Traim-train közmeghallgatás: szomorú látlelet Vásárhelyről

Miért nem locsolják a betont? Hány tonnás egy villamos; és a tram-train kocsi? Miért lesz parkoló, ahol eddig is parkoló volt? Miért nem lesz gyalogátkelő, ahol eddig se volt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is elhangzottak a vásárhelyi tram-train közmeghallgatáson. Amúgy nem tévedtünk: az egész nem volt más, mint egy jól megkonstruált politikai cirkusz, ahol a polgármester és ismert támogatói egymás alá adták a lovat. Persze a lázározás sem maradt el…

– Mennyi időbe telik a jármű összeszerelése Szentesen?
– Értse meg, nem kell összeszerelni, komplett jármű érkezik ide, amit csak fel kell szoftverezni, ami egy hónapig tart.
– Tudja maga, milyen súlyú egy tram-train kocsi?
– 69,7 tonna üresen.
– Á, annak csak az összeszerelése a trélerről egy hónap!
– Uram, higgye el, részt vettem az elmúlt évtizedekben a miskolci, a debreceni villamosok és a budapesti Combinók beszerzésében is, azt hiszem, van egy pici fogalmam arról, amiről beszélek…

Ilyen és ehhez hasonló képtelen párbeszédek színesítették a csütörtök esti, maratoni hosszúságú közmeghallgatást, melynek középpontjában az utóbbi 150 év legjelentősebb hódmezővásárhelyi fejlesztése, a tram-train beruházás állt. És ahol a résztvevők jó része – mély tisztelet a kivételnek – mintha azt kísérelte volna meg – persze vajmi kevés sikerrel – bizonyítani, hogy a vezető mérnököknél jobban ért az építkezés szakmai részleteihez. Sajnálatos módon a gyanakvás és a rosszindulat hatotta át a rendezvény légkörét, ami azt mutatja, termékeny talajra hullt Márki-Zay Péter gyakorlatilag két éve tartó tram-train ellenes hergelése. Nem kis politikai felelőtlenségről tanúbizonyságot téve ugyanis a polgármester elsősorban nem azt hangsúlyozza, mekkorát nyer városa az ország jelenlegi legnagyobb kötöttpályás közlekedési projektjével, hanem az építkezésekkel nyilvánvalóan járó kellemetlenségekbe, nehézségekbe kapaszkodva uszít a fejlesztés ellen.

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., a Strabag Vasútépítő Kft., valamint a Szegedi Közlekedési Kft. felkészült szakemberei, projektvezetői, vezető mérnökei, műszaki szakemberei állták a sarat a jól megtervezett politikai hergelés és az annak megfelelően sokszor értelmetlen, elképesztően szakmaiatlan, de érezhetően politikailag motivált kérdések záporában. Hiszen bebizonyosodott, hogy nem tévedtünk, az egész színjáték nem volt más, mint egy előre eltervezett, megkonstruált politikai cirkusz, ahol egy érdemi fejlesztési elképzelésekkel nem rendelkező politikus (polgármester) a városa korszakos beruházását, valamint azon keresztül Vásárhely országgyűlési képviselőjét igyekezett támadni. Nem véletlen, hogy a kérdésekkel jelentkezők döntő többsége Márki-Zay Péter jól ismert, leghangosabb és legaktívabb támogatói közül került ki. Így ostorozta a fejlesztést Fejes Péter és felesége, Szabó Margit Momó, Krupiczer Ferenc, Havránek Ferenc, Kis Molnár Imre, de még a „közeli rokonként” felkonferált Márki-Zay János is.

Szemezgetve a politikai abszurd nehezen magyarázható epizódjai közül, akadt, aki tüntetést jelentett be, mert szerinte a korábbi tervek módosításával át akarnak helyezni a környékükre egy nagyobb parkolót, és ennek kapcsán fákat vágnának ki. Valószínűleg ez volt minden idők egyik legrövidebb demonstrációszervezése, mert kiderült: senki semmilyen tervet nem módosított. Meg amúgy is van már ott parkoló. És a továbbiakban a projekt során egy fát sem vágnak már ki Vásárhelyen. Sőt, jövőre ültetnek 500 új fát és 16 ezer cserjét a villamosvasút nyomvonala mellé.

Márki-Zay János és Havránek Ferenc megkísérelték bebizonyítani, hogy mennyire rossz és hibás megoldás az utcák közepére helyezni a síneket, és gömbsüveg térkövekkel védeni azokat a közúti járművek forgalmától. A válaszokból kiderült, ezeket a játszmákat többek között Budapesten és Szegeden is megvívták már: a középen vezetett villamospálya gyorsabb és pontosabb közlekedést tesz lehetővé, nem mellesleg, csökkenti a balesetveszélyt. A tűzoltó vagy a mentő pedig szükség esetén megtalálja a fel- és lehajtást, és végig tud rajta robogni. „Értsék meg, több év alapos megfontolása és tervezése előzte meg a kialakítást” – foglalták össze a tanulságot a mérnökök. Vagyis azok, akik tényleg értenek hozzá – szemben a laikusokkal…

A polgármester hívei persze nem valószínű, hogy azért érkeztek, hogy higgyenek nekik. Ennek megfelelően volt olyan, aki kártérítést követelt, mert állítása szerint nem tudja kiadni ingatlanját az építkezés miatt. Csakhogy kiderült, az ott működő üzlet már azelőtt is zárva volt. Fejes Péter és Szabó Margit olyan „problémákat” rángattak elő hajuknál fogva, hogy miért nem locsolják a betont, és miért vannak sok helyütt repedések a betonban. Nos, azért – hűtötték le a kedélyeket a szakemberek –, mert az újfajta technológia esetén az párazáró réteggel van lezárva, saját magát tartja nedvesen: vagyis kukacoskodó „kontrollcsoport” ide vagy oda, ma már nem lajtkocsikkal locsolják a betont. És lesifotózhatnak bármennyit kedvükre, a repedések munkaközi állapotban természetesek, a műszaki átadáskor kell mindennek tökéletesnek lenni. A Fejes – Szabó házaspár megszámlálhatatlan követelése között olyan egészen hajmeresztő is akadt, minthogy lesz-e kártérítés a vásárhelyi autósoknak, akik a lezárások miatt kerülőutakon közlekedtek vagy közlekednek, ezért a szokottnál több üzemanyagot használnak. Krupiczer Ferenc pedig száz gyalogátkelőt álmodott, ezeret; oda is, ahol korábban, az építkezés előtt nem is volt.

A parttalanná váló, nyilvánvalóan átpolitizált vitát a szakemberek azzal igyekeztek mederbe terelni, hogy elvégezték azt a feladatot, amit a város polgármesterének kellett volna az elmúlt csaknem két évben. Higgadtságra és nyugalomra intettek, miközben világossá tették: egy ilyen, a város számára óriási haszonnal járó kötöttpályás gigaberuházás értelemszerűen áldozatokat követel. Valamint kompromisszumokat, hiszen nem lehet mindenütt, egy helyen, egyszerre: sín, villamos, fa, parkoló, széles út, kerékpárút és járda is. A beruházást hosszú évekig tartó, részletekbe menő, minden esetben kompromisszumra törekvő, precíz tervezés készítette elő. Ha például amiért Krupiczer szónokolt, szórnák a zebrákat a sínekre, nemcsak a tram-train menetideje növekedne meg, de ami ennél is rosszabb: a lakosokat érintő balesetveszély is! És bárki bármivel riogat: nem vágták át a teljes vonalon a közvilágítási kábeleket, az olaj és a vaspor nem folyik majd ki a járműből, nemhogy ritkábban és lassabban közlekedik majd a tram-train, mint a jelenlegi buszok Vásárhely és Szeged között, hanem sűrűbben és gyorsabban, és nem: hangos sem lesz, sőt!

Fejes és Krupiczer képviselők persze ennek ellenére sem zavartatták magukat, hiszen kiviláglott: a polgármesteri karmester vezényletével mindenáron arra törekednek, hogy Lázár János országgyűlési képviselőt, a tram-train kormánybiztosát támadhassák és sározhassák. Márki-Zay pedig nemcsak asszisztált ehhez, de sok esetben rá is erősített szólamukra. Így például sehogy sem akarták megérteni, hogy az alma ez esetben sem hasonlítható össze a körtével, vagyis egy sok évvel ezelőtti projektötlet műszaki tartalma és költségvetése a jelenlegi, nagyvasúti fejlesztést is felölelő beruházáséval. Mint ahogy az is megoldhatatlan rejtvénynek tűnt egyeseknek, hogy Bucsi nem Mucsi, és Mucsi sem Bucsi, de ha mégis megvan, ki kicsoda, akkor sem a városfejlesztési iroda exvezetője, Mucsi László vagy a strabagos Bucsi Krisztián hagyta jóvá anno a projektet, hanem ad1) a kormány; ad2) Vásárhely közgyűlése…

A rossz ízű lázározás és politikai cirkuszkeltés ellenére is a fórum szakmai résztvevői dicséretes tárgyilagossággal feleltek a Márki-Zay-tábor kérdésnek, felvetésnek álcázott provokációira. Szerencsére azért akadtak korrekt, tárgyszerű és jogos észrevételek is, így kiderült, azonnal egyeztetni és lépni kell a Bajcsy úti és több más járdaszakasz mielőbbi felújításának ügyében vagy biztosítandó, hogy a körforgalmakban is minél biztonságosabb legyen majd a járművek közlekedése.

A legvégére azért némiképp a mérnökök is elveszítették hitüket és türelmüket a politikai gyűlölettől és gyanakvástól átitatott álproblémák, a méltatlan és igaztalan vádaskodások záporában. Egy biztos: azok a remek szakemberek, akik az ország legmodernebb kötöttpályás közlekedési rendszerét építik a város és az itt élők érdekében, sajátos képet visznek haza Hódmezővásárhelyről. Ez a közmeghallgatás szomorú látlelet volt…