Csernus Vásárhelyen: kevés felnőttként élő embert látok a nézőtéren

A felnőttek mindössze tíz százaléka él felnőtt életet, a többiek csak felnőttnek látszóval vegetálnak – szögezte le Dr. Csernus Imre a csütörtök esti vásárhelyi előadásán. A neves pszichiáter a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban arra is felhívta a figyelmet: átlagosan körülbelül 27 ezer napot él egy ember, ezért érdemes törekedni arra, hogy egyetlen egyet sem pazaroljunk el.

 A doktor csaknem két órás „terápiát” tartott többek között arról, hogy mi a különbség a felnőtt és a felnőttnek látszó élet között.

Mint elmondta, a magyar emberekre általánosságban igaz, hogy nem szeretnek felelősséget vállalni a tetteikért és nehezen beszélnek a fájdalmas érzéseikről, hiányosságaikról maguknak és a környezetüknek.  – A megérzéseinket kinyírjuk, mivel az agyunk felülírja azokat, és csak később jövünk rá, hogy volt egy jó gondolatunk, ami talán jobb lehetett volna a döntésünknél – vázolta Csernus Imre.

Apropó, döntés. A pszichiáter szerint a felnőtt embereknek vannak döntéseik, míg a felnőttnek látszók mindent megtesznek, hogy ne kelljen választaniuk két dolog között. Emellett a felnőttek békében oldják meg a konfliktusaikat, ugyanakkor a felnőttek látszók inkább ordibálnak,  kikérik maguknak a helyzetet és megsértődnek.

– Ez azért veszélyes, mert a felnőttek egy jelentős része csak szövegel, nem hiteles, amit a családban a gyerekek eltanulnak. Sokan a felnőtté válás alatt az anyagi javak megszerzését tekintik, holott aki érzelmi szempontból felnő, az olyat szerez, amit pénzért nem lehet megvenni – osztotta meg Dr. Csernus, hozzátéve, az érzelmi zsarolás, manipuláció és a „rinyálás” is a felnőttnek látszókra jellemző.

Sokan azt vallják, hogy boldogok, csak azért, mert biztonságban vannak. A kettő azonban nem ugyanaz. A doktor felhívta a figyelmet: ha valaki a tükör elé áll, és azt mondja, boldog, szereti a jelenlegi életét, de azt nem követi szívből jövő mosoly, akkor valamelyik állítása nem igaz. Csak boldog szeretne lenni, miközben hazudik önmagának.

A szakember kérdéseket is feltett a megjelent érdeklődőknek, akik kézfeltevéssel reagálhattak azokra. Az est végén Csernus Imre megjegyezte, ez egy vizsga volt a részéről, és megállapította, hogy a nézőtéren nagyon kevés olyan embert lát, aki felnőtt életet él.

Végül hangsúlyozta: sokan úgy gondolják, hogy szégyen segítséget kérni akkor, ha nem tudjuk kezelni az érzelmi nehézségeinket, holott ez nem igaz. – Amikor elromlik a kocsink, autószerelőhöz megyünk. Ha fáj a fogunk, akkor fogorvoshoz. Miért ne mehetnénk akkor valahova, ha a szívünk és a lelkünk fáj? – tette fel a kérdést az ország „megmondó” pszichiátere.