Vége az ellenzéki demokráciasiratásnak és moralizálásnak?

Ungár Péter meghirdette az új típusú ellenzékiség programját, és kemény kritikát mondott az összefogósdiról is. Hadházy Ákos máris jelezte: „a jelenlegi pártstruktúrától nehéz eredményt várni”. Vajon hogyan igazodik majd Márki-Zayék új pártja az LMP fiatal titánjának „forradalmi” elképzeléseihez?

„Az ellenzéki politika Magyarországon megbukott. Fejezzük be a kudarc magyarázását, inkább húzzunk valami váratlant, és legyünk mértékletesek!”

– kongatta meg hétfőn az ellenzéki vészharangot Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő.

A fiatal politikus a saját többségi tulajdonába került Azonnali.hu portálon hirdette meg az új ellenzéki politika szükségességét, alaposan felkavarva ezzel a nyár végi politikai állóvizet, melyet az „összefogni vagy nem összefogni a 2019-es EP- és önkormányzati választásokra” narratívája szagosít hetek óta.

Mielőtt az írás lényeges pontjait bemutatnánk, egy azon túlmutató érdekességre hívjuk fel a figyelmet. Az Ungár-cikkre közösségi oldalán reagált az LMP-ből nemrég kilépett Hadházy Ákos országgyűlési képviselő, aki sajtóhírek és politológusi vélemények szerint Márki-Zay Péter vásárhelyi polgármesterrel közösen épp egy új ellenzéki párt mielőbbi megalapításán szorgoskodik. Hadházy ugyan úgy fogalmaz, volt párttársa gondolatait részigazságokat tartalmaznak, melyeknél kevesebb veszélyes dolog van, ám

az új formáció küszöbön álló létrehozására is utalhat az a megállapítása, miszerint „a jelenlegi pártstruktúrától nehéz eredményt várni”.

Fejezzük be a demokráciasiratást és a moralizálást! Ezzel a címmel jelentette meg vitaindító írását Ungár Péter.

„A választók joggal gondolják, hogy az ellenzéki pártok nem alkalmasak a képviseletükre, hiszen nem tudtak jelentős politikai sikert elérni az elmúlt nyolc évben. Nem találták meg a Fidesz politikájának ellenszerét. Márpedig ez lenne a dolguk. Vagyis dolgunk. És mivel ezt nem tudtuk teljesíteni, ezért minden düh és bírálat, ami bennünket ér, jogos” – ismeri el.

Az LMP-s képviselő szerint

az emberek azért szavaznak a Fideszre és a KDNP-re, mert „a kormány rendet és határozottságot, az ellenzék káoszt mutatott.”

Egyik legmeghökkentőbb kijelentése, hogy

„migrációügyben nem szégyen a Fidesszel egyetérteni”.

„A Fidesz leginkább a migrációs válságnak köszönheti a harmadik kétharmadot. A bevándorlás ma az egész euroatlanti világban meghatározó kérdés. Hogy ez Magyarországon is így van, nem provincializmusunkat mutatja, pont ellenkezőleg. Talán nálunk hamarabb kezdődött az a vita, ami azóta már máshol is folyik. Az, hogy a korlátlan bevándorlás nem jó dolog, az, hogy a menekültválság egyben bevándorlási válság is, ma már ténykérdés. Bármit is állít a Fidesz, ezt az állítást a Jobbik és az LMP soha nem vitatta. Mindkét párt álláspontja közelített ahhoz, amit Bill Clinton állított 1995-ben. Ez szükséges alap, de nem lesz elégséges a Fidesz migrációs politikájával szemben” – fejtegeti.

Ungár Péter szerint meg kellett volna mutatni, hogyan függ össze a migráció és a globalizáció.

„A migráció kérdésében szerintem az ellenzék abban tévedett, hogy nem értette meg, hogy ez a vita nem elsősorban a migrációról, hanem a fejlett demokráciák általános válságáról szólt. A bevándorlás és az etnikai homogenitás kérdése, pontosabban ennek felértékelődése valójában a demokratikus kontrollvesztettség jele. A nemzeti kultúra védelme, a nemzeti önrendelkezés elvesztése elleni harc abból a felismerésből fakad, hogy a magyar állampolgárok úgy érzik, saját életük alakításáról egyre kevesebb döntést tudnak saját maguk meghozni.”

Hozzáteszi, az ellenzék nem fogalmazhatja meg követelésként a tömeges bevándorlás támogatását. Ma ugyanis az etnikai-kulturális homogenitás azért válhat értékké, mert sokak számára ez a garanciája annak, hogy a globalizáció nem ér el mindent, nem zökkent ki minden már meglévő társadalmi intézményt, kulturális színteret. Véleménye szerint az európai elit szembement az európai emberekkel. Ha az ellenzék politikailag sikeresek akar lenni, ki kell mondania: az EU vezetésének nem volt igaza, és ezért büntetést érdemel a magyar állampolgároktól.

A migráció félreértelmezésén, félremagyarázásán túl a másik problémát abban látja, hogy míg „a Fidesz politizál, az ellenzék moralizál”.

„A magyar politika kereteit lassan húsz éve a Fidesz és Orbán Viktor határozza meg. A másik oldal pedig néhány nagyon rövid szakasztól eltekintve – legyen akár kormányon, akár ellenzékben – reagál. A jelenlegi ellenzék többsége lassan húsz éve nem tud mást mondani, mint azt, hogy le kell győzni Orbánt. Ez az egyetlen mondat a politikai ajánlat. Nem is akarja elmondani, hogy miért, nem is akar érvelni mellette, mert meggyőződése, hogy erre nincs is szükség. Amíg a Fidesz és Orbán Viktor ugyanis – sok minden más mellett – politizál, addig az ellenzék évek óta mást sem tesz, csak moralizál. Az ellenzék legnagyobb problémája, hogy a folyamatos moralizálással és kinyilatkoztatással valójában nemcsak a Fideszt, hanem a szavazóit is minősíti. Senki nem tesz többet az ellenzéknél a Fidesz most már szinte hárommilliós táborának egyben tartása érdekében, mert folyamatosan stigmatizál mindenkit, aki nem az ő oldalán van” – hívja fel a figyelmet.

Ungár szerint ezért a pártok eddigi működése, az eddigi szövetségi politika, az eddigi módszer, ahogyan politizáltak, nem maradhat továbbra is így. Mint írja,

az egységes ellenzék-mantra, a bojkott-mantra, a „mi mondjuk meg, hogy a Jobbikkal mikortól lehet összefogni, de mikor van, hogy vitázni sem szabad velük” típusú kinyilatkoztatások egy valamiről szólnak: a hatalomról.

Váratlanokat húzó új ellenzéket sürget e helyett. Hozzáfűzi, túl kell lépni azokon, akik az elmúlt húsz évben meghatározták az ellenzéki politizálás alapjait a pártoktól és a véleményformálókon keresztül a médiáig, és most sem akarnak változtatni.

„Ha le akarjuk győzni a Fideszt, új ellenzékre van szükség. Nem feltétlenül új pártokra, mert abból már van bőven elég, de új politikára. Be kell látni, hogy a Fidesz legyőzéséhez elsősorban nem több összefogásra, hanem több szavazóra lett volna szükség. Az én meglátásom szerint az ellenzék akkor lesz sikeres, ha ki tud lépni a Fidesz által felállított narratívából” – szögezi le.

A kulcsszó szerinte a mértékletesség.

Ha ugyanis az ellenzék a következő négy évet is azzal a versennyel tölti, hogy ki tudja hangosabban és többször mondani, hogy Orbán Viktor diktátor, és a Fidesz mindent ellopott, nem jut sokra.

„Magunkból csinálunk bohócot, amikor hónapról hónapra újra és újra eltemetjük a demokráciát. Az ellenzék szerint Orbán Viktor többször lépte át a Rubicont, mint az országhatárt. Esélyünk sincs már fontos problémákra felhívni a figyelmet, mert olyan hangzavart vertünk, hogy nem tudunk különbséget tenni ügy és ügy között. Az ellenzék kiabálása többnyire a saját maga morális igazságának bizonyításáról szól. Csakhogy nem is akartuk bebizonyítani, hogy igazunk van. Nem is akartunk politikai vitákat folytatni”

– ismeri el.

Az LMP-s politikus azt is kinyilvánítja, „a politika nem annak a terepe, hogy az ember a lehető legjobb embernek képzelje magát, nem szolgáltat személyes megváltást, és nincsenek is politikai megváltók. A politikai önmagában nem tud egy jó világot teremteni, nem egy mindent átölelő recept a boldogságra. A politika engedheti az emberi tehetséget kibontakozni, de sohasem tudja bepótolni azt.”

A jövő – állítja – a mértékletes ellenzéké. Mivel ma önmagában erre egyik ellenzéki párt sem képes, ezért

együttműködésre szükség van. De nagyon nem mindegy, hogy milyen együttműködésre – üzeni Ungár Péter az „összefogás-mantrázóknak” és például azoknak – lásd Márki-Zay Péter –, akik szerint mindenki „áruló”, aki nem akar teljes összeborulást

a jelenlegi ellenzéki alakulatok között. Szerinte a fenti állításokat figyelembe vevő, mértékletesen politizáló új logikájú ellenzéki formációk közötti együttműködés pragmatikus kérdéssé válik, ha viszont marad a jelenlegi szemlélet, akkor az összefogósdi mint olyan „furkósbot marad, amivel jó hangosan lehet ütlegelni egymást, mint az tettük az elmúlt nyolc évben, akár pró, akár kontra.”

„Aki továbbra is morális alapon összefogást követel és kinyilatkoztat, az semmit nem tanult az elmúlt évek hibáiból. Akik nem ezt teszik, nekik kell együttműködniük. Egy dologban biztos vagyok: könnyű lesz őket megkülönböztetni”

– zárja írását.

Borítókép: Ungár Péter, a fotó forrása: Lokál Online