében a lehetősége is kizárt bármiféle visszaélésnek, korrupciónak. Mint említettem, teljesen zárt és szigorúan szabályozott rendszerről van szó, a támogatását költségsoronként ítélik meg, az elszámolás borzasztóan alapos és szigorú. Szeretném jelezni, sportnyelven szólva „csont nélkül” átment a HLKC összes eddigi elszámolása, a Magyar Kézilabda Szövetség kisebb adminisztratív hiánypótlásokkal valamennyit elfogadta. Minden költségnem mögé megrendelő, teljesítési igazolás, a munkabér kifizetési igazolása szükséges, azaz 6-8 oldalas mellékleteket vizsgál az ellenőrző hatóság, mely megállapítja, hogy valós költségekről van szó. A HLKC esetében tehát a korrupció lehetősége is kizárt, azt viszont nem kívánom minősíteni, hogy felelős vezetők általában a TAO és annak vásárhelyi megvalósulása kapcsán korrupciót kiáltanak.

– Mi történik abban az esetben, ha a túlhevített politikai légkör, a különös városházi célozgatások és a TAO-rendszer tisztaságával kapcsolatban hétről hétre hallható vádaskodások miatt tovatűnik a cégek bizalma, és hiába a támogatási keret, a klub nem tudja azt feltölteni?

– A hétéves TAO-múlt alatt akadt egy-két olyan szezon, amikor a HLKC is nehézségekbe ütközött a megítélt keret feltöltése kapcsán, egyszer például csak 50 százalékot tudtunk lehívni, roppant nehéz és zökkenőkkel teli volt az a szezonunk. Ilyenkor vagy a sportfejlesztési programból kellett engedni, vagy fejlesztések maradtak el, vagy az edzők juttatásaiból kellett faragni, illetve ami talán a legnehezebb: a szülők ismételt szerepvállalását kérni. Az „50 százalékos esztendőben” egy év eleji háromnapos debreceni tornán való szereplés szülői támogatás nélkül nem valósulhatott volna meg, igen mélyen a zsebükbe kellett nyúlni a szülőknek. Amennyiben az idei esztendőben nem sikerül feltölteni a keretünket, mérlegelni kell az egyesület működése érdekében a lehetőségeket. A gyerekek versenyeztetése nem szenvedhet csorbát, akkor az edzői béreken lehet elsősorban spórolni vagy a sportszereken.

– Mit gondol, miért alakult ki ez a „TAO-cirkusz” a városban, ha a támogatási rendszer szigorúan szabályozott, zárt, átlátható, ráadásul bizonyítottan hatékony, eredményes, valamint a gyermekeket sportoltató családok kasszája szempontjából is rendkívül előnyös?

– Sajnos óriási a homály a TAO megítélése kapcsán Vásárhelyen. Azt még elfogadhatónak tartom, hogy az utca embere nincs tisztában a látványsport-finanszírozási rendszer működésével, de sokkal bajosabb és veszélyesebb, hogy felelős beosztású közszereplők is sötétben tapogatóznak a TAO-t illetően. Akadnak, akik azt hiszik, az egyesületek térdig gázolnak a pénzben, ugyanakkor ismét felhívom a figyelmet: a támogatási határozat csak egy lépés, a feltöltés komoly kihívást okozott eddig is, és pláne nehéz lesz ebben a politikailag túlfűtött környezetben. Hódmezővásárhely és vonzáskörzete cégeinek társasági adója a pozitív hozzáállás ellenére sem elégíti ki a négy helyi látványsportklub (női kézilabda, labdarúgás, kosárlabda, vízilabda) igényeit, elérendő forrásait, külső segítség nélkül képtelenség feltölteni a kereteket. Sorsdöntő kérdésről van szó, hiszen a négy egyesületben 2000 gyermek sportol napi rendszerességgel, és megkérdőjelezhetetlen az utánpótlás-nevelési munka eredményessége. A megítélt támogatási összeg 50-60 százalékának lehívása pedig nem elégséges a biztonságos működéshez, mivel a bérleti díjakból, a személyszállítási költségekből vagy a sportszerek árából sem fognak engedni a fenntartók, illetve a vállalkozók 40-50 százalékot. Miért is tennék? Ezzel együtt megpróbálunk optimisták maradni, és bizakodva tekinteni a jövőbe…

Borítókép: a HLKC serdülőcsapata (fotó: Oldalvonal.hu)