Hegedűs példát mutatott Vásárhelyen – a béke minden előtt!

Ritka, figyelemreméltó és becsülendő politikusi felelősségvállalás: szülővárosa békéjéért és fejlődéséért saját elhatározásából hátralép, visszavonul a közélettől a hódmezővásárhelyi Fidesz-frakció vezetője. Megszívlelendő üzenete: a régi háború főszereplői nem hozhatják el az új békeidőket.

Nyílt levélben jelentette be szerdán Hódmezővásárhely Fidesz-frakciójának vezetője, a város korábbi alpolgármestere, Hegedűs Zoltán, hogy visszavonul a politikától, és nem indul az őszi helyhatósági választáson. A váratlan búcsúra sokan felkapták a fejüket, így az országos média is, hiszen a pártszervező ellenzéki polgármester-megmondóember, Márki-Zay Péter legnagyobb politikai ellenfele tette le a fegyvert önként, saját elhatározásából.

Hegedűs döntése – bárhogyan is csűri-csavarja majd a balliberális nyilvánosság –

nem megfutamodás, nem menekülés, hanem egy bölcs, felelősségteljes, közösségéért felelősséget vállaló VÁROSATYA ritka, figyelemreméltó és becsülendő politikai aktusa és gesztusa.

Egy olyan politikusé, egy olyan közéleti szereplőé, egy olyan férfié, aki számára a saját önérdekeinél, személyes politikai karrierjénél jóval fontosabb városának sorsa, jövője: békéje, nyugalma, fejlődése és gyarapodása. Éppen ezért mikor kellett, és úgy érezte helyesnek, nem habozott politikai értelemben kardot ragadni, de mikor azt kívánja meg a helyzet, képes – nem fél – hátralépni. Sőt, még ahhoz is van bátorsága, hogy bocsánatot kérjen azoktól, akiket megbántott.

Hódmezővásárhely a 2018. februári időközi választás óta totálisan kettészakadt. A szemben állók sokszor nem is töltenek, csak lőnek és visszalőnek. Az érvek már nem is hallatszódnak a fegyverropogástól. Brutális, személyeskedő, aljas háború zajlik a szekértáborok között a családi ebédlőasztaloknál, az utcákon és az online felületeken, miközben a város fejlődése megtorpant, beruházásai állnak, ügyintézése fejetlenségbe fulladt. Vagyis nem a víz, hanem a káosz az úr. Mákonyban fuldoklik a lóvá tett közösség, melynek egy része már nemhogy nem becsüli, de el sem ismeri a 2018-at megelőző időszak kiszámítható működését, fantasztikus fejlődését. (Hab a tortán: a szeretet képmutató hatalma úgy építi személyi kultuszát, hogy materialista keresztény álarcban küldi mérgezett nyilait az egyet nem értőkre, ostobázza le, nevezi korlátoltnak, tolvajnak, korruptnak, fenyegeti akasztással az „ellent”, és küldi rá – rokoni-baráti-munkatársi szálakkal átszőtt – névtelen-arctalan trollkommandóit a másként gondolkodókra, hogy gátlástalanul tapossanak köztiszteletben álló vásárhelyi polgárok becsületébe. Miközben a nárcisztikus „Vezér” mossa kezeit, vagy másra: a másikra mutogat – így működik ez az istentelen „isteni” színjáték.)

Végre akadt valaki, aki belátta, nem az a legény, aki adja, hanem aki: abbahagyja. Emelt fővel, a város és közössége érdekében.

„2019 nyarára végleg kettészakadt a város, pedig tudjuk, hogy együtt többre mennénk, mint egymás ellenében. Ilyen körülmények között már nem az a legfontosabb kérdés: ki kezdte, inkább az, hogy ki fejezi be a háborúskodást. Én most erre teszek kísérletet”

– fogalmaz bölcsen és higgadtan Hegedűs Zoltán.

„Az itt élők visszakövetelik a régi kisvárosi nyugalmukat és a közös gyarapodáshoz szükséges hétköznapi békéjüket. […] Mára be kellett látnom, hogy az új békeidőket már nem hozhatják el azok, akik a régi háborúskodás főszereplői voltak. A mi időnk sajnos lejárt. Vásárhelyen változásra van szükség: arra, hogy új fejezetet nyissunk a város történetében. Azt látnám helyesnek, ha mindazok, akik e polgárháborús időszak megtestesítői, most hátra lépnének egyet, és kivonulnának a helyi közéletből. Nem a város hétköznapi ügyeiért dolgozó, gyakran szűk mozgásterű képviselőkre gondolok, hanem a felelős vezetőkre – azokra, akik a politikai harcokat vívták, akik a szekértáborokat a város polgárai szemében megjelenítik”

– üzeni mindenkinek a Fidesz-frakció első embere.

Hegedűs rámutat:

„a holnapi béke legfőbb akadályai azok, akik a mai viszály főszereplői”,

ő pedig azért köszön el, mert

„a szülővárosom fejlődésének nem az akadálya, hanem az elősegítője akarok lenni”.

Lélekelemelően önzetlen, megszívlelendő üzenet. Szerencsés lenne, ha nyitott fülekre találna, és nem nyomná el a műkedvelő, korlátolt, öncélú és megélhetési csatazay.