Takácslegények ládája Vásárhelyen

A múzeum egyik legszebb céhládáját 1826-ban készítettek a takácslegények számára, ami stílusában a korai festett menyasszonyi ládákhoz hasonlít.

Alapszíne sötétkék, díszítését a cinóberpiros és sárga léckeretek adják. Mind a négy oldalán nyolcszög alakú profilált lécekkel keretezett mező található, elöl és hátul kettő-kettő, oldalt egy-egy darab. Az oldalsók a fogantyúk vasalását foglalják magukba, elöl pedig sárgával festett felirat olvasható bennük. A láda tetején szintén profilált lécekkel keretezett mezők találhatók. A láda belsejét gazdagon díszített vasalással látták el, melynek egyik része a zárszerkezet, a másik a láda testét a fedővel összefogó két zsanérpánt. A láda belsejét egy függőleges deszkalap két hosszabb részre osztja. A nagyobb rész bal oldalt felnyitható tetejű kis rekesszel – ládafiával – van ellátva. A lába barnára festett, esztergált pogácsaláb.

A láda elején a következő felirat olvasható: ANNO 1826 / TOT PÁL ATYAMESTER URAM IDEJÉBE. / MÉHES GYÖRGY BEJÁRÓMESTER IDEJÉBE. / SÁNDOR LÁSZLÓ DÉKÁNY IDEJÉBE.

A feliratban megemlített tisztségviselők intézték a legények ügyeit, ebből lehet tudni, hogy azt a legények használták. Amikor a legények vándorlásaik során egy mesternél munkát vállaltak, akkor a legények társaságának, az úgynevezett „kistársaságnak” is tagjai lettek. A kistársaságba való beállásuk abból állt, hogy bizonyságlevelüket elhelyezték a legények ládájában, és felolvasták előttük az artikulusokat.

A céhrendszer 1872-es felszámolását követően is nagy becsben tartotta a takácsok ipartársulata a ládát.

A céhládát 1999-ben restaurálták, 2012 óta a múzeum Látványtárában a látogatók is megcsodálhatják.

(Fotó: Dömötör Mihály)