Győztes párharccal, óriási hangulatban zárta a Kosársuli szezont!

A Békés elleni hazai találkozóval zárult a 2020/21-es, több szempontból is nagyon nehéz és felejthetetlen idény. Az egy héttel ezelőtti, idegenbeli odavágón aratott 98-90-es siker jó alaphangot és jelentős előnyt adott a visszavágóra, ráadásul hosszú hónapok után visszatértek a lelátóra a szurkolók, akik a Békésről érkező vendégdrukkerekkel együtt remek környezetet varázsoltak a csarnokba. Nem hiába, tényleg él a mondás: a sport csak szurkolókkal együtt az igazi!

A hangulaton nagyot dobott a jó hazai kezdés, Varga Zalán, majd a szezon végére kiváló formába lendülő Acimovic ketteseivel 6-0-s rohammal nyitottunk. Az intenzív kezdést hamar felvették a békésiek, majd egy időkérést követően az előző idényben a Kosársulinál játszó Hargitai vezetésével egyenlítettek is (15-15 a 7. percben). A negyed vége Rostás ketteseivel a miénk volt, 21-20-szal zárult az első tíz perc.

Olyannyira nagyot változott a játék képe a második negyedben, hogy az egész meccset meghatározta – a hétből hét triplát értékesítő békésiek előbb Krstic kosarával átvették a vezetést, majd ki sem adták a kezükből többet. Hiába kért időt 23-29-nél, a 13. percben Tóth Tamás, egyszerűen nem lehetett mit kezdeni a vendégek hárompontosaival, holott a védekezésünkkel és a támadójátékunkkal sem volt probléma. Szinte végig a határon mozgott az összesített különbség (mindez virtuálisan hol az egyik, hol a másik csapat hetedik helyét jelentette), egészen Krstic két triplájáig, ami hirtelen 14 pontos fórt varázsolt a vendégeknek. A szünet előtti utolsó, lélektani szempontból fontos mozzanat a miénk volt, méghozzá Varga Zalán dudaszós kettese által (40-52).

A pihenőt követően folytatódtak az extra békési percek, és noha 44-62-nél, a 23. percben úgy tűnt, minden szempontból elúszhat a hajó, szinte érezni lehetett a levegőben, hogy ennek még nincs vége és óriási derbi kerekedhet a végére. Így is lett: egyéni és csapatszinten is ritmust váltottunk, és a harmadik negyed második felében egy 16-4-es, parádés szériával visszajöttünk a partiba (Rostás pazar ütemű, a békési védők fölé magasodó befejezése után 60-66 a 30. perc végén).

A békésiek ritmust veszítettek, míg mi szívvel-lélekkel, elveszett labdát nem ismerve hajszoltuk bele magunkat abba, hogy akár meg is fordíthatjuk a meccset. Az összességében tíz védőlepattanóig jutó Varga Ákos triplájával kezdődött a végjáték, majd Acimovic kettesénél mindössze egy pont volt a hátrányunk – zúgott is a lelátóról U11-es utánpótlásjátékosaink vezetésével a „Vásárhely, Vásárhely” –, és a Békés ugyan egy 6-0-s rohammal ismét pengeélen táncolóra állította az összesítést, érezhető volt, hogy ezt a párharcot egyszerűen nem veszíthetjük el. Egy, a negyed közepén jövő időkérésünket követően Acimovic tört be jól, majd a vezérként játszó, végül 21 ponttal záró Bálint csapta be nem először a vendégek helyenként aprító-daráló védelmét, utána pedig Varga Zalán és a védekezésben, valamint támadásban is jeleskedő Pavlovic játszott össze tökéletesen (73-76). Innen a békésiek még mozgósították utolsó utáni erőtartalékaikat, a végszó azonban egy labdaszerzésnek, a faultokkal és az idővel való okos taktikázásnak, valamint Bálint sikeres büntetőinek köszönhetően a miénk volt: ugyan 80-75-re a meccset a vendégek nyerték, ám az összesítést mi, így a 7. helyen zártuk a szezont. Ki kell emelni a küzdeni akaró, agilis és egységes csapatjátékot, azt, hogy akár fiataljainktól, akár rutinosabb játékosainktól mindig jött egy-egy fontos tripla, egy jó védekezés, blokk vagy egy fontos lepattanó – közhely, de a párharc sikeréhez az kellett, hogy a fáradtság és az elmúlt hetek sok nehézsége ellenére egytől egyig mindenki beletegye a saját részét. Bele is tette!