A népi imádságoktól a női életszerepekig

A napokban került megrendezésre a makói múzeum szervezésében a Néprajzkutatók IV. Makói Találkozója elnevezésű rendezvény, amelyen a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum két munkatársa – Miklós Péter múzeumigazgató és Terendi Viktória néprajzkutató – is tartott előadást.

A napokban került megrendezésre a makói József Attila Múzeum szervezésében a Néprajzkutatók IV. Makói Találkozója elnevezésű rendezvény, amelyen a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum két munkatársa – Miklós Péter múzeumigazgató és Terendi Viktória néprajzkutató – is tartott előadást. Az esemény a két szomszédos város közgyűjteményei közötti régi és szoros szakmai együttműködésnek is fontos állomása.

Miklós Péter történész, múzeumigazgató a száz éve elhunyt folkloristáról Kálmány Lajosról (1852–1919) tartott referátumot, aki a dél-alföldi – elsősorban a szegedi nagytáj és a Bánság – népi szöveghagyományát (például meséket, mondákat, balladákat, dalokat, imádságokat) gyűjtötte össze és dolgozta föl könyveiben, tanulmányaiban. Kutatói szemléletmódja és leíró munkássága mellett az összehasonlító dimenziót is alkalmazta, s komparatív elemzéseiben a magyar hagyományvilág párhuzamait a steppei és az uráli népek tradícióiban egyaránt kereste. A vásárhelyi közgyűjtemény vezetője előadásában Kálmány gyűjtői munkásságát a szegedi nagytáj kutatástörténetének Dugonics Andrástól Bálint Sándoron keresztül napjainkig terjedő ívében kontextualizálta.

Terendi Viktória néprajzkutató „Európai nők huszadik század eleji életmódja az archív fotók tükrében” címmel beszélt napjainkban is zajló kutatásairól, amelyeknek forrásanyaga – a hódmezővásárhelyi Tornyai Jónos Múzeum fotóanyaga mellett – svájci és portugáliai közgyűjtemények archív felvételeire is kiterjed, s amelyeket a szakember idén nyáron állami ösztöndíj keretében Bázelben és Lisszabonban tanulmányozhatott. Terendi Viktória hangsúlyozta, hogy a huszadik század Európa-szerte jelentős változásokat hozott társadalmi, politikai és gazdasági szempontból, s ezek erőteljesen befolyásolták az életmódot is. Előadásában a vizuális etnográfia módszereinek segítségével arra kereste a választ, hogy a fényképek alapján miként rekonstruálható a múlt századi európai nők élete, s mennyiben követhetők nyomon a bekövetkezett változások, milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel az adott korban egymástól több száz kilométerre élő nők között.

Forrás:

Arany-Tóth Attila
közönségkapcsolati munkatárs
Emlékpont

Fotók: Nagy Gábor Ferenc