A Hódmezővásárhelyi Tormay Cécile Polgári Kör gondolatai Trianon 100. évfordulóján

Az 1920-as trianoni békeszerződésre emlékeznek a Hódmezővásárhelyi Tormay Cécile Polgári Kör tagjai is. A megemlékező sorokat változtatás nélkül közöljük.
Trianon száz éve is munkára hívott
A Hódmezővásárhelyi Tormay Cécile Polgári Kör gondolatai
Trianon 100. évfordulóján
„A múlt itt van, él és virágzik bennünk.
A világ ősparkjainak egyike az, ami a fejünkben van.
Szellemi génbank.”
Varga Csaba: Idő és ABC
„Trianonról egy virág jut az eszembe, melynek szirmait leszakították. Trianon a fejemben, szívemben és a génjeimben van. Mindennapom része. Csak egy ellenszere van a folytonosság-tudatunk felszámolásának: beszélni, beszélni, beszélni és mindent megtenni a nemzeti öntudat táplálására. „A szellemi génbank” így nem fog kiapadni, a folytonosság így nem szakítható meg. Szüleim példáját követem, ők gyermekkoromtól kezdve határozottan mondták el a valós történelmet és én is ezt teszem gyermekeim nevelésénél.” Bán Csabáné
„Trianon számomra a küzdelmet jelenti, amelyet minden korban meg kellett tapasztalnunk, ha a magyarság fennmaradásáról volt szó. Ma is. Ez a küzdelem azonban sem akkor, sem most nemcsak nehézséget jelent. 1920-ban Magyarországot feldarabolták, de kulturális fölényünket a Kárpát-medencében nem törölhették el, mert eleink hatalmas értéket hoztak létre, és nekünk az ő szavaik és tetteik a világítóoszlopok. Ezek az emberek példaképeink most is, hiszen 1918 után felismerték, hogy a kultúránkra kell támaszkodnunk, mert ez az egyetlen, ami a magyar nemzetet megtarthatja. Trianon száz éve is munkára hívott, és ma is a szellemi megújuláson kell munkálkodnunk.” Nagy Gyöngyi
„Emlékeztessétek és neveljétek fiaitokat mesével, tánccal, regével, zenével, nemzeti hőseink legendás történeteivel, a megtartó Isten összefűző Lelkének bátorításával, hogy lélegezzen bár fenn a Hargitán, vagy a bácskai szőlőhegyek között, de éljen és egyet érezzen a Magyar Lélek.” Gilicze Judit
„Trianonhoz fűződő érzelmeimnek három alappillére van: kisgyermekkoromban az akkori papír öltöztetős babákon megjelent Nagy-Magyarország összes viselete. Ez életre szóló hatást gyakorolt reám. Kamaszkoromban olvastam Ignácz Rózsa Anyanyelve magyar c. regényét. Ez adta az érzelmi töltődést. Felnőttként egy (erdélyi) magyar állampolgárság ügyintézésének minden buktató kövét sikerült megtapasztalnom. Nem hagyhatjuk elveszni az értékeinket! Nem hagyjuk magunkat! Soha nem adjuk fel!” Szemenyei Olga
„Trianon nekem örök fájdalmat és összetartozást jelent a hazánkon kívül rekedt, kisebbségi sorban élő magyar testvéreinkkel.” Aranyossy Ildikó
„Mit jelent számomra Trianon? Több millió magyar testvérünk hontalanná válását, reményvesztettségét, napjainkig tartó megaláztatását! Nagyapámék román „fekete listára” kerülését, a szülőföld elvesztését, menekülést, vagonban lakást, új otthon és egzisztencia építését! Az otthoni könyvtár könyveit! A harminc fős iskolai csapatom fejedelmi ellátását Szászcsáváson a végtelenül szegény, nélkülöző világban, a magyarokkal szóba-állásért szigorúan büntető, szörnyű diktatúrában! A büntetéssel mit sem törődő Kányádi Sándor költőnek, Benczédi Sándor szobrásznak, Borbáth Károly könyvtárosnak és sok-sok embernek küzdelmét.” Faragóné Szénásy Emese
„Trianon számunkra az eredendő bűnhöz hasonlatos eredendő fájdalom, amelyet mindannyiunknak éreznünk kell. Érezzük is. Édesanyámék családja Újvidékről menekült, nagyszüleim soha többé nem látták viszont városukat. Családunkban az igazságtalan trianoni döntés mindig élő seb volt, ebben nőttem fel. Az összetartozás sosem volt kérdéses, de saját életemnek nagyon hétköznapi és természetes részévé, mindennapi tapasztalatává is vált, hiszen szinte minden tanítványom délvidéki vagy kárpátaljai.” Dr. Kacziba Ágnes Ilona
„A hazánkért mondott könyörgések nem hiábavalók. A hetven éves babiloni fogság véget ért. Harminc esztendeje már azon dolgozunk, hogy összeöltögessük a szétnyesett szálakat. Meg kell valósítanunk a lelki és szervezeti egységet határon innen és túl, s ebben példaértékű lehet előttünk a reformátusság 11 évvel ezelőtti újraegyesítése, amelyhez Isten Szentlelke adja meg a lendületet, az erőt és a bátorságot.” Kun Ildikó