Miért is kell bezárni a mártélyi iskolát?

Bárki bármit állít: egyáltalán nem politikai döntésről van szó. Az intézmény sorsát az pecsételte meg, hogy évek óta nem íratnak be annyi gyermeket, amennyit a törvényi előírás megkövetel. Jelenleg 73 alsós korú gyermek él Mártélyon, de csak 21-en járnak az alsó tagozatba. Közülük nem is mind helyiek, sőt, van olyan képviselő, aki nem Mártélyon iskoláztatja saját csemetéjét. A szülők lábbal szavaztak.

Politikai okokat sejtet a „függetlenobjektív” Átlátszó balliberális médiamunkása amögött, hogy ősztől sajnálatos módon lakat kerül a mártélyi általános iskolára. Ám a revolversajtónak saját magát sikerült lábon lőnie, hiszen az általa közölt hivatalos adatsor és grafikon a bizonyíték rá, hogy a szomorú döntésben a legkevésbé sincs politika.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatása alapján az Átlátszó bemutatja:

a 2015/16-os tanévben 21;

a 2016/17-es tanévben 17;

a 2017/18-as tanévben 22;

a 2018/19-es tanévben 19;

a 2019/20-as tanévben 20 fővel

indult el az összevont, vagyis 1-4. osztályt együtt oktató alsó tagozat a Varga Tamás Általános Iskola Mártélyi Tagintézményében. Ebben a tanévben tehát 20 fővel kezdték meg az oktatást, más információk szerint közben 21 főre nőtt a diákok létszáma.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy az első osztályba beíratott diákok száma immár öt éve nem éri el a nemzeti köznevelésről szóló törvény által előírt 14 fős minimumlétszámot (2-8 között mozgott az elsősök száma a 2019 közötti beiratkozási időszakokban, miközben a tanköteles korúvá vált gyermekek száma 10 és 16 fő között változott) – 2020-ban is csak 5-en iratkoztak volna Mártélyra a 15 iskolakötelessé vált csemetéből (azaz tízen pedig máshová, más településre). De az is igencsak sokatmondó, hogy miközben jelenleg 73 alsós korú, 6-10 esztendős gyermek él a községben, csak 21 fő járt a helyi iskolába, vagyis az érintett korosztály mindösszesen 28(!) százaléka, ami rendkívül beszédes adat. Ráadásul úgy, hogy közöttük vásárhelyi és mindszenti diákok is akadtak. Külön pikáns, hogy van olyan mártélyi képviselő is, aki nem a helyi iskolába íratta saját gyermekét. Mert az a helyzet, hogy a kicsik 72(!) százalékát bizony máshová, jellemzően a szomszéd város, Hódmezővásárhely intézményeibe vitték a szülők, nyilván felelősségteljes döntéssel, alapos mérlegelést és megfontolást követően. (Itt jegyezzük meg, a felső tagozat 2015-ben szűnt meg, pontosabban olvadt be a székhelyintézménybe, a vásárhelyi Varga Tamás-iskolába.)

Fontos tehát leszögezni: Mártélyon jelenleg – a kormányzat családpolitikai intézkedéseinek is köszönhetően – elég gyermek születik ahhoz, hogy akár egy erős iskolája legyen a településnek, nem 17-22, hanem 60-70 gyermekkel, évente stabilan a törvényi előírásoknak megfelelő számú, 14-16 elsőssel. Amellett, hogy a helyi iskola fejlesztésére, vonzóvá tételére kiemelt figyelmet kell(ene)/kellett volna fordítania a falu elöljáróságának, az oktatási intézményt maguk a szülők tudják/tudnák életben tartani. A mártélyi szülők azonban az utóbbi években élve a szabad iskolaválasztás jogával és lehetőségével zömmel máshová vitték gyermekeiket. Hogy miért –

mert mondjuk Vásárhelyen dolgoznak, és így egyszerűbb volt megoldani az iskoláztatást;

aggódtak apróságaik jövőjéért, nem tartották elég jónak a mártélyi iskolát, az összevont alsó tagozatot;

vagy szakmai szempontból úgy látták, az szolgálja gyermekeik javát, ha törés nélkül, nyolc éven keresztül egy, a korosztályuknak megfelelő osztályközösségben részesülnek színvonalas oktatásban;

netán adott esetben a falu korábbi és jelenlegi vezetése és az iskola képviselői nem tudták, próbálták őket megnyerni annak az ügynek, hogy helyben oktassák a gyermekeket

–, azt nem tudni.

Egy biztos: a szülők lábbal szavaztak. Ebben pedig nincs semmi politika. Vagyis Putz Anita balliberális polgármester – miközben politikai mentorához, Márki-Zay Péterhez hasonlóan a dolog könnyebbik végét megfogva politikai síkra igyekszik terelni a szigorúan szakmai kérdést – hiába támadja a kormányt, az országgyűlési képviselőt, és hiába bújik a Gyurcsány-párt parlamenti szoknyája mögé. Valójában azzal járulhatna hozzá az ügy megoldásához, ha a mártélyi szülőkkel beszélgetne, és őket próbálná megérteni, esetleg azért lobbizva, hogy Mártélyra írassák gyermekeiket. Egy polgármester ugyanis ezzel segíthet, nem a politizálással.