A hét embere: Bán Sándor úszóedzőnek az úszás mindig is egyenlő volt az élettel

Ezúttal a hét embereként Bán Sándor úszóedzőt, nyugalmazott főiskolai docenst mutatjuk be.

Bán Sándor a hazai és a nemzetközi utánpótlás-nevelésben meghatározó szerepet játszó úszóedző a mai napig boldogan és tartalmasan tölti mindennapjait a a medence pártján. Elősorban a Hódmezővásárhelyi Senior Úszó és Vízilabda Club edzőjeként és sportszakmai vezetőjeként, nem utolsósorban pedig az elnökség tagjaként tevékenykedik és nevel tehetséges, sikeres úszókat.

Az úszóedző nemcsak a magyar sportolókat segítette kiemelkedő szakmai tudásával és pedagógiai képességeivel, de több évig tevékenykedett Dél-Afrikában, Algériában, Indonéziában és Szerbiában is olimpikon úszók trénereként. Leghíresebb magyar tanítványa, Risztov Éva, aki résztvevője volt 2000-ben a Sydneyben rendezett olimpiai játékoknak, aminek köszönhetően ő maga is bekerült a magyar válogatott edzői stábjába. A tehetséges úszók és kiváló testnevelőtanárok generációit felnevelő Bán Sándor ezt tartja szakmai pályája csúcsának. „Úgy éreztem, nem éltem hiába, hiszen már tettem valamit az országért, a fiatalokért” – nyilatkozott minderről korábban.

Mi többek között arról kérdeztük, hogy mi az, ami még mindig élteti, hogy mit jelent számára az úszás, hogy mennyiben változott mindez az elmúlt évtizedek alatt és megvitattuk vele azt is, hogy véleménye szerint ma a magyar úszósport mely szintet üti.

– Az elmúlt évek során én is, mint mindenki más nagyon sokat tanultam, mégsem állíthatom azt, hogy mára már mindent tudok. Mert, hiszen a mai napig akadnak ajtók, amelyek becsukódnak és helyettük meg kellett várni, míg kinyílik egy másik. Ezen idő alatt pedig csak a tapasztalatok és a már meglévő ismeretek azok, amelyek előre vihetnek. Ezek azok a kihívások, amelyeket le kell tudni győzni akkor is, ha pedagógusként és akkor is, ha úszóedzőként találom magam bennük. Nagy segítséget nyújtanak az ilyen helyzetekben a kollégák és a szakirodalom, illetve a rutin és az évek

– kezdte gondolatait Bán Sándor, edző.

Elmondása szerint az úszást, annak az értelmét, jellegét és milyenségét úgy elméletben, mint pedig gyakorlatban az évek múlása és a fejlődés volt az, ami rendszerint formálta. Így aztán neki, magának is, mindig valami újhoz, valami addig még nem látott tempóhoz és stílushoz kellett alkalmazkodni, ez volt az, ami éltette és motiválta.

– Végtelenül fontos, hogy azok, akik edzőként vagy pedagógusként próbálják átadni a fiataloknak a sport iránti szerelmet mindvégig lelkesen és kitartóan tegyék azt. A példamutatás ugyanis egy rendkívül fontos szerepet játszik a sportok és a sportolók világában. Ha az edző képes a fejlődésre, képes haladni a korral és képes a lelkesedésre akkor is, ha a siker nem feltétlenü állandó és egyértelmű, akkor az az adott személy vagy csapat sokkal elhivatottabb, akaratosabb és eredmény orientáltabb lesz. Kijelenthetjük, hogy az úszást szerte a világon az edzői kreativitás és a szakmai tapasztalatok voltak azok, amik olyan magas szintre emelték, amilyenre csak lehetett. Ma már eszméletlen fiatalon, eszméletlen jó idővel lehet rangos versenyeken kiemelkedő helyezésekhez jutni abban az esetben, ha abban az adott úszóban van erre hajlandóság, kellő versenyszellem és nem utolsósorban egy jó példa

– osztotta meg a pedagógus.

Elárulta, hogy mottója ma is ugyanaz, mint negyven évvel ezelőtt volt, mégpedig, hogy munkával is lehet eredményt eléri.

– Ha meg kellene fogalmaznom azt, hogy mi a titok abban, hogy a kezem alatt úszok nagy örömömre és büszkeségemre a mai napig sikert sikerre halmoznak, akkor azt mondanám, hogy a munka. Ez a legfontosabb.

-A rendszeres edzés, az akarat, az áldozatok és az úszás iránti szeretet az, ami képes learatni a babérokat. Ehhez viszont elengedhetetlen a csapat. Vagyis a szülő, edző, versenyző trió. De nem szabad megfeledkeznünk a szakértőkről sem. Orvosok, sportorvosok, pszichológusok, sportpszichológusok, tápláléktanácsadók, masszőrök, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az az úszó a dobogóra kerüljön. Egy jó edző, kellő szigorral és munkára való ösztönzéssel magával tudja ragadni a gyermekeket, a szülőket és a csoportot, mert, hiszen neki is ugyanolyan fontos az a siker, mint a versenyzőnek. Abban az esetben viszont, ha mindez nem jön össze, természetesen az első kérdés az nem más, mint, hogy én, vagyis az edző szakmailag hol hibáztam. Ilyenkor végig kell gondolni, hogy biztosítva volt-e minden technikailag ahhoz, hogy a siker megvalósuljon. Aztán persze el kell gondolkodni azon is, hogy a gyermeknek mekkora tehetsége, szorgalma és kitartása volt mindebben. Egy élsportoló ugyanis a nap 24 órájában élsportoló. Ahhoz viszont, hogy rátaláljak egy-egy olyan kincsre, akiben van tehetség, hajlandóság és a családja is támogatja minden téren, – tudni illik az úszni drága mulattság – szerencse kell. Szerencse kell ahhoz, hogy valaki már egészen fiatalon komoly szinten képes legyen lelkileg és fizikailag is egyaránt a terhelhetőségre, majd pedig eredményes legyen

– mesélte a Senior Úszó és Vízilabda Club edzője.

Bán Sándor szerint a magyar úszósport jó helyen van, ám a meglévő tartalékok kihasználásával és egy kis odafigyeléssel még jobb helyre kerülhetne.
Végül pedig elmesélte azt is, hogy mi okozta számára a legnagyobb sikert és örömet az elmúlt évtizedek alatt.

– Amellett, hogy éveken keresztül a legkülönbözőbb versenyeken méretették meg magukat a diákjaim és értek el jobbnál jobb, és magasan kiemelkedő eredményeket, minek után a nevük, és teljesítményük egy ország előtt vált ismertté és dicsőségessé, számomra a legnagyobb örömet mégis az okozta, amikor sikerült megtanítanom fél év alatt egy nagyon komoly balesetet szenvedett srácot újra úszni és járni. Az a fajta fejlődés, amin magam is keresztül mentem ezáltal hihetetlen volt. Ez az ember a történtek előtt egy három nyelvet beszélő, értelmes, jólelkű ember volt, aki egy pillanat alatt veszített el mindent, amit csak ellehetett. Törlődött a rövid távú memóriája, lebénult az egyik fele és szinte teljesen életképtelen volt. Ám az a fajta akarat, erő és kitartás, valamint, az élni akarás vágya, ami benne működött, példaértékű és számomra is igen ösztönző volt. Jelenleg viszont annak örülök a legjobban, hogy a HSÚVC az elmúlt három évben egy erős csapattá forrta ki magát, ami ma egy stabil ifjúsági felnőtt csapatot jelent itt, Hódmezővásárhelyen. Ennek egy részét a kiválóan tehetséges, Vajdaságból jött magyar fiatalok alkotják. A bennük rejlő erő és hozzáállás az elmúlt években azt bizonyította, hogy sokkal komolyabbak és elhivatottabbak, sok, anyaországi ifjúnál. Ilyen közülük például, Szilágyi Csaba, hatszoros magyar felnőtt bajnok és csúcstartó, Szabó Szebasztián, aki nemrég igazolt át a Győrhöz, vagy Szőke Zita, aki viszont néhány héttel ezelőtt elhozta az ötödik, hetedik és nyolcadik helyet az Európa Bajnokságról. A NICS-HSÚVC tehetsége tizenkilenc évvel Risztov Éva szereplése után az első vásárhelyi lány, aki kijutott az ifik Európa-bajnokságára. Nagyon szorgalmas, jó lelkű, csendes, tehetséges kislány. Aki pontosan helyén tudja kezelni úgy a vereséget, mint a győzelmet

– fejtette ki az edző.

Megtudtuk, hogy nagyjából fele-fele arányban választják úgy a lányok, mint a fiúk az úszást, és azt is, hogy az eredményesség nagyban függ az edző mentalitásától és hozzáállásától, de általában a lányok azért mégis kitartóbbak, ami a sportolást és az abban való gyümölcsszerzést illeti.

– Számomra az úszás egyenlő az élettel. Szerencsés vagyok, hiszen a hivatásom a tanítás, a hobbim pedig az úszás. Ez utóbbinak köszönhetem azt, hogy egy egészséges, élményekkel és sikerekkel teli életet éltem és élhetek mind a mai napig. Bejártam a világot, több száz gyermeknek mutathattam meg és adhattam át a sport iránti szeretetem, az úszásban rejlő technikát és trükköket, ami által sokaknak közülük szintén ez lett a hivatása. Ezért, amíg élek, igyekszem mindent visszaadni abból, amit én ettől a sporttól kaptam. Persze biztosan voltak dolgok, amiket csinálhattam volna jobban,hibázhattam volna kevesebbet, de egyet bizton állítok, mindig a jó szándék vezetett, ami által igyekeztem a legtöbbet adni a tudásomból a köznek

– fejezte a beszélgetést Bán Sándor, úszó.

Fotó: Gémes Sándor