A húsvét üzenete ma is aktuális, a hagyományok jelentése azonban elhalványult

Mint számos ünnep, így a húsvét is változott az elmúlt évtizedekben – derül ki a Terendi Viktóriával készített interjúnkból. A Tornyai János Múzeum néprajzkutatójával az ilyenkor jellemző népszokásokról, a változásokról és a húsvét mai üzenetéről is beszélgettünk.
– A húsvéthoz rengeteg népszokás kapcsolódik, amik közül nem mind ismert. Mik a legjellemzőbbek ilyenkor?
– A nagyhét az ünnepi előkészületek időszaka, amikor praktikus és mágikus motivációktól vezérelve mindenki elvégezte otthonában a tavaszi nagytakarítást. Nagypénteken általános munkatilalom volt érvényben, mivel ezt a gyásznapot rendkívül szerencsétlennek tartották, így még kenyeret sem sütöttek, nehogy kővé váljon a cipó. Az ünnepi ételek elkészítésére is nagyszombaton került sor.
Húsvétvasárnap ismét tiltottak mindenféle munkát a főzéstől kezdve, a söprögetésen át, a varrásig, de a jószágokat sem hajtották ki a legelőre. Míg karácsonykor a vacsora, addig húsvétkor a reggeli jelentette a hagyományos ünnepi ételek asztalra kerülésének idejét. Ilyenkor főtt sonkát, tojást, kalácsot és bort fogyasztottak, s fogyasztunk napjainkban is. Húsvéthétfőhöz kapcsolódik ezen ünnep legszínesebb és legismertebb szokása, a locsolkodás, mely termékenységvarázsló és tisztító funkciója mellett a párválasztásban szerepet kapott. A legények ezen a napon többnyire erőnek erejével öntözték meg a lányokat, a szelídebb verses-kölnivizes forma csak később alakult ki. Cserébe ételt, italt kaptak, a hímes- vagy pirostojás elsősorban annak a legénynek járt, aki kedves volt a leány számára.
Mivel az ünnep véget vet a böjtnek, húsvétvasárnap és -hétfőn általában bálokat is rendeztek. Húsvétkedd a visszalocsolás ideje volt az ország egyes részein, ezen a napon a legények nem is nagyon mertek az utcára menni.
– Mennyire vannak még ezek a hagyományok köztudatban ma, a modern világban? Itt is felüti a fejét a divat?
– A szokások közül ma csak a legkiemeltebb napok hagyományai ismertek, a nagytakarítás, a jellegzetes húsvéti ételek, a locsolkodás, s ezek többsége megmaradt a gyakorlatban is, habár egyre kevesebb ünneplőruhás fiatalember járja a lányos házakat húsvéthétfőn.
E tradíciók szimbolikus jelentése azonban többnyire elhalványult, s már kevéssé ismert, hogy a tojás Jézus feltámadásának szimbóluma, vagy, hogy a víz tisztító erejébe vetett hit miatt kell megöntözni a lányokat. Megfigyelhető, hogy ezek a szokások, melyeket valaha a fiatal felnőttek gyakoroltak, ma már aktívabban vannak jelen a kiskamaszok vagy még kisebb gyermekek körében. Újabb keletű a német hatásra megjelenő húsvéti nyúl figurája és a (csokoládé)tojáskereső játékok, de maga a húsvéti ajándékozás is csak a 20. század folyamán terjedt el hazánkban. S az utóbbi évtizedekben – részben a locsolkodók elől való menekülés okán – jellemzővé vált a kirándulások ezen ünnepre való időzítése is a magyar családok körében.
– Néprajzkutatóként hogy látja, mi a húsvét üzenete a mai kor emberének?
– Az üzenet ma sem változott, az, aki nemcsak egy hosszú hétvégének tekinti ezt az időszakot, átélheti e keresztény ünnep szépségét, mélységét, a reményt és a jó diadalába vetett hitet.
– Személyesen, magánemberként mennyire telik a népszokások jegyében az ünnep?
– A családom követi a hagyományokat, így minden évben megfőzzük szombat este a sonkát, a kolbászt és a tojást, az asztalra pedig színes szalaggal és cukortojásokkal feldíszített kalács kerül melléjük. Habár régen a bor fogyasztása volt szokás, mi ilyenkor inkább a barna sört kedveljük, de a torma és a friss zöldségek sem hiányozhatnak az ünnepi asztalról. Szintén szombaton kerül sor a sütemények elkészítésére: bejglit, keksztekercset, méterestortát és sajtospogácsát készítenek a család nőtagjai. A főétel pedig szárma, vagy sült bárány a húsvéti ebédkor. Locsolkodók is akadnak, de már egyre kevesebben, inkább csak a család férfitagjai gondoskodnak arról, hogy el ne hervadjanak “kék ibolyáik”. Cserébe minden évben igyekszem (a többiek helyett is) készíteni hímes tojást, és természetesen a nyuszifészek sem hiányozhat a csokoládényulakkal és bárányokkal, kisebb ajándékokkal.