Szuper Anya: Megyesi Anita szerint egy szuper anya semmiképp sem tökéletes

Ezúttal szuper anyaként a négy gyermekes, Megyesi Anitát (29) mutatjuk be. Anita családjával mindössze egy év elé Székkutason. Párjával igen fiatalon a családalapítás mellett döntött, evidens volt számukra a gyermekvállalás. A hasonló minták és értékrendek mentén nevelkedő szerelmespár számára ugyanis biztos volt, hogy legalább három gyermeket szeretnének. A sors végül két fiúval és két kislánnyal ajándékozta meg őket.
Milyen családi minták határozzák meg önt és a párját?
Mind a ketten apa nélkül nevelkedtünk. Erős, határozott, kitartó női karakterek kezei alatt, akik nem csupán az anyai, hanem az apai szerepköröket is egyaránt betöltötték. A páromnak két testvére, nekem pedig egy van. A környezet, amelyben nevelkedtünk, egy egyszerű, szeretetteljes, érzelmekkel teli környezet volt. Ez volt az, ahol mind a kettőnk számára evidensé vált a családalapítás. És mivel tudtuk, hogy az a fajta neveltetési mód, és minta, amely a személyiségünk fejlődését és az élethez való hozzáállását alakította, nem egy klasszikus értelemben vett, egységes családi modell, még inkább törekedtünk arra, hogy a születendő gyermekeink egy biztos, stabil, nőből és férfiból álló, egységben élő közegbe érkezzenek.
Fiatal koruk ellenére is egyértelmű volt tehát a négy gyermek vállalása?
A gyermek vállalás és az, hogy három gyermeket biztosan szeretnénk igen, egyértelmű volt. Aztán a sors úgy hozta, hogy négyen lettek, mi pedig ezt egyáltalán nem bánjuk. A fiatalon való szülővé válás pedig egy bizonyos szinten tudatos volt, ami azóta kijelenthetem, hogy igazolja önmagát, ugyanis bizonyos helyzetekben egy fajta előnyt is képez. Például ennek köszönhetően sokkal könnyebben és gyorsabban megtaláljuk mindegyikükkel a közös hangot. Ettől függetlenül akadnak persze olyan témák és helyzetek, amelyekben a fiúkkal – akik közül az egyik hét a másik öt éves – sokkal inkább az édesapjuk az, aki szót ért, és jelentkeznek olyan szituációk is, ahol a lányokkal – akik közül az idősebb tíz, a fiatalabb pedig három éves – én vagyok az, aki inkább közös nevezőre jut.
Mekkora szervezést igényel a napi rutin elvégzése?
Természetesen ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen és jól érezze magát, ki kellett alakítanunk egy olyan rendszert, ahol mindennek megvan a maga helye és ideje. Ebben a rendszerben az a legfontosabb, hogy mindig, mindenki hajlandó legyen kompromisszumot kötni a másikkal. Elmondhatom, hogy ez idáig okkal-móddal sikerrel jártunk. Az én életem így kerek. Négy gyermekkel és egy szerető társsal, akivel minden nap arra törekszünk, hogy a hétköznapok boldogak és teljes értékűek legyenek a lehetőségeinkhez mérten. Célunk, hogy minél több, élményben gazdag pillanatot okozzunk a gyerekeinknek.
Akad „énideje”?
Általában mindig minden szabadidőmet a gyerekekkel töltöm. Játszunk, rajzolunk, mesét nézünk, kirándulunk. Ennek ellenére azonban igen, törekszem arra is, hogy ez a bizonyos „énidő” ne vesszen el. Ez gyakran nagyon apropó, egyszerű és hétköznapi pillanatokban valósul meg. Például: összefutok a barátnőimmel, elmegyek a fodrászhoz vagy a kozmetikushoz, vagy csak szimplán bevásárolok, egyedül. Hiszem, hogy erre a bizonyos énidőre minden nőnek és édesanyának egyaránt szüksége van annak érdekében, hogy minden szerepkörben újra és újra, frissen és üdén helyt tudjon állni.
Véleménye szerint milyen egy szuper anya és ön annak tartja-e magát?
Egy szuper anya semmiképp sem tökéletes. Mint, ahogyan egyetlen egy ember, tehát én sem vagyok az. Éppen ezért nem is tartom magam szuper anyának, viszont törekszem rá, hogy a gyermekim szemében az legyek. Számomra ugyanis a legfontosabb nem más, mint, hogy ők hogyan vélekednek felőlem és, hogy ők mit gondolnak és éreznek irántam. Nagy örömömre a maguk módján és nyelvezetén való, rendszeres visszaigazolás azt mutatja, hogy jó úton járok.
És végül, ha meg kellene fogalmaznia azt, hogy miért jó a nagycsaládban való lét, mit mondana?
Nyilván ez egyénfüggő. Számomra a négy gyermek nevelése a legtermészetesebb és a legcsodálatosabb dolog a világon. Ez az, ami teljessé tesz és kitölti a mindennapjaimat. Mert, hiszen ez egy stabil, biztonságos és szeretetben gazdag közeg, ahol jó létezni. Ahol mindig van minek örülni, és ahol mindig van mit megoldani. Ahol mindig mindenki örül a másik sikerének és mindig, mindenki támogatja a másikat. Ahol sok a közös program és, ahol igazából mindig zajlik az élet.