Vásárhelyicum, avagy titokzatos gödrök a belvárosban

Két, még kora tavasszal nyitott gödör maradt azóta is nyitva a vásárhelyi belvárosban. A trehány munka bizonyítékaként. A címlapon a Bethlen gimnázium főbejárata közelében lévő.

Fel sem merem tételezni, hogy a kora tavasszal a Behtlen főbejárata közelében, illetve a Hősök tere lépcsői mellett ásott két gödröt szándékosan hagyták volna mindmáig nyitva. Mert munka egyiknél sem történt, s nem zajlik jelenleg sem.

A már a gödrökbe hullott sárga szalag szerint elektromos kábel jelent veszélyt annak, aki megközelíti. Csakhogy azt eddig legfeljebb az esténként a környéken bóklászó sünök tették meg. És persze a lehulló levelek.

Sokan találgatják, hogy mikor nyilvánítják a két gödröt ipari műemléknek vagy esetleg vásárhelyicumnak. Mert akkor majd lehet majd ide turistacsoportokat csábítani, s míg nem jönnek, megteszik majd a helyi iskolások, földrajzórájukon. Így szemlélve, mit is tesz a valóságban az erózió. Mert látni mindjárt egyszerűbb, mint elképzelni!

Vagy a gödrök esetleg félkész lövészárkok? Újjáélesztett ’56-os emlékek? Ha igen, akkor ezeknél meg miért nem koszorúztak?

Esetleg csak teljesen elfelejtkeztek mindkettőtől? Ez utóbbin nem is csodálkoznék, hiszen az idén már annyi gödröt ástak és temettek be a majdani villamosvasút nyomvonala környékén, hogy nyilvántartásukba már egy népes vakondcsalád is beleőrült volna.

Sejtem, hogy az említett gödrök – míg meg nem interpellálják azokat a közgyűlésben – még jó darabig maradnak.

S egy is idő múlva a majdani városvédők kezdeményezhetik is annak műemlékké nyilvánítását.