Húsvéti cikk karanténból, 2020 – vasárnapi üzenet, 2020. április 12.
Nem, persze, hogy nem akarok Deák Ferenccel vetekedni, már csak azért sem (millió egyéb mérhető és mérhetetlen javára billenő különbség mellett), mert míg ő – hogy ne lehessen kézírása alapján egyből felismerni, beazonosítani – 155 éve Salamon Ferenc újságírónak diktálta, mondta tollba ominózus, történelemformáló húsvéti cikkét az Angol Királynő Szállóban, addig én magam pötyögöm le gondolataim a pilisszentiváni karanténban.
Kiegyezés és karantén.
„Húsvéti cikk, amely a szövetségi rendszer miatt megágyazott Trianonnak és Húsvéti cikk a békediktátum centenáriumához közeledve, amely a nemzetállam fontosságáról szól.
Akkor gondolkodó tollforgatók, kiválasztott emberek vállalták át a nemzet képviseletét az egyének védelmében, ma az egyének önfegyelmére, felelősségére van szükség ahhoz, hogy a nemzetállami erősödés, a magyarság túlélése megvalósulhasson.”
Más-más az aspektus, de a cél ugyanaz. Túlélni, kellő kompromisszummal felszínen maradva erősödni, markáns arcélt ölteni, tovább lépni.
S lám, ott a jelennel a közös nevező: Deák mondja tollba, hogy Magyarország mindig ellenállt és ellenáll a beolvasztási kísérleteknek… Ismerős, nem?
Kulcsszó az Unio.
Petőfiék tizenkét pontjában a forradalmi délutánra már „Unio Erdélylyel” szerepelt. 72 évvel később lett belőle Trianon, majd 1947 februárjában a párizsi békegyalázat, nemsokára szovjet UNIO, majd elmúltával európai UNIO.
Kísért bennünket ez a szó.
És kísért bennünket parttalanul pártoskodó makacsságunk is. Amikor részben vészhelyzetben van, részben – ebből is fakadóan – komoly esély előtt áll a nemzet. Ugyanis – szemben a világ számos államával – kormányozzák. És ilyenkor félre kell tenni a percemberkés politikai érdekeket – nagyon messze van még 2022, a Pesti úti idősotthon sokkal közelebb…
A Haza bölcse, a „nemzet prókátora” cikkében a császársággal történő kiegyezés alapfeltételeit fektette el.
„Ma „házon belül” kell kiegyeznünk. Nincs jobb- és baloldal, nincs liberális és konzervatív, nincs buzi és homofób. A Kaszás nem válogat, nincs nála állásinterjú.”
Kaszál. Jobboldalit, baloldalit, liberálist, konzervatívot, buzit és homofóbot egyaránt. Nincs kibúvó. Csak, és kizárólag csak akkor, ha magunkra és embertársainkra – ismerősre s ismeretlenre – egyaránt figyelünk. Nem provokáljuk a Jóistent és a Kaszást.
Gondoljunk már egy pillanatra bele: ha Deák Ferenc korában éltünk volna, akkor bizony Haynau és a Bach-rendszer kegyetlen mindennapjai elől bujkálhattunk volna otthonunkban, karanténban. Akkor is megvolt a „kijárási tilalom”. Az életünkért. Ma is ez van a kijárási korlátozással. Nem szórakozásból mondja minden felelősségérzettel megáldott személy: bírd ki, és maradj otthon. Akkor is, ha süt a nap.
Deák úgy mentette meg a hazát, hogy kiegyezett a császárral. Azért tudtak kiegyezni, mert mindkettőnek volt elképzelése.
A ma osztrák császárát nemzetünk esetében Európai Uniónak hívják. Nehéz vele kiegyezni, mert nincs elképzelése… (javaslom erről a balliberális olasz kormányt meginterjúvolni…)
Deáknak és hazánk jelenlegi vezetésének egy a célja: megmenteni a nemzetet úgy, hogy erősebb legyen utána, mint valaha volt.
Másképpen kell ma Deák Ferencnek lenni. Igyekszem átérezni. Már csak azért is, mert mindketten október 17-én születtünk és Zala szerelmesei voltunk…
Forrás: blogstar.hu, Csúri Ákos
