Móritzné Dajka Judit: ma már sokkal könnyebb nőként az üzletet vezetni

Újonnan indult sorozatunk – amely hétről-hétre hódmezővásárhelyi női vállalkozókat mutat be – e heti alanya Móriczné Dajka Judit, a Móritz Optika vezetője.

– Hogyan került a női vállalkozók, és ezen belül az optika világába?

– Eredeti szakmámat tekintve mechanikai műszerész vagyok. Amikor a férjem révén a Móritz családba kerültem, akkor már a Móritz optikus üzlet az anyósomnak – Móritz Gyulánénak – köszönhetően évek óta működött. Viszont a folyamatos fejlődés megkövetelte a csapat bővítését és a tevékenység építését, így hát idővel én is szépen lassan belecsöppentem. Elsősorban egy családi vállalkozásba, majd lépésről lépésre haladván pedig a női vállalkozók világába. A látszerész szakma alapjait itt, a műhelyben sajátítottam el, minek ismeretében, amikor az üzlet vezetésére került sor, értelemszerűen sokkal, de sokkal könnyebb volt számomra minden. Ennek immár tíz-tizenöt éve.

– Mit foglal magába a Móritz optika tevékenysége?
– A tevékenységünk magába foglalja Dr. Remák Anna szemész szakorvos, gyermekszemész, kontaktológus munkáját, valamint az optometristánk hozzáértését is. Vagyis remek szakembereink munkájának köszönhetően a látszerészet minden területe élesben működik nap, mint nap nálunk. Ami azt jelenti, hogy az első lépéstől az utolsóig segíteni tudunk egy-egy vendégen, aki a szolgáltatásunk igénybevétele mellett dönt. Ugyanis a felállított diagnózis alapján aztán magát a szemüveget is mi készítjük el.

– Mennyire nehéz ma nőként üzletvezetőnek lenni?
– Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra sokkal könnyebb, mint egykoron. Ugyanis néhány évvel ezelőtt még rengeteg területen helyt kellett állnom. Gondolok itt a gyermeknevelésre, a háztartás vezetésére, az üzlet vezetésére, az ezzel járó feladatok elvégzésére. Ma már viszont egyetlen egy feladatom van, mégpedig ez az immár 35 éve működő családi vállalkozás fenntartása, fejlesztése és folyamatos koordinálása. Természetesen nagymértékben hozzájárul ehhez az is, hogy hihetetlenül szeretem azt, amit csinálok. Így aztán ennek köszönhetően tulajdonképpen egyszer sem esett nehezemre sem helyt állni, sem pedig dolgozni. Csak az élethelyzetek voltak mások, és hol könnyebben, hol pedig nehezebben alkalmazkodtam. De igazából kijelenthetjük, hogy az üzletvezetés egy teljes embert igényel.

– Az emberek többsége azt gondolja, hogy aki magánvállalkozásba kezd, az aztán teljes mértékben a maga urává is válik. Ön mit gondol erről?
– Mi a férjemmel egy egészet alkotván dolgozunk együtt. Ez pedig gyakran azzal is jár, hogy nem tesszük le a munkát a nyolcadik óra után, hanem hazavisszük, be az otthonunkba. Aztán ott tovább beszélünk és gondolkodunk róla. Mindig először azt a bizonyos holnapot, majd a különböző célokat és terveket határozzuk meg önmagunk között. Ezáltal azon is dolgozunk, hogy folyamatosan működni tudjon az üzlet.

– Vajon mi annak az oka, hogy ma már egyre többen viselnek szemüveget?
– Azt gondolom, hogy régebben sokkal kevésbé ügyeltünk arra, hogy mit mennyire látunk jól. És bár ebben a mai felgyorsult világban azt hinnénk, hogy nincs időnk az egészségünk védelmére, ez a terület viszont egy pont olyan része mindennek, amire igenis hangsúlyt fektet az ember.

– Mi az, ami évtizedek óta motiválja és élteti?
– Engem a családi vállalkozás fenntartásának lehetősége az, ami motivál és éltet. Azt gondolom, hogy egyes hivatások meg kellene, hogy maradjanak egyéni, magánvállalkozói hivatásnak. Ugyanis a tömeggyártásra ma már mindenki képes. Ám a hagyományos tevékenységek lefolytatására hosszútávon már annál kevesebben.

Az elmúlt héten megjelent, első női vállalkozónk történetét ide kattintva olvashatják el!

Fotó: Gémes Sándor