quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 24. hétfő
  -  Mátyás
Promenad.hu archívum

Arad is őrzi a vértanúk emlékét

2019. október 06.

1849. október 6. a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848–49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei. A város 170 éve őrzi a vértanúk emlékét..

Az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg tizenkét tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. A nemzet vértanúi lettek: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

A szabadságharc leverése után a megtorlás jellege 1849 nyarától Haynau osztrák császári tábornok kinevezésével megváltozott. Az Aradon fogvatartottak közül kegyelemből három tábornoknak és egy ezredesnek engedélyezte a tiszteknek járó golyó általi halált. A többiek bitón lelték halálukat.

A kivégzések helye hosszú ideig szigorúan ellenőrzött katonai terület maradt.

A kiegyezés évében, 1867-ben országos dalos találkozót tartottak Aradon. Több száz ember gyűlt össze, amikor is valakinek támadt egy merész ötlete: koszorúzzák meg a kivégzés helyét. Egy aradi asztalosmester és felesége egy tizenhárom ágú eperfa minden ágára ráírta a tizenhárom vértanú nevét. Az eperfa elhelyezése után elénekelték a Szózatot, majd mindenki elvitt az eperfából egy kis emléket. Az aradiak körében is gyorsan híre ment a frissen felállított emlékhelynek, és estére az eperfából már semmi nem maradt.

Új emlékművet állítottak

Három évvel a kiegyezés után egy volt negyvennyolcas honvéd százados téglalap alakú emlékkövet helyezett el, amelyen csak a kivégzés dátuma szerepelt. Ez állt itt 1880-ig, amikor az aradiak egy budapesti kőfaragó műhelyből megrendelték a mai obeliszk alakú emlékművet. Felállítása után a Vesztőhelyen emlékeztek meg a vértanúkról.

A román–magyar viszony is addig enyhült, míg a kivégzések 125. évfordulóján a vértanúk a mai Románia területén fellelhető maradványait ünnepélyes keretek között, kis dobozokban a Vesztőhely emlékművének hátsó oldalába süllyesztették. A Bach-korszak tiltása alatt a minorita atyáknak engedélyezték Aradon, hogy megemlékezzenek a vértanúkról. Templomukban minden évben misét tartottak a tiszteletükre.

A vértanúk emlékét őrzi a minorita templom

A város legfontosabb vallási épülete ma is az 1902-ben Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt és az aradi vértanúk örök emlékére emelt minorita templom. A román lakosság is katedrálisként tiszteli, pedig nem székesegyház, csak egy plébánia, de a városközpontban elfoglalt helye és méretei miatt még a más vallásúakból is elismerést vált ki.

Október 6. emlékezete mélyen bevésődött a nemzeti öntudatba, ezért Aradon különösen igyekeztek ápolni a kultuszt. A város látványos emlékmű tervezésével bízta meg a kor felkapott szobrászát, Huszár Adolfot, akitől végül a fiatal Zala György vette át a munkát. A Szabadság-szobrot 1890-ben avatták fel, és a trianoni határváltozásokig a Szabadság tér közepén állt.

Később felkerült arra a listára, amely a kultúra „magyartalanítása” jegyében Erdély-szerte szobrokat ítélt pusztulásra. A szobrot 1924-ben darabjaira bontották, és az aradi várba szállították, ahol óriási szerencsével vészelte át a következő 75 évet. A romániai rendszerváltozás után, egy kedvezőbb politikai helyzetben a szobor kapott egy második esélyt, így 1999-ben. Az eredeti helyszínt, a Szabadság téren addigra már felállították a második világháborúban elesett román és szovjet katonák hősi emlékművét, ezért az aradi vértanúk emlékére készült szobor a magyar gimnáziummal határolt Attila téren kapott új helyet.

A szobor a szabadságharc történetéről mesél

Zala György megfiatalított szobra a szabadságharc történetéről mesél: az adakozás, a hős, a szabadság, az életét áldozó honvéd figurájával a középpontban. Az avatásra kiszélesítették és felújították az Attila teret is, hisz a város vezetése még kötelezőnek érezte, hogy ugyanott egy másik, szintén 1848-as tematikájú, kicsit nagyobb román emlékművet is állítson. Az aradi Szabadság-szobrot 2004. április 7-én avatták újra.

Arad múzeumának története a Kölcsey Egyesület megalakulásáig, 1881-ig nyúlik vissza. A civil szerveződés egyik célja, hogy az 1848–49-es szabadságharcban harcolt katonák és az aradi vértanúk ereklyéit összegyűjtse.

A személyes tárgyakból, ruhadarabokból, fegyverekből, festményekből már a századforduló előtt kiállítás nyílt, ami végül két évtizeddel később került végleges, mai helyére.

Forrás: hirado.hu
Fotó: Illusztráció