Kárpáti Krisztina: Magyarországon a fogszuvasodás és a fogágybetegség sajnos népbetegség

Életmódrovatunkban futó, fontos egészségügyi témákat feldolgozó cikksorozatunkban ezen a héten a fogszabályozással kapcsolatos kérdéseket firtattuk. A téma feldolgozásában Kárpáti Krisztina, Hódmezővásárhely fogszabályozó szakorvosa volt segítségünkre.

Milyen kortól érdemes a fogszabályozó viselete?

A fogszabályzás megkezdése nem minden esetben kötődik életkorhoz. Általánosságban, ha felmerül a kezelés szükségessége és egy szakorvosi vizsgálat ezt megerősíti, elkezdődhet a fogszabályzás. A fogszabályzás nemcsak a fogak, hanem az állcsontok rendellenességeivel is foglalkozik, továbbá a fennálló rossz szokások (nyelvlökéses nyelés, ujjszopás, körömrágás) miatt kialakult harapási eltérések megszüntetése is a feladatai közé tartozik. Megkülönböztetünk úgynevezett preventív vagy megelőző, interceptív vagy beavatkozó és korrektív vagy helyreállító kezeléseket.

A preventív kezelések lényege az, hogy megelőzzük vele a problémák kialakulását. Az inteceptív kezelés esetén, beavatkozunk azért, hogy megakadályozzuk a további eltérések kifejlődését. A korrektív fogszabályzás esetén a már kialakult probléma megoldása a feladat. Például, amikor a gyermek szájpadhasadékkal születik már a születése pillanatától egy orvosi csapat veszi gondozásba, melynek egy fogszabályzó szakorvos is tagja.

Az lenne ideális viszont az lenne, ha nyolcéves kora körül minden gyermek részt venne egy fogszabályzás szűrővizsgálaton. Ebben a korban már egyes eltérések jól diagnosztizálhatóak ( nyitott harapás, keresztharapás) és meg is kezdhető a kezelésük, nem kell megvárni, hogy az összes maradó fog előtörjön. Sőt, a felismert rossz szokásról való leszoktatást akár már akkor el lehet kezdeni, ha még csak tejfogak vannak a szájban. Ugyanakkor a fogszabályzásnak nincsen felső korhatára sem. Akár 70 éves korban is lehet fogszabályzót hordani, ha szükség van rá.

Vannak-e esetleg olyan feltételek, amelyekhez a fogszabályozás megkezdése például kötött? Gondolok itt mondjuk a bölcsességfogak jelentőségére.

A páciens / szülő együttműködése a legfontosabb feltétel, ennek hiányában nem lesz sikeres a kezelés. Fontos a megfelelő szájhigiénia, a helyes fogápolás, hogy ne álljon fent ínygyulladás és az is, hogy a fogak egészségesek legyenek illetve szükség esetén megfelelő töméssel legyenek ellátva a fogszabályzás megkezdése előtt.

Milyen formáit különböztetjük meg a fogszabályozásnak?

Az éjszakai fogszabályzó elnevezés igen elterjedt, de sajnos nagyon helytelen. Létezik kivehető és rögzített fogszabályzó készülék. Az elnevezés arra utal, hogy a páciens képes-e egyedül eltávolítani a szájából a fogszabályzót vagy sem. Azonban a kivehető készüléknek is lehetnek rögzített elemei (sines vagy aligner készülékek esetén) és a rögzített fogszabályzónak is kivehető alkatrésze  (intermaxilláris gumik). Az is előfordul, hogy egy időben használunk rögzített és kivehető készüléket is. Sőt létezik olyan készülék is, ami szájüregen kívüli elhelyezkedésű részeket is tartalmaz (fejsapka, állsapka) vagy akár olyat, ami a fogakat körülvevő csontban helyezkedik el (fogszabályzásban használt mini implantátum).

Átlagosan mennyi ideig kell, hogy az adott személy viselje a fogszabályozót, hogy a fogai helyre álljanak, illetve mekkora az esély arra, hogy azok aztán az évek múltán újra elcsúsznak?

Minden eset más, ezért átlagos kezelési időt is nehéz megadni. Szájpadhasadékos gyermek esetében évtizedekig is tarthat a kezelés, állcsontműtéttel kombinált fogszabályzó kezelés akár 3-5 év is lehet, fogágybetegség esetén is hosszabb a kezelés, mert nagyon lágy erőkkel kell mozgatni a fogakat. Átlagosan a kivehető készülékkel végzett kezelések rövidebb ideig tartanak, míg a rögzített készülékkel végzettek hosszabb időt vesznek igénybe, persze ez alól is van kivétel. Az aktív fogszabályzás befejeztével úgynevezett retenciós készülékek használatára van szükség, ezzel csökkenthető a fogak újbóli elmozdulásának esélye, abban az esetben, ha a páciens rendeltetésszerűen hordja azokat és eljár az előírt ellenőrzésekre.

Nem zárható ki azonban teljesen, hogy újra elmozdulnak a fogak, hiszen állcsontok ugyanúgy, mint bármely más csontunk folyamatosan átépül életünk során az aktuális terhelésnek megfelelően, előtörhetnek a bölcsességfogak, és a fogak kopnak is a rágás miatt, változik a rágóerő, átformálódik az íny, új tömések készülnek és idővel a fogelvesztés is bekövetkezhet. Mindez megbonthatja a fogszabályzással elért állapotot. Tulajdonképpen egy dinamikusan változó környezetben szeretnénk örökre megőrizni egy pillanatnyi helyzetet, a fogszabályzás végeredményét, ami eléggé összetett feladat, ezért fordulhat elő, hogy a fogszabályzó kezelés után a fogak ismét elmozdulnak és emiatt esetleg újbóli kezelésre van szükség.

Divat-e ma mindez, vagy valóban ennyi embernek ténylegesen szüksége is van rá?

Az internet és a reklámok korában mindenhol a tökéletes mosolyú embereket látjuk bármerre is nézünk. Ezért nagyon nagy a nyomás és mindenki szép, rendezett, ragyogó fehér fogakat szeretne. Akkor is fogszabályzóra van szükség, ha valakinek mindössze egyelten foga nincs teljesen a sorban, de akkor is ha szájpadhasadékkal született vagy olyan állcsont fejlődési problémával, ami műtéti megoldást igényel. Azt mondanám, hogy manapság a legkisebb tökéletlenség a mosolyban már fogszabályzásra sarkallja az embereket, amíg régebben ez nem volt ennyire jellemző.

És végül mennyire érinti a magyar embereket a fogakkal kapcsolatos betegségek sokasága?

Magyarországon a fogszuvasodás és a fogágybetegség sajnos népbetegség. A szájüregi rák előfordulási gyakorisága és az ebből eredő halálozási ráta is nagyon magas. A prevenció, a rendszeres fogászati szűrés, a szájhigiénés tanácsadás és a fogkő eltávolítás térítésmentesen is igénybe vehető. Nagyon fontos szerepe lenne a megelőzésnek minden szájüregi probléma esetében, de sajnos az a tapasztalat, hogy a páciensek nem veszik ezt igénybe, csak a probléma kialakulása után fordulnak fogorvoshoz. Erősíteni kellene az egészségtudatos magatartást, eloszlatni a tévhiteket és „becsalogatni„ az embereket a fogorvosi rendelőbe, még azelőtt, hogy a fájdalom vinné oda őket.

Fotó: Gémes Sándor