Elég nagy baj, hogy Márki-Zay veri a gyerekeit, de még nagyobb, hogy büszkélkedik vele

„Nem lehet a fején ütni, nem maradhat nyoma, csak nyitott kézfejjel” – summázta a szakszerű gyermekbántalmazási metódust Márki-Zay, egyben fájlalta, hogy Magyarországon e tekintetben nem elég liberális a törvény, értsd: nem engedi a szülőnek, hogy üsse a gyerekét.

Szó, ami szó, az 1997-es, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénybe 2004-ben csakugyan bekerült egy módosítás, ami ad verbum tiltja a testi fenyítést, így szól a teljes szöveg: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.

A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.

Mikor aztán a politikus rájött, mekkora negatív hájpot csinált magának, megpróbált (nem túl gerincesen) úgy tenni, mintha nem is azt mondta volna, amit, és módosítani próbált: „adott esetben az ember, ha egy kézszorítással is, jelzi a gyermeknek, hogy ha valami nem oké.”

Így lett a tenyeres pofonból kézszorítás, csak hát az nem úgy működik, kedves Márki-Zay Péter, hogy mondunk valamit, aztán ha baj van belőle, inkább nem mondtuk.

Na, megindult a civódás az internetes bagolypopuláció körében, én például elmúlt éjjel alig aludtam, mert az egyik legkedvesebb barátommal is összevesztem chatben emiatt, de ez mellékszál. Nézem a posztokat meg a cikkeket, olvasom a hozzászólásokat. Vannak izgalmas megfejtések, például, hogy aki „nyávog és nyenyeg” Márki-Zay kijelentései miatt, az szélsőséges libsi, aki a Fidesz szekerét tolja; amiből az a különös feltevés dereng elő, hogy a Fidesz szekerét tolják a szélsőséges libsik.

Szerintem amúgy típusonként katalogizálható, hogyan megy félre a Márki-Zay-szöveg exegézise:

• Nem is mondta azt, amit mondott.
• Jó, azt mondta, de nem úgy értette.
• Azt mondta, de egyikünk sem tökéletes; az a szülő vesse rá az első követ, aki sosem cibálta/pofozta meg a kölkét, de még csak rá sem üvöltött.
• Igen, azt mondta, amit mondott, és igaza van.

Engem az „igaza van” megoldás irritál leginkább, és ennek is vannak alesetei. Azért van, úgymond, igaza, mert

• a mai gyerekek fenyítés híján nem tanulnak tiszteletet,
• „én is kikaptam anno a drága szüleimtől, mégis itt vagyok”,
• a Biblia is azt tanítja, hogy meg kell a gyereket néha verni.

Ami a Bibliát illeti, tényleg vannak benne locusok, amik így értelmezhetők. Ami nem csoda, mert a szentírási szövegek más kultúrákban, más szintű tudásokban, más etikai normákban és szokásrendszerekben fogantak. A Bibliából, ha szó szerint értelmezünk és megfosztunk minden kontextustól egyes részeket, az is levezethető, hogy

• a rabszolgatartással nincs semmi probléma,
• a nők a gyülekezetekben hallgassanak, és ha nem értenek valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket,
• a  varázslással, jóslással, vajákossággal foglalkozó nőket tilos életben hagyni,
• aki szombaton dolgozik, halálbüntetéssel kell sújtani,
• az engedetlen fiakat pedig meg kell kövezni.

És persze hosszan sorolható.

Én nagyon rossz keresztény vagyok valószínűleg, mert négy fiam van, mindegyik volt már engedetlen, de egyiket sem köveztem meg, mea maxima culpa.

Kedves mindenki, drága szülőtársak főleg: nem arról van szó, hogy utolsó pokolfajzatok vagyunk, ha valaha is elszakadt a cérna, és ráordítottunk a gyerekre, megráztuk a gyereket vagy rácsaptunk a gyerekre.

Forrás: 24.hu