A hét embere: Rapcsák Katalin, a vásárhelyi művészvilág egyengetője

A hét embereként ma a hódmezővásárhelyi Rapcsák Katalint mutatjuk be, aki immár 13 éve az Alkotóház vezetője.

Rapcsák Katalin édesapja az ismert 59 éves korában elhunyt rendszerváltó városvezető, Dr Rapcsák András, aki 1990-től, haláláig Hódmezővásárhely polgármestereként és országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. Azzal, hogy politikai hivatást választott magának egyúttal családja életét, annak rendjét és módját is a szó legnemesebb értelmében örökre meghatározta. Minek köszönhetően lányának, Katalinnak testközeli és szívügy lett a köz szolgálata.

– A legkülönbözőbb művészeti ágazatok már gyermekkoromban részét képezték az életemnek, úgy a nagyszüleim, mint a szüleim művészetkedvelő és hagyományőrző emberek voltak, a helyi művészeket rendszerint szívesen fogadtuk az otthonunkban. Éppen ezért sohasem maga az adott művészeti ág volt az, ami megfogott, hanem az alkotások létrehozói. Az ő érzékenységük, élethez való viszonyulásuk, hozzáállásuk volt az, ami igazán magával ragadott, már egészen fiatalon. Jó és tartalmas beszélgetések vagy akár viták is bármiről. Az alkotásaik pedig kétségkívül minden esetben gyönyörködtetnek. Az irodalom iránt kialakult szeretetem is a családból eredeztethető, ahol a könyvek mindig gerincét képezték életünknek, míg a festőművészettel a vásárhelyi közösségeken keresztül sikerült közelebbről megismerkednem. Gyermekkoromban odahaza a kultúra fogalma és annak minden ága körülövezett, meghatározta az életemet és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a hódmezővásárhelyi Alkotóház élére kerültem, égett bennem a tenni akarás vágya a helyi művészvilág lehetőségeinek fejlődésének érdekében

– kezdte gondolatait Rapcsák Katalin.

Kiemelte, hogy munkássága kezdetekor Hódmezővásárhely központi otthona volt a dél-alföldi művészvilágnak, majd hozzátette, hogy sajnálatosan mindez az utóbbi időben politikai okok miatt sorvad.

– A hódmezővásárhelyi Alkotóház és Művésztelep igyekszik életben tartani azt a gondolkodásmódot, amely a várost egykoron jellemezte a művészvilág tekintetében. Településünk mindig is meghatározó hely volt a környéken élő művészek számára. Segítette az alkotási folyamatokat, hatással volt a műveik témáira. Ám egy ideje az önkormányzat semmiféle hajlandóságot nem mutat arra, hogy mindez továbbra i így folytatódhasson. Anyagilag semmiféle támogatásban nem részesíti sem a vásárhelyi művészeket, sem pedig azokat a létesítményeket, amelyek otthont adnak az alkotók számára, ellehetetleníti a fejlődést. Olyan kiállítások, rendezvények, programok maradnak el, amelyek éveken át jó hírnévnek örvendtek és látogatottak voltak

– mesélte az Alkotóház és Művésztelep vezetője.

Elmondása szerint Hódmezővásárhely arculatát a jól gyökeret verő kultúra testesíti meg igazán, éppen ezért ő minden erejével azon dolgozik, hogy mindez el ne vesszen. Elmondta, egykoron minden mesterséget művész fokon űztek a városban és, hogy az ebben rejlő értékek vonzották ide az alkotókat, akik mindebből táplálkozva hoztak létre csodálatosabbnál csodálatosabb műveket.

– Tornyai János színrelépése volt, ami elindította és országosan ismerté tette a kulturális életet. Ő és baráti köre, követői, valamint neves művészetpártolók vitték tovább szellemiségét, felfedezve a városban rejlő emberi és természeti értékeket. Hiba lenne közülük bárkit is kiemelni. Az én feladatom nem más, mint, hogy ezek a különleges látásmóddal és érzelmekkel bíró emberek megkapjanak mindent ahhoz, hogy alkotni tudjanak és maradhassanak. Az általam ismertek számomra mind-mind tiszteletreméltóak, becsülöm és szeretem őket

– mesélte a művészetkedvelő.

Nem tagadja, hogy édesapja politikai pályafutása, a közösségben való tevékenysége, kapcsolatrendszerei és ismeretei mind a mai napig hatással vannak rá és az ő jelenlegi tevékenységeire is, amelyekre büszke, és amiért végtelenül hálás lesz mindig.

– Mi tagadás, édesapám olyan utat járt be, amely keveseknek adatik meg. A lehetőség megléte ellenére én azonban nem szerettem volna a közvetlen nyomdokaiba lépni. Mindig is érdekelt a politika, annyira viszont sosem, hogy olyan komoly vizekre evezzek benne, amelyekre édesapám vállalkozott. Ám nem csak ő, hanem már az elődeim is, mint például Almási Gyula Béla, vagy Fodor József is egyaránt fontos szerepet töltöttek be a város közéletében. Ez pedig évről-évre egy biztos, sokrétű és sokszínű kapcsolati rendszert alakított ki, és adott tovább, generációról, generációra

– ismertette Rapcsák Katalin.

Megtudtuk, hogy szeret olvasni, szereti a jó zenét, és a szép festmények látványát, a természetet. Feladatkörei és szerepvállalásai egymás mellett, párhuzamosan haladnak. Így nem tudja, és nem is akarja különválasztani egyiket a másiktól. És immár egy éve annak, hogy egy civil egyesületben is részt vesz a közösség építő munkában.

– A Szeretem Vásárhelyt Egyesület tagjaival nagy munkát és energiát fektetünk bele abba, hogy építsük a közösségeket. A legjobb tudásunkkal azon igyekszünk, hogy minden olyan terület ki legyen aknázva, amely hasznos időtöltést biztosít az emberek számára. Örömmel állítom, hogy mindig is egy ilyen közösséghez szerettem volna tartozni. Végtelenül bánt, amikor sokszor, sokan ránk húzzák azt a bizonyos vizes lepedőt, és azt állítják, hogy ez az egész csak egy politikai töltetű csoport. A szabad véleménynyilvánítás jogával úgy hiszem mi is élhetünk, az elveink mellett kitartani nem bűn. Immár csaknem ötezren követnek bennünket a közösségi oldalunkon és, egyre többen jelennek meg a rendezvényeinken is, ez egy remek visszaigazolás arra, hogy igen is szükség van a településen az ilyesfajta megmozdulásokra, szerveződésekre. A civil szervezet munkája nem esik messze a művészeti ágak bevonásától számomra mind a két területen való tevékenykedés a hivatásommá vált

– zárta gondolatait az egyesület egyik alapítója.

Elárulta, legfőbb célja, a Művésztelep mögött meglévő művészlakások megújuljanak, és a környéken élő művészeknek otthont biztosítsanak ez által az alkotásra.

– Mivel már maga a Művésztelep is egy olyan közösségi hely, amely azon alkotóknak biztosít teret, akiknek erre, a saját otthonukban nincs, vagy kevés a lehetőségük, így a kör akkor lenne kerek és egész, ha nem csak a telepen, hanem saját, erre a célra kialakított lakásokban tehetnék meg mindezt. Ez viszont önkormányzati támogatást igényel. A jelenlegi városvezetésnek is be kell látnia ennek fontosságát

– informált bennünket az Alkotóház vezetője.

A mindig csinos Rapcsák Katalin véleményem szerint azokhoz a bizonyos erős és határozott nőkhöz tartozik, akinek kiállása, tartása és kedvessége valóban remek vezetői stílust képvisel. Az emberekhez való viszonyulása mindig nagyon barátságos. A térség művészei felett való anyáskodást, a szó jó értelmében pedig kétségkívül neki találták ki. Ő az, aki szívvel-lélekkel harcol és dolgozik a Hódmezővásárhelyi a kultúráért.