Szuper Anya: Nagyillés Éva szerint egy szuper anya kiegyensúlyozott, türelmes, megértő, mindenre tudja a megoldást

A hódmezővásárhelyi Nagyillés Éva (47) a Korábban Érkeztem Alapítvány Kuratóriumának tagja, aki ezen belül jelenleg szupermentorként tevékenykedik. Mindenek előtt azonban egy kilencéves, koraszülött kisfiú, Soma édesanyja. Éva viszonylag későn találta meg az igazit. Viszont, amikor rálelt, tudta és érezte, hogy vele megadatik a feleség- és az anyaszerep.

Férje az első házasságából már rendelkezett akkor két tizenéves lánygyermekkel, akik az édesanyjukkal éltek. Éva igyekezett a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani, és szeretni őket. Azonban párjával úgy vélték, életük akkor lesz teljes, ha közös gyermekük is születik. Hosszú évekig tartó próbálkozás után kislányuk megfogant, akit 2009-ben a terhesség 38. hetében sajnos elveszítettek. Ezt követően azonban Éváék újra próbálkoztak. Kisfiuk nem sokkal később megfogant, 2010-ben a 36. héten koraszülöttként jött a világra, és életének első óráját követően a szegedi Gyermekgyógyászati Klinika Koraszülött intenzív osztályára került egy fertőzés miatt.

Milyen közegben és értékek mentén nevelkedett?

Édesanyámnak hat, édesapámnak három testvére volt, nekem pedig egy bátyám van. Egy nagy rokonsággal rendelkező családban nőttem fel, ahol az értékrend a keresztény normákat követte. A hangsúly pedig mindig az Istenbe vetett hiten volt. Egy erős apaképpel és egy jó anyaképpel bírtam, ám az első helyen a hit állt, ezt pedig az egymás iránt táplált szeretet és az egymással való, őszinte kommunikáció követte. Mindez oly annyira meghatározta az életemet, hogy sokáig kerestem az utamat. Néha el sem tudtam képzelni, hogy belőlem feleség és családanya lesz. Kerestem a küldetésem, hogy Isten milyen céllal teremtett a Földre. Viszonylag későn leltem párra, de amikor megismerkedtem vele, azonnal tudtam, hogy ő lesz az igazi, és azt is, hogy Isten azt akarja, hogy ő legyen a gyermekeim apja, vagyis hogy belőlem is feleség és anya váljon. Azt viszont nem gondoltam, hogy hosszú éveket kell majd várni arra, hogy egyáltalán megfoganjon bennem egy új élet.

Mennyi időbe telt, míg a kislányuk megfogant?

Hét hosszú év kellett ahhoz, míg sikerült teherbe esnem. Amikor viszont mindez összejött, csodálatosan éreztük magunkat, én is, és a férjem is. Egy régóta dédelgetett álom egyszer csak el kezdett valóra válni. Tudatosan és boldogan készültünk a szülővé válásra. Ám a terhességem 38. hétében, 2009. május 7-én egy vizsgálat közben kiderült, hogy a bennem lévő magzat nem él. Ezt követően öt nappal később tudtam természetes úton őt a világra hozni. Szörnyű volt. Hetek kellettek ahhoz, hogy felfogjam, mi is történt velünk. Nem sokkal utána azonban a párommal úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel. Újra próbálkoztunk. Megfogant a kisfiunk, aki koraszülöttként jött a világra. Soma a koraszülött intenzív osztályról 2010. május 7-én jött haza – pont egy évvel a testvére halálához képest.

Milyen okból kifolyólag érkezett a kisfiuk korábban a kelleténél?

Az előző terhesség miatt programozott császármetszésre készültünk. Soma ugyan a 36. héten érkezett – ami ránézésre is látszik, hogy nem az a klasszikus koraszülött kor, de nagyot kellett harcolnia. A születést követő első órában kiderült, hogy légzési nehézségek léptek fel, és azonnali segítségre szorul, intubálni kellet. A kisfiunk átkerült a PIC-re (Perinatális Intenzív Centrum) ahol az orvosok Streptococcus fertőzést állapítottak meg, és szepszise volt.

Gyakorlatilag még a lányát gyászolta, amikor a fia egy ilyen komoly fertőzéssel koraszülöttként a világra jött. Hogyan sikerült mindezt feldolgozni?

Isten és a férjem volt a legfőbb támaszom. Nem tudtam mást, csak könyörögve imádkozni azért, hogy a fiunk túlélje a vele történteket. Kértem és az imáim meghallgattattak. Ma már egy egészséges, harmadik osztályos gyermeket nevelhetünk a személyében. Aki ugyan az első éveiben igen csak túlféltett neveltetésben részesült, ám az idő az évek múlásával enyhítette azt a félelmet és fájdalmat, amit a lányunk elvesztése és az ő, bonyodalmakkal és betegségekkel tűzdelt születése okozott. Tagadhatatlan viszont, hogy ezeknek az éveknek a terhei és megrázkódtatásai napjainkban is gyakran előjönnek – talán éppen a munkámból kifolyólag. Ám mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezekre visszaemlékezve ne gyakoroljunk az ő rögös életkezdeti nehézségeivel különösebb hatást a fiunkra. Mert hiszen természetesen a legfontosabb a számunkra az, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog életet éljen. És bár sokan nem tudtak a helyzetünkkel és a gondjainkkal azonosulni, ami a közös gyermekeink születése körül történt, azonban a Korábban Érkeztem Alapítványhoz való csatlakozással szert tettünk olyan új ismeretségekre, akikre sorstársakként tekintünk. Velük és együtt könnyebben megéltük a nehéz időszakot, és a közös utunkkal elmondhatjuk, hogy mi mindannyian tudjuk, nem minden születésélmény a szó legnemesebb értelmében élmény.

Jelenleg milyen feladatot lát el a Korábban Érkeztem Alapítványnál?

Az alapítvány meghívására egy csoportos mentorképzésen vettünk részt 2014-ben, ami koraszülött gyermekeket nevelő anyákból és apákból tevődött össze. Az alapítvány megbízásából 2015-től van arra lehetőségem, hogy aktívan tevékenykedjek a koraszülött intenzív osztályon koramentorként. Ma már szupermentorként azon dolgozom, hogy megfelelő sorstársi támogatást tudjak nyújtani az intenzív osztályon, a Mentorházban és a hódmezővásárhelyi kórházban azoknak a szülőknek, akiknek a gyermeke koraszülöttként érkezik meg.

Mit gondol, milyen a szuper anya? Ön annak tartja magát?

Nem, nem tartom magam annak. Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok a kislányommal, akkor élt bennem egy kép arról, hogy milyen anya szeretnék lenni, és ez a kép megtestesítette a szuper anyát. De mindez egy pillanat alatt köddé vált. Azóta azt gondolom, hogy nem vagyok képes arra, hogy az legyek. Viszont próbálkozom a fiamnak elég jó anyukája lenni. Egy szuper anya véleményem szerint kiegyensúlyozott, türelmes, megértő, mindenre tudja a megoldást. Az én édesanyám ugyan nem tudott szuper anya lenni, de nagyon jó édesanya igen. Viszont az édesapám képes volt szuper apává válni. Ezért nálunk az apa-lánya kapcsolat mindig is egy nagyon erős és őszinte kapcsolat volt. Ő egy olyan egyszerű, becsületre méltó paraszt ember volt, akire maximálisan lehetett számítani, akire fel lehetett nézni. Azonban elfogadom, hogy maga a szuper anya kifejezés, egy létező fogalom. Ismertem és ismerek olyan anyákat, akik képesek minden területen – család, munkahely, társadalmi megmozdulások helyszínein –maximálisan és jól helytállni. Mert, ha valaki minderre képes, akkor ezt a szuper anya fogalmat számomra ő jelképezi.

Zárásképp érdekelne: hogy sikerült-e ez idáig úgy, olyan környezetben és értékek mentén nevelni a gyermekét, ahogyan az legelőször megfogalmazódott önben?

Kijelenthetem, elsődleges célunk nem más, mint, hogy Soma ép, egészséges és vidám legyen, valamint a nővéreivel való kapcsolata teljesen kiegyensúlyozott, szeretetteljes és bizalmas legyen. A fiunk nevelése mindig, mindennél előrébb van. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy példát mutassunk a számára. Ugyanis hiszünk abban, hogy a gyermekek a szüleiket másolva, őket utánozva válnak olyanná, amilyenné. Azt hiszem, ez egy olyan csodálatos dolog, ami a kölcsönös bizalomra épül. Hiszem, egyelőre mindez sikerült megmutatnunk neki.

Fotó: Gémes Sándor