Schleiffer Judit: a vállalkozásom által egy kicsit én magam is ott vagyok az emberek otthonában

A hétről-hétre női vállalkozókat bemutató sorozatunk e heti alanya Schleiffer Judit, a hódmezővásárhelyi Édes Otthon ajándék és lakberendezési szaküzlet vezetője.

– Mióta él az Édes Otthon néven futó magánvállalkozása és mit foglal magába a tevékenysége?

– Az Édes Otthon nevet viselő vállalkozásom immár 20 éve működik és lakberendezési szaküzletként, valamint ajándékboltként üzemel. Az indíttatás magához a magánvállalkozás elindításához sok-sok évre nyúlik vissza. Friss házasok voltunk a férjemmel, amikor az első otthonunkat elkezdtük felépíteni és berendezni. Egyszerű körülmények, és viszonylag kevés pénz jellemzett bennünket, amivel igyekeztünk jól és okosan gazdálkodni. Így hát mindent, amit csak tudtam, én magam varrtam meg, találtam ki, készítettem el és rendeztem be. Amikor is ezt látván az egyik barátnőm azt javasolta, hogy vágjak bele és próbáljam ki magam vállalkozóként. Én viszont akkor még semmilyen szempontból nem álltam készen egy ekkora feladatra, viszont a bogarat elültette a fülembe. Aztán néhány év elmúltával, amikor már a gyermekeim felnőttek, azt éreztem, hogy eljött az ideje annak, hogy kipróbáljam magam ezen a területen. Először egy nagyon pici, mindössze tizennégy négyzetméteres üzlethelyiségben kezdtem el tevékenykedni. Aztán a kitartás és a szorgalom egyre csak előrébb és előrébb vitt, míg nem akkorára nőtte ki magát ez az egész, hogy egy újabb üzlet megnyitására kényszerültem. Természetesen tettem mindezt örömmel és büszkén.

– Mennyire nehéz a kereslethez való folytonos alkalmazkodás?

– Mivel én azt csinálhatom, amit szeretek és ami tényleg érdekel és leköt, így a folyamatos fejlődés és alkalmazkodás sem esik nehezemre. Természetesen a kínálat egy fajta állandó bővítést és mindig annak a bizonyos újnak a megmutatását igényli és követeli. Ám én azt gondolom, hogy mindezt szeretettel és jókedvvel csinálom és csináltam mindig is. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradok el, és, hogy ez nem igényel egy rendszeres logisztikát, mert ez nem így van. Viszont az a fajta szeretet és hála, amit a vevők nyújtanak a vásárlás alkalmával, kárpótol mindent, hiszen a legnagyobb visszaigazolás tőlük nem más, mint az elégedettség.

– Mennyire nehéz ma nőként vállalkozni?

– Egy vállalkozást attól függően, hogy az illető, aki az élen áll nő, vagy férfi egyaránt nehéz vezetni. De tény, hogy egyrészt valóban nekünk, nőknek nehezebb helytállni abban az esetben, ha úgy döntünk, hogy az anyaság és a feleség szerepe mellé odacsatolunk egy vállalkozást is. Húsz évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy a fiaim, akikből három van, már részben felnőttek voltak, még azért nevelést és törődést igényeltek. Mindemellett a háztartás vezetése és a vállalkozás kiépítése is feladatokkal járt. Habár ezek teljesen természetes és ösztönös szerepkörök egy nő életében, mégis óriási szervezést és odafigyelést, nem utolsósorban pedig felelősségvállalást igényelnek. Aztán persze az idővel a gyermekeim leváltak rólam és a maguk útján kezdtek járni, ám ennek ellenére a fennmaradó szerepek, amelyeket nőként betöltök az életben, újabb és újabb kihívásokat állítottak elém, amelyeket le kellett győzni a siker érdekében. Az egyik ilyen a konkurencia, a rohanó világ és a multik szerepének jelentősége, amely mind a mai napig él.

– Meg lehet fogalmazni azt, hogy milyen egy jó női vállalkozó?

– Fontos a szorgalom, a kitartás és az alázat. Nem utolsósorban észre kell venni a lehetőségeket és élni is kell azokkal. Illetve a folytonos megújulni tudás is nagy szerepet játszik.

– Van-e női példaképe és ha igen, ki az?

– Az édesanyám a legnagyobb női példakép a számomra. Sajnos már sem ő, sem az édesapám nincs közöttünk. De én életem végéig hálás leszek nekik azért, amit tanítottak és azért is, ahogyan neveltek. Szigorral, ám de annál nagyobb szeretettel. Az emberségességet az édesapám, a nőiességet pedig az édesanyám mutatta meg. Ő volt az, aki bevezetett a háztartás vezetésének és az anyaságnak a világába. Minden tette természetes és ösztönös volt. Így aztán én ugyanezt próbáltam meg átvenni és beépíteni az életem minden területére. És remélem, hogy ez a fajta gondoskodás és törődés meglátszik úgy a magánéletemben, mint a magánvállalkozásomban. És azt hiszem, hogy csak így tudok a vállalkozásomnak, azon belül pedig a tevékenységemnek köszönhetően én magam is beköltözni az emberek otthonába, egy-egy megvásárolt darabbal együtt.

Fotó: Gémes Sándor