Jószai Sándornak lelki élményt is jelent az ikonfestészet

Egy bulgáriai kiküldetésen szerzett élmény keltette fel az érdeklődését, de több véletlen is vezetett oda, hogy ikonfestővé vált Jószai Sándor képzőművész, akinek nagy sikert aratott a Múzeumok éjszakáján a vásárhelyi görögkeleti templomban megnyílt ikonkiállítása.

– 1968-ban az akkori munkahelyem, a Porcelángyár 6 hét tanulmányútra küldött ki Bulgáriába. Persze nem az ikonfestészet miatt, hanem porcelán technikusként. Míg a többiek elmentek jó bolgár sört inni, én Szófiában sétálva bementem a legnagyobb ortodox katedrálisba, s ez egy életre szóló élménnyel ajándékozott meg. Ezzel azonban még nem nagyon tudtam mit kezdeni, bár már szobrászkodtam – mondta Jószai Sándor.

A fordulatot az hozta, hogy 1981-ben találkozott Jónás Ilonka biatorbágyi ötvösművésszel, a Képzőművészeti Alap által szervezett karácsony vásáron.

– Egymás mellett állt a standunk, ő ikonokat én pedig porcelánból öntött csengőket vittem a vásárba. Amikor megláttam az ikonjait, ismét megérintett az az élmény, mely Szófiában hatott rám. A vásár egy hónapja alatt komoly szakmai és emberi barátságot kötöttünk. Amikor megtudta, hogy szobrokat is faragok, hozott egy vázlatos rajzot, s megkért, hogy faragjak neki ikon alapfákat. S mert nem fogadtam, el értük pénzt, ezért egyet megfestve nekem ajándékozott – idézte fel Jószai Sándor, aki a feleségével ezt követően többször is meglátogatta az alkotót. A különböző fázisban látott ikonok alapján ő is nekilátott festeni, majd amikor az első hattal elkészült, elvitte azokat megmutatni Jónás Ilonkának. Az azt mondta, nem ikonokat, hanem szentképet festett, majd a kezébe vett egy ecsetet, s másfél óra alatt a képek ikonokká váltak.

– Amikor elbúcsúztunk azt mondta, hogy az ország egyetlen, a Ferenciek terén lévő kegytárgy boltba vigyem el az ikonokat, keressem Jánost, s mondjam, hogy én küldtem. Nyáron ugyanis jönnek a hollandok, viszik majd mint a cukrot. Na ezt volt a varázsige számomra – tette hozzá Jószai Sándor. Az üzletben Jánost kerestem azzal, hogy hoztam 6 ikont. Azt mondta, hogy sok van belőle ezért nem kell egy sem, majd amikor megtudta ki küldött, azt kérte mutassam meg azokat. Tetszettek neki, s végül némi alku után bizományban otthagytam mindet. Nem sokkal később hívtak a vásárhelyi OTP-ből, hogy menjek be, mert pénzem jött. Vagy 22 ezer forintot küldtek, ami akkor egy évi fizetésem volt – idézte fel első üzleti sikerét.

Jószai Sándor persze először csak másolta az ikonokat, majd beleásta magát a vallástörténetbe, megtudta, hogy minden ikonnak külön története van. Azt mondja, mire észrevette magát, teljesen elnyelte ez a műfaj, Innentől nem a pénz, hanem az alkotás lett számára a lényeges.

– Az ikont a szentképtől sok minden megkülönbözteti: először is a hihetetlen puritán egyszerűsége. Semmi fölösleges elem nincs rajta, másképpen használják rajta a fényeket, mint a szentkép-, illetve a portréfestők, s az ikon maga egy szimbólumrendszer. Az ábrázolt figurák nem fejeznek ki érzelmet. Az ikon feladata, hogy közvetítsen az általa ábrázolt és az előtte imádkozó között. Az arcnak azonban tisztának, s a szemeknek olyanoknak kell lenniük, hogy azok „lássanak” is. Az ortodox templomok ablakai eredetileg lőrésszerűek, így kevés fényt bocsátanak be, így az ikonoknak olyanoknak kell lenniük, hogy messziről is felismerhetők legyenek, tündököljenek – árulta el az alkotó az ikonok legfontosabb jellemzőit.

Jószai Sándor azt mondta, hogy rengetegen foglalkoznak ikonfestészettel az országban – csak ő maga tanított vagy százat. A vásárhelyi alkotó nevéhez fűződik egyébként a szegedi Lechner téri görögkeleti templom ikonosztáza.

– Az ikonokra az emberek ma már nem elsősorban vallásos szemmel tekintenek, hanem vagy azért nézik ki maguknak és vásárolják meg, mert van például a családban egy Mihály, ezért ajándékba adnak neki egy Szent Mihályt ábrázoló ikont. A másik embernek azért tetszik egy ikon, mert az pont olyan színű a kerete, mint a bútora. De akad olyan is, aki keret nélküli ikont szeretne – vázolta fel az ízlésbeli eltéréseket Jószai Sándor, aki számára az ikonfestés lelki élményt is jelent, az alkotás öröme mellett