Marjanucz László: Nem írhatják nekünk elő azt, hogy szeressük Trianont

Igaz, a környező országokkal jó a kapcsolata Magyarországnak, azonban senki sem írhatja elő nekünk, hogy szeressük azt a döntést, amit 1920-ban hoztak. Jogunk van így érezni – mondta el lapunknak Marjanucz László történész, aki a megye névváltoztatására is kitért.

– Mi volt Magyarország bűne, miért csonkították meg ennyire?

– Az Antant hatalmak szerint az volt Magyarország nagy bűne, hogy kirobbantotta a háborút. A szarajevói merénylet után bekövetkezett hadüzenet indította el az első világháború eseménysorozatát. Azonban Magyarország Szerbia elleni hadüzenete nem hódító céllal született, hanem a Monarchiát veszélyeztető agresszív szerb külpolitika veszélyességének a megállítása volt. Egy preventív jellegű beavatkozás volt. A büntetés azért is volt ilyen nagy, mert az Antant elkötelezte magát a szövetségesei iránt. A háború alatt területeket ígért oda a szövetségeseinek annak érdekében, hogy az ő oldalukon harcoljanak. Ezen országok számára a területnövelés csak a magyar földekből volt megoldható.

– Túl tudott-e lépni a magyarság a Trianon okozta sokkon?

– Az, hogy Trianon sebe begyógyul, az a közeljövőben biztosan nem fog megtörténni. Generációról generációra fog öröklődni az, hogy Magyarországgal így el lehetett bánni, a művelt világ teljes részvétlensége mellett, sőt, annak hathatós közreműködése által. Ez az igazságtalanság, mint öröklött trauma nem fog kitörlődni a magyar emlékezetből.

– Milyen viszonyt ápolunk azokkal, akik megkapták a leválasztott területeket?

– A mostani helyzet parancsszerűen írja elő az együttműködést, és a normális megoldások keresését. További fennmaradásunk ezt kívánja. Senki nem akar háborút, és újabb hősi halottakat, hanem a lehetőségek szerinti legjobb életet akarják/akarjuk elérni. De ez nem zárhatja ki azt, hogy erre a konkrét eseményre mi fájóan emlékezzünk. Jogunk van így gondolni, még akkor is, ha másokat ez sért. Nem írhatják nekünk elő azt, hogy szeressük Trianont.

– Mennyire nehéz tartani a kapcsolatot elszakadt területeken élő magyarokkal?

– Határok már nincsenek. A gazdasági vállalkozások, kulturális intézmények létesítése, támogatása beépült a – sajnos nem minden – kormány politikájába. A szocialista rendszerhez képes jobb a helyzet, hiszen akkor nem akarták tudomásul venni a határon túlra került magyarság létezését. A kinti magyarokkal való kapcsolattartás lehetősége most jó, hiszen Alkotmányba van foglalva, hogy a mindenkori kormány kötelessége a határon túli magyarokért felelősséget vállani. Sajnos ezt nem minden kormány tartott be. Ha nyelv, és azon keresztül a tudat megmarad, akkor más kapcsolatok is erősödhetnek, amik a kinti magyarságot határmódosítás nélkül is nemzeti életünk közvetlen tényezőjévé teszi.

– Mennyire lehet gyógyír Csongrád megye átnevezése Csongrád-Csanád megyére?

– Ez a névváltoztatás egy történelmi elégtétel Csanád megye számára. Csanád megyét úgy szüntették meg, hogy a területére kiterjesztett név (Csongrád) nem tartalmazta egy 1000 éves múltú igazgatási egységnek a nevét. Én ezt jónak, és helyesnek tartom. Ez nem magyarkodás, ez nem sért semmilyen érdeket.

– Milyen üzenete van ennek a névváltoztatásnak?

– Az üzenete az, hogy a történelmi múltunk iránti tisztelet, és a történelmi emlékezet megőrzése az ilyen eszközökkel is segíthető. A Csanád név mögött 1000 éves történelem áll, így az új elnevezés visszaemelheti az itt élők tudatába, hogy ennek a térségnek kettős története van. Egy külön csongrádi és egy külön csanádi közigazgatási történet. A változtatás a nemzettudat felébresztésében nyújt segítséget.