A hét embere: Pap Évát egy jugoszláv szerelmi történet megírása tanította meg arra, mindig van holnap

A hét embereként ma a szegedi Pap Éva írónőt mutatjuk be.

Pap Éva immár közel két évtizede foglalkozik lakberendezéssel a napfény városában. Vállalkozása lépésről lépésre épült és szépült, majd nőtte ki magát családivá. Szépérzéke, képzelőereje és kiváló kifejezésmódja néhány éve azonban nemcsak az otthonokban, hanem a papíron is elkezdett megmutatkozni. Éva ugyanis elhatározta, könyvet ír!

A szerelmes regénye a második világháború ideje alatt játszódik, Jugoszláviában, melynek főszereplői: egy magyar nő és egy bunyevác férfi.

Azt, hogy egyáltalán hogyan szerzett minderről tudomást egy anyaországi hölgy, mi volt az, ami arra késztette, hogy mindezt aztán meg is írja, majd időközben miért és hogyan vált számára fontossá a balkáni kultúra, emellett pedig, hogy milyen kapcsolatban áll az írás a lakberendezéssel, az írónő mesélte el nekünk.

– Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis az életem minden egyes szakaszában ez idáig azzal és addig foglalkozhattam, amíg ki nem teljesedtem benne. Maximalizmusom rendszerint arra ösztönzött, hogy minden hivatásomban a legmagasabb szintre jussak. Voltam népművelő, krupié, képesítés nélküli óvónő, majd egy bútorboltban dolgoztam kereskedőként – itt már azért megérintett a lakberendezés szele -, ezt követően pedig egy fuvarozó cégnél tevékenykedtem. Majd gyesre mentem, minek után pedig úgy döntöttem, tanulni kezdek. Elvégeztem hát egy egyéves, lakberendezésre szakosított képzést, majd becsatlakoztam egy lakberendezéssel foglalkozó vállalkozáshoz, amelyből két évvel később egyéni vállalkozóként, egészen pontosan a Deco Interiors vezetőjeként léptem ki. Tevékenységünk az évek során többrétűvé nőtte ki magát. Ma már nemcsak tervezéssel, hanem kereskedelemmel is foglalkozunk. És kijelenthetem, hogy mindez akkor vált többé és különlegesebbé a konkurenciától itt, Szegeden, amikor a férjem is csatlakozott mindehhez. Ő ugyanis rengeteg tudást és új látásmódot vitt bele a tervezésbe, amelyek idővel a legjobbak közé repítettek bennünket

– kezdte a beszélgetést Pap Éva lakberendező.

Elárulta, hogy a balkáni kultúrával és mentalitással először abban a bútorüzletben találkozott, ahol a kilencvenes években dolgozott. A sors fintora pedig, hogy ezt követően egy vajdasági férfi vette feleségül. Majd lassan, de biztosan magába szívta a határon túliak ismereteit, ráadásként pedig még a szerb nyelvet is elsajátította.

– Az a fajta nyitottság, szabadság és jó hangulat, ami a vajdasági főnökömet és a munkatársaimat jellemezte, már akkor, a kilencvenes években magával ragadott. Ezt követően megismerkedtem a férjemmel, aki szabadkai születésű. Általa aztán egy az egyben betekintést nyertem a balkáni kultúrába és mentalitásba, ami ezt az egyébként már régóta meglévő nagyon jó érzést időről időre erősebbé tette bennem. Egyszerűen azt éreztem és érzem mind a mai napig, hogy a Vajdaság egy szeretetteljes, végtelenül barátságos és vendégszerető hely, ahol mindig, mindenkit szívesen látnak és fogadnak. Ez az a hely, ahol a történelem számtalan elvarratlan szálat hagyott maga után, amelyek napjainkban tanulságos, szórakoztató és érzelmekkel teli történetekben élnek tovább

– mesélte Éva.

Aki néhány évvel ezelőtt maga is fültanúja volt egy izgalmakkal, érzelmekkel teli történetnek, amely egy szerelmi háromszöget boncolgatott. A történet gyakorlatilag a férje nagyszüleinek életét taglalta. Évát ez mélységesen megfogta, és arra késztette, hogy rövid időn belül a kirakós minél több darabja részletesen világossá váljon a számára.

– A számtalan történet, mese és monda közül, amelyeket a Vajdaságban hallottam az anyósoméktól, a férjem rokonaitól és az ő barátaitól, mind-mind nagyon személyesnek és kalandosnak bizonyultak. Mégis a legkiemelkedőbb ezek közül a társam nagyszüleiről, avagy az ő életük egészéről szólt. Ez pedig nem más, mint egy szerelmi háromszög volt. A Jugoszláviában játszódó történet egy vegyes házasság, azaz egy magyar nő és egy bunyevác férfi mindennapjait boncolgatja, ahol egy véletlennek köszönhetően harmadik félként megjelenik egy szintén bunyevác férfi, aki olyan érzelmeket, pillanatokat és csavarokat visz a történetbe, amelyek aztán meghatároznak mindent. Viszont nem feltétlenül ennek a sztorinak a papírra vetése késztetett arra, hogy elkezdjek írni. Sokkal inkább a lakberendezés, annak minden fortélya és a benne rejlő tudásom, tapasztalatom és információhalmazom átadása volt a cél. Mindezt egy szakkönyv keretén belül szerettem volna megjelentetni. Ezért részt vettem a magyar íróképző tanfolyamon, ahol pont úgy, mint a lakberendező tanfolyamon a legjobb három között kívántam végezni. Nagyon igyekeztem, és mindent megtettem azért, hogy ez így is legyen, ugyanis nyomot szeretnék hagyni magam után. Vagyis arra törekszem, hogy tetsszen az embereknek, amit írok. Sok fontos gondolattal és szabállyal lettem gazdagabb, amellett, hogy motiváltabb és kreatívabb is lettem a kifejezés területén. A haladó szintű tanfolyamra immár ezt követően sokkal bátrabban és céltudatosabban mentem, és örömmel mutattam be az És újra felkel a nap címet viselő regényem első, apró kis részleteit. Mert hogy időközben begépeltem azokat a részleteket, amelyek már ismertek voltak számomra a férjem nagyszüleinek életéből. A lakberendezéssel kapcsolatos szakkönyv kézirata pedig a fiókba került. Végtelenül örültem, hogy azok a tanfolyamon részt vevő társaim, akik ezen részleteket hallották, pozitív kritikákat megfogalmazván mindvégig arra biztattak, hogy folytassam az írást, és adjak bele mindent, amit csak tudok, mert ez egy jó történet lesz

– osztotta meg a szerző.

Elmesélte, hogy a tartalom alapját egy vadászbaleset képezi, ahol az egyik főhős, a férj, Stefan megsebesül, minek következtében amputálják a hímvesszőjét. Ez az, ami a feleségével való viszonyát mindezek után meghatározza, és nagymértékben befolyásolja. Illetve főszereplővé teszi a legjobb barátját, Martint mint harmadik felet. Hangsúlyozta, hogy a regény nagy része mégis nagymértékben fikciókra épül.

– A könyv, ami várhatóan tavasszal jelenik majd meg, még szerkesztés alatt áll, most épp az utolsó simításokat végzem rajta. Rengeteg utánajárás szükségeltetett ahhoz, hogy a kirakós minden darabja a helyére kerüljön. Ez az etnikailag igen csak vegyes szereplőkből álló, határon túli, mégis egyben határokat összekötő történet véleményem szerint megmutat valami olyat a múltból, amely nagyon is valós volt, és egy életen át határozott meg sorsokat. Ami összességében egy erős, kitartó, vezető szellemiséggel bíró nő kétségeit, bizonytalanságait és hezitálásait tárja fel, ahol végül győz a higgadtság és a szerelem

– fogalmazott Pap Éva.

Aki megsúgta, hogy a főhősnőben valahol ő maga is jelen van, annak ellenére, hogy személyisége teljes mértékben különbözik attól. Kiderült, hogy az írás számára felüdülés, mely a legkönnyebben az esti időszakban, egy-két órán keresztül megy. Előfordult, hogy napokig vagy akár hetekig hozzá sem nyúlt a kézirathoz. És arra is esett már példa, hogy egyszerre fakadtak fel benne az érzelmek, a gondolatok, melyeket szavakká formált.

Nemrégiben megnyitotta a legismertebb közösségi oldalon szerzői felületét, amelyet folyamatosan újabbnál újabb tartalmakkal tölt meg. Több mint kétezren követik és várják, hogy 2020-ban leemeljék a könyvespolcokról Jugoszlávia egyik legmeghökkentőbb szerelmi regényét.

Pap Éva véleményem szerint egy becsületre és tiszteletre méltó hölgy, aki képes volt mindenféle ítélet nélkül, alázattal befogadni és elfogadni a külhoni magyarokat úgy és ahogy vannak. Kétségkívül az, hogy ekkora elánnal képes írni egy számára mint időben, mint vonatkozásban messze eső történetről, nem véletlen. Köszönjük, Éva!

Fotó: Gémes Sándor