Szélsőséges múltja kísérti a Jobbikot

Annak ellenére, hogy Sneider Tamás, a Jobbik elnöke bagatellizálni igyekszik felesége náci karlendítéseinek jelentőségét, számos bizonyíték tanúskodik arról, hogy az egykori szkinhedvezér továbbra is szélsőjobboldali, rasszista nézeteket vall. Figyelemre méltó, hogy a botrány kitörése óta a baloldali ellenzék politikusai nem határolódtak el egyértelműen Sneidertől és pártjától – írja a Magyar Idők.
Bár bohóckodásnak nevezte Sneider Tamás felesége, Szabó Edit Édua által az esküvőjükön bemutatott többszöri náci karlendítéseit, a Jobbik elnökének szkinhedmúltja mellett több megnyilvánulása is azt támasztja alá, hogy minden mentegetőzése és a Jobbik „néppártosodása” ellenére a politikus szélsőjobboldali, rasszista és antiszemita nézeteket vall.
Egy korábban nyilvánosságra került hangfelvétel szerint Sneider Tamás 2014 őszén egy szekszárdi rendezvényen arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Betyársereget erősítő személyi titkára – a délszláv háborús veterán, Dér Zsolt – muszlim hitre téréséről a jobbikos politikus azt válaszolta, hogy az őt nem zavarja. – Áttért muzulmán hitre, szíve joga. Sokkal jobb, mintha a zsidó hitre tért volna át – fogalmazott akkor Sneider.
– Ijesztő képsorok egy még ijesztőbb múltú emberről. Úgy tűnik, Sneider nem tudta öltönyre cserélni a bőrfejűként viselt bomberdzsekijét – jegyezte meg Nagy Ervin filozófus az Echo TV tegnapi műsorában. Az ellenzéki párt egykori alelnöke hozzátette: vannak olyan emberek a Jobbikban, akik valamiféle szélsőséges ideológiát képviselnek és ebben hisznek. A Jobbik elnökéről egyébként az is ismert, hogy 1992 környéken belekeveredett egy verekedésbe, ahol egy cigány embert bántalmaztak. Ezért felfüggesztett szabadságvesztést kapott – tette hozzá.
A fentiek ellenére Sneider az ATV-nek azt hangsúlyozta: esze ágában nincs lemondani, viccnek tartja a felvetést is. Az is figyelemre méltó körülmény, hogy a korábban a Jobbik ellenségének számító, most már potenciális szövetségesükként cselekvő balliberális alakulatok ez idáig nem határolódtak el egyértelműen a nácibotrányba keveredett Sneidertől és pártjától, elítélő nyilatkozatot sem tettek.
Ehelyett többen a kormánypártokat vádolták és fenyegették, Bangóné Borbély Ildikó szocialista parlamenti képviselő például azt mondta: a kormánypárti politikusok nagyon vigyázzanak, mert akár az ő családjukról is kikerülhetnek videók, és akkor ne csodálkozzanak, ha majd számonkérik őket. Gréczy Zsolt DK-s honatya szűkszavúan annyit mondott, hogy a Jobbik házon belül biztosan tisztázza az ügyet.
A szintén Gyurcsány-párti Vadai Ágnes az általa csak „pártkérdésnek” aposztrofált ügyben mindössze az illetékesekhez irányította a véleményére kíváncsi újságírókat. Szél Bernadett, az LMP egykori társelnöke pedig annak hangoztatásával hárított: „az ellenzéket Orbán Viktor hozta olyan helyzetbe, hogy együtt kell működniük”. Az ellenzék reakcióját magyarázhatja a Közös Európa nevű kezdeményezés, amely a migrációpárti szólamok mellett egy minél szélesebb ellenzéki együttműködés kialakítását tűzte ki célul az európai parlamenti választási kampány részeként.
– Még farsangi időben sincs annyi cukiságmaszk, amivel el lehetne takarni a Jobbik szélsőséges múltját – nyilatkozta Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára az említett hangfelvételről. – A Jobbik az a párt, amelynek képviselői korábban a holokauszt-emlékműre köptek, összeíratták volna a zsidó származású képviselőket, egyik tagjuk pedig azzal hencegett, hogy megütött egy zsidó nőt. Karácsony Gergely mintha nem olvasna újságot, hiszen azt mondta, hogy a Jobbik már lezárta a nácimúltját – tette hozzá. Dömötör Csaba szerint érdekes kérdés, miként vállalhat közösséget az a baloldal a Jobbikkal, amely korábban minden falevélrezdülésre antiszemitizmust és nácizmust kiáltott.
Boros Bánk Levente politológus
A Jobbik jelenlegi elnökének esküvőjén történtek önmagukban még nem tekinthetők különlegesnek, hiszen azok a magát korábban nemzeti radikálisként meghatározó párt eredeti identitásától egyáltalán nem álltak távol. Sokkal inkább meglepő, hogy az esemény időpontjában a Jobbik már a baloldaliasodás útjára lépett, sőt tette mindezt azon politikusok irányítása alatt, akik személyesen is jelen voltak a rendezvényen, és a balliberális összefogásba vezették a pártot. Mindezek önmagukban is komoly hitelességi kérdéseket vetnek fel mind a Jobbik mint politikai formáció, mind pedig még megmaradt képviselőinek politikai identitását illetően. Ugyanis az a száznyolcvan fokos irányváltás, amelyet ugyanazon politikusok hajtottak végre két, egymásnak gyökeresen ellentmondó ideológia között, joggal veti fel azt a kérdést, hogy valójában az eredetileg mutatott radikális vagy a jelenleg képviselt liberális köpönyeg fedi el a valót. Abban viszont semmi meglepőt ne keressünk, hogy a Jobbikot korábban nácinak tartó balliberális közeg nagyvonalúan szemet hunyni látszik a párt kellemetlen ügyei felett, hiszen nem ez az első eset, hogy kettős mércét alkalmaznak.