A hét embere: mindenhez kell egy érzelmi alap
A hét embere ezúttal Pannonhalmi Zsuzsa, a Ferenczy Noémi-díjas magyar keramikus, érdemes művész, a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány elnöke, és nem utolsósorban a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központ vezetője.
-Én soha nem akartam nem profi lenni, és mindez már gyermekkoromban megfogalmazódott bennem. Azt gondolom, hogy az ember bárhol, bármit is csinál, azt tökéletesen, már-már vérprofi szinten és módon éri meg, hogy csinálja. Ennek ellenére kell, hogy mondjam, hogy a kerámia művészete az nem más, mint egy lutri. Ugyanis az, hogy az adott darab, amit elkészítek tökéletes-e vagy sem, az akkor derül ki, amikor kiveszem a kemencéből. Ebből adódóan tehát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt még rá példa, hogy egyáltalán nem sikerült volna az és úgy, amit elképzeltem. Viszont mindig is arra törekedtem, hogy a munkáim értékelhetőek legyenek és adjanak ezáltal valamit azon személyeknek, akik megtekintik őket. Úgy gondolom, hogy a már egész fiatal korban megkapott elismeréseim azt bizonyítják, hogy a céljaimat, avagy a munkám profi szinten való művelését elértem – kezdte a keramikus.
Pannonhalmi Zsuzsa 1996-ban hozta létre a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot, amely Hódmezővásárhelyen azóta is – ahol egyébként Közép-Európa legnagyobb kerámiaközpontja van – kiváló technológiai háttérrel működik évről-évre, közel 150 művésszel, akik a világ 8 országából látogatnak a városba.
-Soha nem a szokványos utat jártam. Ez hozzásegített ahhoz, hogy a kortársaimhoz képest egy sokkal szélesebb látókörrel rendelkezzem. Ennek az eredménye hát az a rengeteg munka és alkotás, amit magam mögött tudhatok. Azt gondolom, hogy igen, egy művész sokszor mást lát meg, mint az átlagember, de az is biztos, hogy mindenhez kell egy érzelmi alap. Viszont tény, hogy nekünk egy kicsit másképp működik az agyunk. Nálam például ez azt jelenti, hogy iszonyatosan hosszú ideig képes vagyok egy adott dolgon mélázni. Ami aztán idővel persze a felszínre kerül, majd kézzelfoghatóvá is válik. Valamint bátran és örömmel jelentem ki azt is, hogy egy ugyanilyen érzelmi kötődésesen alapuló, eredményes munkának tekintem az immár 21. alkalommal megrendezett Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot is – mesélte a művész.
A Hódmezővásárhelyen megtapasztaltak a számára, mint keramikus művész számára mindig nagyon nagy jelentőséggel bírtak, hiszen a programokon való aktív részvétel sok új információt és tudást hozott neki. Ez többek között a technikai, régészeti, néprajzi, restaurátori, történelmi és művészettörténeti ismereteiben, ezáltal pedig a művészeti munkáiba is beépült és gazdagította azt.
-A legyártott tárgyak és maga a megfogalmazódás közötti idő nagyon változó. Rengeteg befolyásoló tényezője van. Egy valami viszont szinte biztos, mégpedig, hogy gyakran látni vélem az évekkel korábban megalkotott munkáimban ugyan azt a motívumot, érzelmet, kötődést, színt és formát ott és abban a tárgyban, amit az adott pillanatban épp csinálok. De a szimpóziumok is kiváló példái ennek, vagyis, hogy a művészek egy ugyanazon élményre hasonló vagy teljesen különböző tárgyakat készítenek-e el a meghatározott időn belül. Holott ők a szó legnemesebb értelmében valóban együtt töltenek hat héten keresztül minden áldott napot. Mégis megesik, hogy nem ugyanazt látják meg, mint amit eredetileg látni vélünk – osztotta meg velünk Pannonhalmi Zsuzsa.
Az alkotó nem csak Hódmezővásárhely, hanem az egész Magyarország büszkesége kell, hogy legyen. Ugyanis munkái az ország minden nagyobb területén fellelhetőek. Mindemellett a világ legnagyobb országaiban kerültek kiállításra művei. Élete tele van izgalmasnál izgalmasabb történetekkel, a lelke pedig szeretettel.
Szerény elmondása alapján pedig, ha a magasztos művészet és a megfelelés között kellene választani, akkor ő továbbra is a megfelelést választaná, mert hiszen ő aztán nem akar üres tárgyakat elhelyezni szerte a világban.
Megvalósítani kívánt álmai pedig még mindig vannak.
Fotó: Gémes Sándor
