Lázár János: határozott, bátor patrióta fordulat kell a magyar agráriumban!

A politikus olyan célzott fejlesztési stratégiát sürget, melynek eredményeként a hazai élelmiszeriparban, feldolgozóiparban is 80 százalékos részesedése lesz a magyar vállalkozásoknak. Lázár János szerint ugyanis csak 80 százalékban magyar tulajdonú feldolgozóiparból, élelmiszeriparból lehet 80 százalék magyar élelmiszer az asztalokon.

Lázár János szerint az elkövetkező tíz év az utolsó esélyünk arra, hogy Magyarországon létrejöjjön az erős, önellátásra képes mezőgazdaság, a korszerű feldolgozóipar és élelmiszer-termelés. A mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.-t vezető kormánybiztos a Portfolio Csoport által szervezett Agrárszektor Konferencia 2020 online rendezvényen tartott előadást, melyben célként jelölte meg: a magyar mezőgazdaság fejlesztésére több ezer milliárd forintot kell fordítani a következő tíz évben, s a nemzeti hozzájárulás mértékét pedig a jelenlegi 20%-ról 80%-ra kell emelni.

A pandémia tanulsága: a gazdasági önállóság a kulcs

Az országgyűlési képviselő úgy kezdte: a koronavírus-járványnak ugyan még nincs vége, de már most kijelenthető, a vírus után – esetleg a vírus mellett – máshogy kell majd élnünk, és máshogy kell majd megszerveznünk a társadalmunk, a gazdaságunk működését, mint korábban. Máshogy kell gondolkodnunk a mezőgazdaságról és a vidéki életről is.

Prezentációjában aláhúzta, amire az elmúlt hetekben többször felhívta a figyelmet: „a pandémiával az egész világ leckét kapott abból, hogy a nemzeti önállóság milyen értéket jelent, és hogy a függetlenség mennyire létfontosságú még egy globalizált világban, egy ezer szállal összekapcsolt európai együttműködésben is”. Ha ugyanis a határokat le kell zárni, ha nemcsak az emberek, hanem az áruk és a szolgáltatások sem közlekedhetnek szabadon, akkor egy országnak nincs más esélye, mint az önellátás biztosítása. Vagyis újra értelmet nyernek az olyan, a közelmúltban gyakran lesajnált, idejétmúltnak tartott gondolatok, mint a függetlenség, az önellátás és szülőföldön maradás.

„Nagy fordulat és nagy lecke ez akkor, amikor már azt hittük, a globalizáció föltartóztathatatlan. Csupán néhány hónap leforgása alatt bebizonyosodott, hogy a lokalitás, a szülőföldön maradás és a nemzeti függetlenség (pontosabban a függőségek hiánya) nemcsak szép gondolatok vagy elvont értékek, hanem életbevágóan fontos gyakorlati készségek is” – szögezte le ennek kapcsán.

Lázár kiemelte: a valódi szuverenitás az, ha egy nemzet gazdasága önállóan is képes működni és szervesen fejlődni, akár természeti csapások és politikai viták idején is. E tekintetben az EU jövője nem az Európai Egyesült Államok víziójában, hanem az erős nemzetállamok szövetségében rejlik, melyek képesek megőrizni vagy visszaépíteni a gazdasági önállóságuk „kritikus részét”.

Versenyképes agrárium nélkül féllábú az ország

Úgy fogalmazott, az ő politikai közössége – azaz a Fidesz-KDNP – hite szerint a gazdasági önállóság „kritikus tömegébe” tartozik például az energiaszuverenitásra való törekvés, a szükséges mértékű függetlenség megőrzése fiskális és monetáris ügyekben, illetve a demográfiai kérdések alakításának nemzeti kézben tartása. Ő pedig évek óta azon dolgozik, hogy ezek közé a konszenzusos kérdések közé az agrárium ügyét is beemeljék a kormánypártok: azt, amit „a járvány felől közelítve nevezhetünk a magyar élelmiszerpiac függetlenségi kérdésének, tágabban viszont a nagyvárosokon kívüli élet kérdésének, vidékfejlesztési politikának is.”

Az országgyűlési képviselő nemzeti-konzervatív politikusként hisz abban, hogy a globalizáció és az urbanizáció, az elvárosiasodás, a kistelepülések elnéptelenedése nemcsak lelassítható, de le is lassítandó, hiszen közös érdekünk fűződik hozzá. Ez pedig kényszert és egyúttal esélyt teremt arra, hogy okosabban, bátrabban és hatékonyabban álljunk neki a magyar vidék és a magyar agrárium felzárkóztatásának. Hozzátette, a huszonnegyedik órában vagyunk, mert „a rendszerváltás sem nyertessé, inkább vesztessé tette a magyar mezőgazdaságot, amiképpen később, az uniós csatlakozásnál sem változtattunk a dolgok menetén annyit, amennyit kellett és lehetett volna.”

Lázár szerint hatalmas vívmány ugyan, hogy a magyar föld magyar kézben maradt, de nem éltünk adottságainkkal, Magyarország ma nem agrár-, hanem elsősorban járműország, azaz gazdaságilag féllábon áll. „A gépjárműipar további fejlesztése mellett, Magyarországnak ‘növesztenie’ kell még egy lábat, mert két lábon már biztosan lehet állni. Ezt a lábat ráadásul ‘csak’ vissza kell növesztenünk, újra meg kell erősítenünk, hiszen egyszer már volt a magyar gazdaság tartóoszlopa” – mutatott rá.

Azt mondta, sürgető feladat, hogy újrafogalmazzuk a mezőgazdasággal kapcsolatos identitásunkat, és a célokhoz hozzárendeljük a három legfontosabb erőforrást is: az embert, a pénzt és az időt. Ha ezt megtesszük, akkor magyar agrárium egésze egy évtizeden belül akár 20-25%-ban járulhat hozzá a GDP-hez: „Akkor Magyarország újra méltó lehet régi nagy híréhez: megint agrárország lehet, a közép-európai térség legkorszerűbb és legversenyképesebb mezőgazdaságával és élelmiszeriparával rendelkező országa.”

De pontosan milyen stratégiára, intézkedésekre van ehhez szükség gazdasági, politikai oldalról? – ezeket a kérdéseket járta körül a politikus.

4000 milliárdos tőkeinjekciót a mezőgazdaságnak!

Először is történelmi mértékű beruházásokat kell végrehajtanunk a magyar agrárszaktudás fejlesztésébe, amihez egyszerre kell újrafelfedeznünk a hazai agrárkutatási, oktatási hagyományokat, és behoznunk – akár megvennünk – a tudást külföldről, a világ legfejlettebb piacairól; a know-how-hoz tartozó innovatív technológiával egyetemben. Mégpedig gyorsan, mert Lázár szerint a következő tíz év az utolsó lehetőségünk, hogy a magyar mezőgazdaságot és a magyar élelmiszeripart a nemzetgazdaságunk egyik motorjává tegyük.

„Politikai szándék hiányában hazánk néhány éven belül képtelen lesz magát élelmiszerrel ellátni. Például azért, mert érdemi beavatkozás nélkül ennyi idő alatt szép fokozatosan megszűnik hazai állattenyésztés, és a tendenciák hasonlóak lesznek az agrárium más területein is. Hús-, tej-, tejtermék-, zöldség- és gyümölcsimportőrök leszünk, kiszolgáltatva magunkat egy teljesen külföldi tulajdonban lévő kiskereskedelmi hálózatnak” – hívta fel a figyelmet a szomorú trendekre.

Azt is aláhúzta, a magyar mezőgazdaság sorsát a következő évtizedben az dönti el, hogy most, 2020-ban, milyen támogatási és vidékfejlesztési költségvetési forrásokat rendel a kormány az Európai Unió támogatásaihoz. Javaslata szerint éppen ezért a kormánynak hét év alatt „hétmérföldes” lépéssel kell megemelni a nemzeti társfinanszírozás mértékét, nemcsak a saját korábbi számainkhoz, hanem a térség legversenyképesebb vagy legdinamikusabban fejlődő agráriumaihoz (Ausztria, Lengyelország stb.) képest is. A magyar mezőgazdaság versenyképessé tételéhez arra van szükség, hogy a jelenlegi körülbelül 20-ról 80 százalékra emeljük a nemzeti hozzájárulás mértékét, mely támogatási intenzitás – az egyébként csökkenő mértékű uniós források nélkül is – közel 4000 milliárd forintot jelentene a magyar mezőgazdaságnak hét év alatt – hangoztatta Lázár János.

Megjegyezte ugyanakkor, természetesen ennek a többletforrásnak akkor van értelme, ha a magyar mezőgazdaságot alkalmassá tesszük a fogadására, amihez világos jövőképre és sok innovációra van szükség. Ennek érdekében azt sürgeti, hogy gyorsítsák fel és tegyék fókuszáltabbá a magyar mezőgazdaságban már megindult változásokat. A maga részéről ehhez példát is mutat az elmúlt két évben a mezőhegyesi mintagazdaság vezetőjeként megvalósított modernizációval, fejlesztésekkel.

Túl kevés a magyar, túl sok a külföldi tulajdon, érdek…

Lázár látlelete szerint ma 5,3 millió hektárnyi jó termőföld áll rendelkezésre Magyarországon, amely több mint 2,7 millió ember tulajdonában, de csupán 180 ezer agrárvállalkozás művelésében van. Ennek a 180 ezer agrárvállalkozásnak a zöme, mintegy 80 százaléka kicsi, többnyire családi vállalkozás. Ezek a kis- és közepes agrárvállalkozások egyrészről a vidéki élet tartóoszlopai, másrészről tőkeszegénységük miatt kevésbé versenyképesek, mint a nyugat-európai gazdálkodók. A feldolgozókapacitások ennek köszönhetően a nagyvállalkozások kezében vannak, ami a kormányzat szerint önmagában még nem lenne baj, az viszont már komoly problémát jelent, ha ezek a drága feldolgozókapacitások zömükben külföldi kézben vannak, így nagyobbrészt nem magyar érdekeket szolgálnak, ha nem hozzáférhetők a magyar gazdáknak, azaz nem integrálódnak egy-egy térségi termelői láncba, illetve ha a nagybirtok aránya meghatározóvá válik a kicsikhez és közepesekhez képest. A kormány deklarált célja az egészséges 20-80 százalékos arány megtartása, megvédése: a magyar agrárvállalkozásoknak csupán az ötöde legyen óriásvállalkozás, négyötödük azonban legyen kicsi vagy közepes magyar vállalkozás – üzente.

Úgy folytatta: az élelmiszeripari-feldolgozóipari kapacitások nemzeti tulajdonlása, magyar kézben tartása szempontjából már sokkal egészségtelenebb a helyzet. A 20 százalékon belül túl kevés a magyar, ezzel szemben túl sok a külföldi tulajdon, érdek. Ma ugyanis csupán három nagy nemzeti – két magán és egy állami – tulajdonban lévő agrárnagyvállalat van, a többi mind külföldi. Ilyen kevés nemzeti tulajdonú feldolgozóüzem pedig nem képes minden magyar agrárvállalkozást kiszolgálni, azokat versenyképesen földolgozott termékekkel a hazai és az európai kereskedelembe kapcsolni.

„Így ma épp az agrárium leghasznosabb szereplői hiányoznak, azok a nemzeti tulajdonban lévő élelmiszer-feldolgozók, amelyek maguk köré tudják rendezni egy-egy térség agrártermelőit. Magyarországon az agrárium innovátorai és integrátorai, korszerűsítői és összekapcsolói a nemzeti tulajdonú feldolgozó üzemek lehetnének. Aki tehát a lehető leggyorsabban és a lehető leggazdaságosabban akarja felszámolni a magyar agrárium örökölt hátrányait, aki a lehető leggyorsabban és leggazdaságosabban akarja javítani a magyar vidék életerejét, megtartó képességét, és aki a lehető leggyorsabban és leggazdaságosabban akarja – egy nyitott gazdaságban is – biztosítani Magyarország önellátó képességét, annak a nemzeti tulajdonban lévő és regionálisan hozzáférhető, korszerű feldolgozóiparba kell invesztálnia. Uniós pénzből és hazai forrásból egyaránt” – vázolta fel a politikus, aki ismét Agrár New Dealt sürgetett, vagyis a nemzeti élelmiszeripar – tágan értelmezett – infrastruktúráját megújító, felépítő kormányzati stratégiát.

A cél: a bűvös 80 százalék!

Lázár szerint ha ezt felvállaljuk, akkor a történelmi fejlesztési program révén a most kezdődő új uniós költségvetési ciklusban hétmérföldes lépést tehetnénk abba az irányba, hogy az alig 10 milliós Magyarország 20 millió embert legyen képes jó minőségű, egészséges és versenyképes élelmiszerrel ellátni. Ahhoz azonban, hogy a magyarok 80 százalékban hazai, ne külföldi élelmiszert egyenek, tényleg minőségi és árban is versenyképes hazai élelmiszer-kínálatra van szükség.

„Ezt a célt csak olyan célzott fejlesztési stratégiával lehet elérni, amelynek eredményeként az élelmiszeriparban, a hazai feldolgozóiparban is 80 százalékos részesedése lesz a magyar vállalkozásoknak. Csak 80 százalékban magyar tulajdonú feldolgozóiparból lehet 80 százalékos arányú magyarélelmiszer-fogyasztás. 80 százaléknyi hazai forrás, 80 százalékos nemzeti tulajdon az élelmiszeriparban, 80 százalék magyar élelmiszer az asztalokon” – jelölte ki az irányt. Megjegyezte: a baromfi terméklánc sikere bizonyítja, hogy ez nem lehetetlen a sertéshús- és a tejtermelésben sem.

Előadása összegzéseként hangsúlyozta: a magyar feldolgozóiparban végrehajtott államilag támogatott, összehangolt infrastruktúrafejlesztési program nélkül nincs magyar agrárfordulat.

„Ezt a fejlesztési programot azonban ki kell egészítenie még két dolognak: az élelmiszer-kiskereskedelem ‘patriótábbá’ tételének, az élelmiszer-disztribúció, elosztás terén a nemzeti befolyás növelésének és az agrártudástranszfer hatékonyabbá tételének, vagyis a magyar agrár szak- és felsőoktatás megújításának. Ezekkel az egymásra épülő, egymást feltételező fejlesztésekkel belátható időn belül elérhető lenne, hogy a mezőgazdaság ne a múltat, hanem a jövőt jelentse a vidéki fiatalság számára” – hangoztatta.

Borítókép: magyarmezogazdasag.hu, fotó: Bódis Krisztián; belső fotó: Lázár János előadása a Portfolio-konferencián, fotó: Lázár János Facebook-oldala