Ennyit az esélyegyenlőségről: indulhat az olimpián a transznemű súlyemelő
Az új-zélandi súlyemelő, Laurel Hubbard 2013-ig a férfiak között indult, de Tokióban már a nők 87 kilogrammos kategóriájában szerepel majd.
Viszont ez nem éppen a Fair Play iskolapéldája. Hubbard biológiailag férfiként ment keresztül a pubertáskoron és az érési folyamatokon, tehát az izomzata egy férfié. Ezen pedig az sem segít, hogy a NOB meghatározta a transznemű sportolók számára a tesztoszteronhoz köthető határértéket (10 nanomol/liter alatti szám az első versenyt megelőző 12 hónapban). Az izomzatán ez mit sem változtat.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2015-ben fingott bele a nullás lisztbe, mikor úgy változtatta meg a szabályokat, hogy a transznemű sportolók is szerepelhetnek az olimpián, amennyiben a tesztoszteronszintjük a megadott határértéken belül van.
Értelemszerűen Hubbard indulása nem mindenkinek nyerte el a tetszését, a szintén a 87 kg-osok között versenyző belga Anna Vanbellinghen rossz viccnek nevezte az esetet. Vanbellinghen hozzátette, maximálisan támogatja a transznemű embereket, de Hubbard szereplése nem korrekt a többi versenyzővel szemben.
Az új-zélandi 2019-ben megnyerte a Csendes-óceáni Játékokat, akkor egy szamoai súlyemelőt előzött meg, és a szamoaiakban ellenérzéseket keltett, hogy egy transznemű sportoló végzett az élen. Igazuk van, ez így ebben a formában tönkrevágta ennek a súlycsoportnak a versenyeit.
Bennem az is felmerül, hogy mennyire a szó legszorosabb értelmében vett sportoló az ilyen, aki tisztában van vele, hogy jogosulatlan előnye van? Ráadásul a súlyemelés nem is kimondottan ügyességi sportág, szinte csak a puszta izomerő dönt. Mennyire tudsz örülni, ha biztos befutó vagy? Megannyi kérdés, aminek fel sem kéne merülnie.
A NOB meg szégyellje magát, elméletileg az olimpiai eszme egyik fontos eleme lenne az esélyegyenlőség. Puff neki! Javaslom, hogy mostantól egészséges sportolók is indulhassanak a paralimpián. Az is hasonlóan igazságos lenne.
Címkék:
blog
