A hét embere: Paplukács Dóra szerint a kertészeti termesztés nem egy út, hanem egy labirintus

Ezúttal a hét embereként a székkutasi Paplukács Dórát, a Sóshalom Kincsei Kertészet vezetőjét mutatjuk be.

Paplukács Dóra szülei az 1980-as évek végén kezdtek el mezőgazdasággal foglalkozni, minek margójára egyértelmű volt, hogy ő is a gazdák útját járja majd. Így is lett. Az immár 2002-óta családi vállalkozásként működő gazdaságuk, – amelyben mára megtalálható az állattenyésztés, a szántóföldi növénytermesztés és a feldolgozás is – oszlopos tagjává nőtte ki magát.

Dórát többek között a tevékenységéről, a gazdálkodásban rejlő lehetőségekről, és a siker titkáról kérdeztük, emellett pedig kitértünk arra is, hogy nőként miként lehet helyt állni ebben az egyébként igen csak „elférfiasított” hivatásban.

– A szüleim a 1980-as évek vége óta foglalkoznak mezőgazdasággal. 2002-óta van egy családi vállalkozásként működtetett gazdaságunk, amelyben mára megtalálható az állattenyésztés, a szántóföldi növénytermesztés és a feldolgozás is. És bár magam is ebben a környezetben nőttem fel, és a tanulmányaim is ezen a vonalon futottak, ennek nem csak és kizárólag ez volt az, ami erre a pályára terelt. Sokkal inkább egy belső hang, egy késztetés volt az, ami idáig vezetett. Szerencsémre a családom által biztosított lehetőségek megfelelőek voltak ahhoz, hogy a megfogalmazódott célok elérésre kerüljenek. Első próbálkozásom ezen területen már az egyetemi tanulmányaim ideje alatt, amit a Debreceni Egyetem, Informatikai Karának agrármérnöki szakán végeztem megtörtént. 2009-ben ugyanis fűszerpaprika termesztésbe kezdtem, a szüleim segítségével. Ám több, összefüggő tényező miatt akkor ez sajnos nem hozta meg egyből a várva várt sikert. Néhány év kitérő után mégis azt gondoltam, hogy vissza kell kanyarodnom ehhez a szakterülethez. Így aztán 2012-ben 600 négyzetméteren sikerült fólia takarásos földieper termesztésbe kezdenem, ami kijelenthetem osztatlan sikert aratott, hiszen az odáig ezen a környéken senki sem foglalkozott ilyesmivel. Sokakat megfogott a jó ízű, műtrágyától és vegyszerektől mentes, egészséges szamóca. Ez volt az, ami arra késztetett, hogy mélyebben beleássam magam a kertészeti termesztésbe. Ezt követően aztán folyamatosan azon gondolkoztam mely növény lehetne az, amit adaptálni tudnék, és ami sikerre vihetne a termesztésben. Több kudarcba fulladt próbálkozás után végül 2014-ben a FiatalGazda pályázat megnyerésével tudtam egy saját tanyát vásárolni, amire fóliasátrakat építettünk. Kijelenthetem, ekkor vette kezdetét egy új korszak

– kezdte gondolatait a termelő.

Elmondása szerint az elmúlt öt év rengeteg munkát, fejlesztést, erőt és energiát igényelt. A mögöttük álló idő a tapasztalatszerzésről, a kudarcokról és a kisebb sikerekről szólt, ennek ellenére ma már kisebb nyugalommal hátra dőlhetne, de ő mégis állítja, az ember soha sem lehet elégedett.

– Az elmúlt években különböző ismeretségekre tettünk szert, minek által azóta nem csak a környéken élők, hanem az ország távolabbi pontjain tevékenykedő, nagyobb felvásárlók is keresik a termékeinket. Ez számomra a sok-sok harc és kudarc mellett az egyik legnagyobb öröm. Tagadhatatlan viszont, hogy az egyik legnagyobb fejtörést is rendszerint az értékesítés folyamata okozza. Éppen ezért 2017-ben úgy döntöttem, hogy a tanya adottságait kihasználván nyitok egy kertészeti boltot. Ahol aztán első körben csak a saját zöldségeinket, és a szamócát árultuk. Később azonban kibővítettük mindezt egyéb termékekkel is, például kávéval, üdítővel és ezekhez hasonló, gyors fogyasztásra alkalmas cikkekkel. Idővel aztán árultunk külső termelőktől felvásárolt zöldséget és gyümölcsöt is, de sajnos újra beigazolódott a mondás, miszerint “Sok bába közt is elvész a gyermek.”. Ezt követően egyrészt piaci, másrészt anyagi megfontolásból megszüntettük ezen tevékenységünket, ezért ősztől már csak akkor leszünk nyitva, amikor meglesz a megfelelő mennyiségű és minőségű, saját magunk által megtermelt termékünk egy adott növény fajtából vagy palántából. Alaptevékenységünk egyébként a szántóföldi és hideg fóliás zöldség termesztésre irányul. A kezdetekhez képest, ma már minden munkaműveletet saját géppel végzünk. A szaporítóanyagot pedig a fóliasátrakba, a szabadföldi területekre és az eladásra is magam állítom elő. A hideg fóliáinkba a kezdeti egy növény helyett, mára évente 3 betelepítéssel dolgozunk. Tavasszal egy káposztaféle, utána paradicsom, paprika, kígyóuborka, majd őszre ismét egy káposzta vagy egy második betelepítésű uborka kerül. A szántóföldi termesztésben jelenleg 1,5 ha cukkini, 1,5 ha burgonya és némi sütőtök található. És amit még külön örömmel emelek ki, hogy tavasszal kezdetét vette a saját előállítású egynyári virágunk, a chili paprika, a különleges és táj paradicsomok és a hagyományos zöldségpalánták eladása is. Valamint a felvásárlóink által idén már Olaszországban is fogyaszthatják a sóshalmi cukkinit. De a vásárhelyi és a nagymágocsi piacon is meg-meg jelenünk

– ismertette Paplukács Dóra.

Elmesélte, hogy a tavalyi évben mindemellett egy újabb szerelem lépett az életébe ami nem más, mint a savanyúság készítés. Elárulta, hogy a jövőben komolyabban kiszeretne teljesedni mindebben, ám ehhez rengeteg feltételnek kell megfelelni, és persze nem utolsó sorban össze kell egyeztetnie gazdaság minden egyes elemét és lépését egymással úgy, hogy az ne menjen a termelés vagy a család rovására.

– Nehéz a mezőgazdaságban nőként úgy helyt állni, hogy az ne menjen sem az anyaság, sem a feleség szerepének, sem pedig a háziasszony szerepének a rovására. Ez egyébként is egy olyan hivatás, ami elvan férfiasítva. Így aztán mindig örömmel fogadom, ha belefutok olyan nőkbe, lányokba, asszonyokba, akik hozzám hasonlóan ezt a hivatást választották maguknak, és csillogó szemmel, lelkesen beszélnek a munkájukról. Többek között ez az, ami erőt ad. Mert mi tagadás, a két gyönyörű kisfiam mellett sokszor nehéz minden szerepben egyaránt helyt állni. Fizikailag szerencsére kevésbé, lelkileg viszont annál inkább. Sokszor kering bennem a bűntudat, ami különböző kérdéseket vet fel, akár még munka közben is ezzel kapcsolatosan

– fejtette ki az anyuka. 

A minden bizonnyal kitartó és céltudatos Paplukács Dóra csillogó szemei kétségeket felvető gondolatai ellenére azt bizonyítják, hogy már pedig ezen hivatás valóban neki való. Ennek ellenére azt mondta, sikeresnek majd csak akkor érzi magát, ha minden célt, amely a szeme előtt lebeg, megvalósít, bűntudat nélkül.

– A mezőgazdaságban az embernek mindig maga előtt kell járnia három lépéssel, így természetesen nekem is vannak hosszú és rövidtávú céljaim is. A jövőnket éppen ezért folyamatos fejlesztésekben, és a stabilizálásban látom. Azonban, ha konkretizálni kellene ezen terveket, akkor azt mondanám, hogy a fóliaházak számát mindenképp szeretném még egy kis mértékben növelni, illetve jó lenne olyan rotációt beállítani a növényeknél, amellyel szinte az egész évünket le tudom fedni, minél kevesebb átfedéssel. Mert sajnos a megfelelő munkaerő hiány nálunk egyelőre egy erős hátrány. Amiben pedig biztos vagyok, az az, hogy a savanyúság feldolgozóüzem megnyitása lesz a mondat végi pont. A motivációt önmagam megvalósítása mellett a fiaim adják. Szeretném, ha a távoli jövőben esetleg ők is ezt az utat választanák. Persze, ha valami miatt ez nem így lesz, akkor is legalább azt a fajta céltudatosságot, szorgalmat és a kitartást, ami bennem van, szeretném átadni nekik, így szeretnék példaként élni a szemükben

– zárta gondolatait a gazdasszony.

Fotó: Gémes Sándor