A hét embere: Ludányi Péter szerint a triatlonban az ember a saját elméjével csatázik

A hét embereként a kiváló és példaadó sportembert, a székkutasi Ludányi Péter triatlonistát mutatjuk be.

Ludányi Péter már gyermekkorában a sport szerelmesévé vált, és kijelenthetjük, hogy életének minden eddigi szakaszát meghatározta az. Általános iskolai tanulmányai egy részét Székkutason, majd a másik felét Orosházán végezte. Ezen idő alatt vált a futball a mindenévé, amely egészen az egyetemi tanulmányai végéig kísérte őt. Ezt követően azonban egy sokkal komolyabb és összetettebb mozgásformára adta a fejét, méghozzá triatlonozni kezdett, amelyben azóta már több, kiemelkedő, szép sikert is elért.

– Immár négy éve annak, hogy a vállalkozásunk vezetője vagyok. Alaptevékenységünk a fuvarozásra épül, telephelyünk pedig Székkutason van. Egyetemi tanulmányaim végeztével szinte egyértelmű volt, hogy a vállalkozók világában helyezkedem majd el, két okból kifolyólag, az egyik, hogy mindez egy már évek óta jól működő családi vállalkozás, amelyben a család minden tagjának meghatározó szerepe van, édesapám elvesztése óta meg pláne, a másik pedig, hogy már a tanulmányaimat is erre építettem, ugyanis a Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Karán szereztem oklevelet, műszaki menedzser szakon. Persze arra jómagam sem gondoltam, hogy egy szerencsétlenségnek köszönhetően egyből a vállalkozás élére kell majd állnom, mégis így alakult. Éppen ezért az elmúlt éveket magam mögött hagyván kijelenthetem, hogy napjainkban vállalkozóként tevékenykedni nem egy egyszerű dolog. Rengeteg feladattal jár és rendszeres odafigyelést igényel. Gyakorlatilag állandóan készenlétben kell lenni. Meg kell tanulni gyors ütemben fejlődni és alkalmazkodni a törvények és az igények szabta változásokhoz. Elmondhatom azonban, hogy szerencsés vagyok, ugyanis az az út, amire édesapám halála után ráléptem, egy jól kitaposott, tapasztalatokkal, sikerekkel és kudarcokkal egyaránt teli út volt, ami egyetlen egy dolgot követelt a részemről, még pedig az alkalmazkodást

– ismertette első gondolatait Ludányi Péter, vállalkozó.

Péter számára mindig is a sport volt az, ami teljes mértékben kiszakította őt a mindennapi kavalkádból. Édesapjának köszönhetően – aki Székkutason edzőként is tevékenykedett – alsó osztályos korában a labdarúgás szerelmese lett. Először természetesen csak iskolai keretek között zajlottak a megmérettetések. Ezt követően viszont aztán megmászta azt a bizonyos langlétrát, amelyet ebben a sportágban az eredmények érdekében végig lehet és kellett is járni.

– Az, hogy viszonylag ideje korán kialakult bennem a sport iránti szeretet, édesapámnak köszönhető. Ő ugyanis rendszeresen sportolt, sőt egy időben foci edzőként is tevékenykedett Székkutason. Így aztán valahol egyértelmű volt, hogy én magam is focizni kezdek. Egyetemista éveim végét jártam akkor, amikor úgy döntöttem, különböző okok miatt, hogy abbahagyom. Ám magát a mozgás iránti vágyat rövid időn belül pótoltam, méghozzá a futással. Mind a kettő kiváló hobbinak minősült. A futballnak köszönhetően ugyanis bejártam a térséget, sok embert megismertem és számtalan barátot szereztem. Nagyon sok meccsen részt vettem az Orosházi Rákóczi Vasas felnőtt csapatának színeiben. A későbbiekben pedig a futás iránt köteleződtem el. Az első félmaratont követően sikeresen lefutottam a 42 kilométeres maratont is. Erre 2017-ben Budapesten került sor. Ezt követően a barátaim és persze annak a bizonyos belső hangnak az unszolására vásároltam egy országúti biciklit, amivel aztán klassz helyekre el tudtunk kerékpározni, kirándulás és kikapcsolódás céljából. Majd ekkor fogalmazódott meg bennem és a környezetemben is először a triatlon teljesítésének a gondolata. Ami ugye három elemből áll, ez pedig az úszás, kerékpározás és futás. És, mint ahogyan soha semmit, ezt sem szerettem volna céltalanul, csupán csak edzés gyanánt űzni. Éppen ezért kinéztem az első középtávú versenyt, amire 2018. nyarán, Kaposváron került sor. Avagy, kevesebb, mint egy év alatt sikerült felkészülnöm és megmérettetnem magam. Öt óra és negyven perc kellett ahhoz, hogy az 1.9 kilométer úszásból, 90 kilométer kerékpározásból és 21 kilométer futásból álló versenyt teljesítsem. Az élmény leírhatatlan volt. A katarzis, amit akkor éreztem kárpótolt minden fájdalmat és fáradságot. A befektetett munka ekkor aztán végre tényleg meghota azt az édes gyümölcsöt. Ezután nem volt kérdés az, hogy a hosszú távú triatloni versenyen, amelyet immár harminc éve Nagyatádon szerveznek, részt veszek-e. Itt már 3.8 kilométert kellett úszni, 180 kilométer kerékpározni és 42 kilométernyit futni

– osztotta meg a sportoló.

A triatlonista minderre egyedül, önerőből készült fel. Természetesen ezt megelőzően nem csak gyakorlatilag, hanem elméletileg is bővítette tudástárát és a már meglévő információit, amelyek mind-mind hozzásegítették ahhoz, hogy ezeket a csodás eredményeket elérje. Elárulta, ehhez a hét napból hatot edzéssel kell, hogy töltsön. Sőt, ha idővel még magasabb szintre szeretné mindezt emelni, naponta kétszer is edzenie kell majd.

– Számomra a sport valahol mindig is egy kicsit többről szólt, mint csupán a hobbiról. Viszont ahhoz, hogy ezt belássam idő kellett. Rá kellett jönnöm, hogy az adott mozgásformákban rejlő rövidebb és hosszabb távú célok azok, amik motiválnak és éltetnek. És nem hiszem, hogy mindennek feltétlenül az lehet az oka, hogy még piszkosul fiatal vagyok. Úgy vélem, és egyre inkább azt tapasztalom, hogy ez az élet minden területére érvényes. Vagyis a harcok és önmagunk leküzdései azok azok a pillanatok, amelyek miatt megéri élni

– mesélte Ludányi Péter.

Aki a tavalyi évet követően idén is megjárt már három középtávú, és egy hosszú távú triatlon versenyt. Mindegyikre az országban került sor és mindegyiken sikerült egy kicsit legyőznie önmagát. Állítása szerint ez egy olyan csata, amit elsősorban az elmével kell lejátszani.

– Ez a sportág és a benne rejlő lehetőségek, kihívások és célok fizikálisan is óriási küzdelmet jelentenek, de ennél nagyobb az a mentális harc, amit az ember a gondolataival és érzéseivel kell, hogy megvívjon. Ám az utána következő életérzés pazar. Éppen ezért ezúton biztatok mindenkit, leginkább a fiatalokat arra, – annak ellenére, hogy térségünkben erre igen kevés a példa – hogy próbálja ki magát egy-egy komolyabb és összetettebb versenyen. Persze tagadhatatlan, hogy az ilyen és ehhez hasonló versenyekre való felkészülés, felszerelés és maga a részvétel nem egy olcsó mulatság, mégis, amit kap általa az ember sokkal többet ér bárminél. Én rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen számomra ezek a feltételek jelenleg adottak, és nagyon hálás is vagyok azért, hogy ilyen szinten és ekkora mértékben tudok élni a hobbimnak. De azt is tudom, hogy ezzel a mai világban igen kevesen vannak így. Úgy vélem mégis törekedni kell arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból ezen a téren, ugyanis a sport tényleg hozzásegít bennünket a boldogabb élethez

– fejtette ki a fiatal.

Nos Kedves Olvasók, számomra nem volt kérdés, hogy Ludányi Péter azzal, hogy egy olyan sportot kezdett el űzni – méghozzá sikeresen – amely mérhetetlenül embert próbáló, drága, nem igazán ismert és közkedvelt, bekerült A hét embere sorozat szereplői közé.
Az izgalmakban gazdag, három mozgásformát megkövetelő sportág egy különleges, sokféle tudást és energiát igénylő emberi közeg. Ahol, mint megtudtuk, sokkal több a férfi, mint a nő. És, ahol hosszútávon helyt állni vakmerő dolog.
A beszélgetés végén a triatlonista kiemelte egyik helybéli példaképét is, Dezső Sándort, aki immár több mint 20-szoros ironman. Teszi mindezt szeretettel és örömmel. Zárásképp pedig elmondta, hogy célja nem más, mint időről-időre jobbá válni.

Fotó: Gémes Sándor