Lázár János: hétvégenként egész éjszaka szállítja majd az utasokat a tramtrain Szeged és Hódmezővásárhely között

Hétvégenként egész éjszaka közlekedik majd a tramtrain – mondta a Délmagyarnak adott interjújában Lázár János. Az országgyűlési képviselő arról is beszélt, hogy a következő esztendőkben 4000 milliárd forintnyi fejlesztési forrást javasol az agráriumnak. A politikus szerint Magyarország 20 millió ember számára is képes lenne élelmiszert előállítani, de ehhez a feldolgozóipart kell erősíteni. A modern agrárium pedig a kistelepülések vonzerejét növelheti.

– Hogy van?

– A pontos válasz az, hogy most már tünetmentesen.

– Valóban elkapta a koronavírust?

– Méghozzá családostul. A nagyobbik fiam ugyan digitális oktatásban vesz részt, de az öccse továbbra is bejár a suliba, a feleségem tanárnő, én pedig országgyűlési képviselő. Mindannyian sok emberrel találkozunk. Sajnos annak volt nagyobb esélye, hogy elkapjuk, nem annak, hogy megússzuk. Sok hozzánk hasonló család van, amelyik nem tud teljesen elszigetelődni. Nekik ugyanazt ajánlom, amit magunknak: ha már ki kell mozdulni, tartsanak be minden szabályt. Hordjanak maszkot, mossanak gyakrabban kezet, vigyázzanak a szülőkkel, nagyszülőkkel való találkozásoknál. És amiről talán nem beszélünk eleget: erősítsék az immunrendszerüket! Azt hiszem, mi is ennek köszönhetően vészeltük át nagyobb baj nélkül.

– A választókerületében milyen a helyzet a megbetegedések szempontjából?

– Rosszabb, mint az első hullám idején volt, mert nagyságrendekkel több a megbetegedés, és szinte nincs olyan település, ahol ne lett volna koronavírus okozta haláleset. Az érintett csa­­ládoknak őszinte részvétem! Ugyanakkor a helyzet jobb, mint Európa legtöbb részén, mert a magyar kormány időben hozott jó intézkedéseket, amiket a csongrád-csanádi emberek példamutató fegyelemmel tartanak be.

Ami pedig a legfontosabb: szaktudással, hittel és lélekkel dolgozó emberek segítik a védekezést megyeszerte. Ezek a hétköznapi hősök túl sokszor kapnak kritikát, és túl kevésszer elismerést.

Engedje meg, hogy ebben az interjúban sokunk nevében megköszönjem az egész éves munkájukat. Isten áldja őket azért, amit mindannyiunkért tesznek.

– A járvány milyen hatással volt a választókerületében a gazdaságra?

– Vannak olyan szektorok, ahol szinte egyáltalán nem ér­­zékelteti a hatását a járvány, sőt az iparban még nőttek is a megrendelések, míg a szolgáltatásban, turizmusban óriá­­si visszaesés tapasztalható. Hódmezővásárhelyen a vendéglátóhelyek, a szálláshelyek vagy Makón a fürdő bezárása sajnos következményekkel jár. Hónapok telnek még el, amíg a Hagymatikum újra megnyithat. Ezekben a szektorokban van, aki elveszíti a munkáját, vagy kénytelen csökkentett bérért dolgozni. És bizony ke­vesen rendelkeznek tartalékkal. Ilyenkor a közösség segítségére van szükség, mégpedig helyben, az önkormányzatok szintjén. Az a legkevesebb, hogy a polgármesterek most nem új adókon, hanem könnyítéseken törik a fejüket.

– Milyen lehetőségeik vannak erre az önkormányzatoknak?

– Minél jobb egy önkormányzat vezetése, annál több a lehetősége és a képessége is, hogy tegyen valamit a polgárai­ért. Ez nem politikai oldal kérdése. Feladat pedig bőven van. Nagyon sok 65 feletti ember egyedül maradt, a család nem látogathatja őket, ezért a települési önkormányzatoknak azzal kellett kezdeniük a segítő munkát, hogy felvették velük a kapcsolatot. Ez sok helyen megtörtént, másutt viszont – érthetetlen módon – nem.

– Ez a helyi szint, de gyakran beszél egy általánosabb, nemzeti szintű tanulságról: az egyes országok sé­rülékenységéről.

– Pontosabban arról, hogy a világjárvány kemény leckével tanította meg mindenkinek: globalizáció ide vagy oda, ha két-három napra leállítják a teherforgalmat, azt azonnal megérezzük. Annyira multinacionális lett a kereskedelem és a gazdaság, hogy ha az országhatárokat teljesen lezárnánk, képtelenek lennénk Magyarországot élelemmel ellátni. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy az agráriumban és az élelmiszeriparban megragadjuk a pil­­lanatot, és helyreállítsuk ha­­zánk önellátási képességét.

– Mostanában egyre többször nyilatkozik mezőgazdasági témában. Miért?

– A választókörzetem lakossága többségében kistelepülésen él. Az ő sorsuk alakulá­­sa szempontjából alapvető, hogyan tudnak itt boldogulni, a gyermekeik akarnak-e a szülőföldjükön maradni. Ez el­­választhatatlan attól, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar mennyi munkalehetőséget biztosít. Magyarországon sokkal több a potenciál a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és az élelmiszer-feldolgozásban, mint amennyit kihasználunk belőle. 2018 óta Mezőhegyesen is dolgozom, ami az ország egyik legnagyobb agrárvállalata. A cég hétköznapi működésében látom a sok-sok kihasználatlan ziccert.

Azt javasoltam a miniszterelnök úrnak, hogy a következő európai uniós fejlesztési időszakban történelmi mértékben, 4000 milliárd fo­­rintra növeljük azokat a forrásokat, amelyeket egyszerre fordítunk vidékfejlesztésre és a nemzeti függetlenségünk helyreállítására.

– Helyreállítható a nemzeti függetlenségünk az élelmiszeriparon keresztül?

– A cél, hogy az élelmiszeripar 80 százalékban magyar legyen, és a magyar emberek 80 százalékban magyar vagy Magyarországon előállított árut vegyenek. Ma egyik föltételnek sem felelünk meg. Pedig nem lehetetlen: Szlovákia és Lengyelország már megcsinálta. 2014–2020 között Lengyelország „elfoglalta” Európa élelmiszerpiacát, és Szlovákia is nagyon elhúzott a visegrádi mezőnyből. Magyarország most tíz év alatt nemcsak a nemzeti önellátó képességét szerezheti vissza, hanem képessé válhat arra is, hogy akár 20 millió embert lásson el élelmiszerrel. Ez olyan erő, ami már a GDP-ben is meglátszik, vagyis vidéki és nagyvárosi ma­­gyarnak egyaránt érdeke.

– Ehhez azonban az agráripar fejlesztése önmagában kevés, az ok­tatást is át kell alakítani.

– Méghozzá középiskolától az egyetemig. Valljuk be őszintén, ma már nem divatos agrárterületre menni. Helyre kell állítani az agrárium vonz­erejét. Trendivé kell tenni azt, hogy az ember vidéken éljen és a tágan értelmezett „agrárbizniszben” találja meg a boldogulását. Ebbe az állattartástól az élelmiszergyártáson át a vidéki turizmusig sok minden beletartozik. A folyamat azonban az oktatással kezdődik, a korszerű tudás hatékony el­­osztásával. Ehhez nagyon jó agrár-szakközépiskolákra és a térség legjobb egyetemére van szükség.

– Ez hozzájárulhat a vidéki települések megtartó erejéhez?

– Jó agrárképzésből lesz a versenyképes agrárium, a versenyképes agráriumból pedig az erős vidéki egzisztencia. Ha nincs munka, nincsenek bi­­zonyos szolgáltatások, miért is maradna bárki falun? Most ha egy párnak gyereke születik, automatikusan beindul az elvándorlás, hiszen senki nem vállalja szívesen, hogy a gyerekét mindennap 15 kilométerre kell általános iskolába hordania. Ez minket itt, a Dél-Alföldön sokszorosan érint. Ahhoz, hogy Csongrád-Csanád megyének ne csak dicső múltja, de ígéretes jövője is legyen, szükség van az agrárium fejlesztésére, az élelmiszeripari kapacitások bővítésére. A szülőföldünk pedig ebben verhetetlen adottságokkal bír.

– A vidéki élet vonzóbbá tételéről szól a tramtrainberuházás is. Hol tart most a projekt?

– A befejező szakasz elején. 15 évnyi munka végére tehetünk 2021 őszén pontot. Három szerelvény már lényegében elkészült, további öt gyártása rövidesen indul. Az első szállítása heteken belül megkezdődik, jövőre mind a 8 itt lesz. A próbajáratok sok-sok ezer kilométeren keresztül utasok nélkül közlekednek majd, mert az európai kötöttpályás szabványok ezt írják elő. Úgy számolok, 2021 őszén-karácsonyán minden szegedi és vásárhelyi használhatja a villamost.

– Azt szokta mondani, hogy ez az elmúlt 150 év egyik legnagyobb projektje.

– De nemcsak a nagyságát, hanem a tartalmát tekintve is. Szeged és Hódmezővásárhely 10-15 éves távlatban „ikervá­rossá” válik. Ma naponta öt-­tízezer ember ingázik a két település között. Átlagosan 55 perc a Szegedre való bejutás, ez a tramtrainnel 30-35 percre rövidül. Ezzel Hódmezővásárhely beléphet a szegedi ingatlanpiacra is, hiszen hamarabb be lehet majd innen érni Szeged belvárosába, mint Újszeged túlsó széléről egy forgalmasabb napon. Ez a két város lakóinak kölcsönösen előnyös, hiszen Vásárhely minden otthonteremtés előtt álló család számára reális alternatíva lesz. A megyeszékhely azzal is nyer, hogy 12 új szerelvénnyel gyarapodik a városi tömegközlekedés. Egy vásárhelyi pedig 30 perc alatt eljuthat majd a szegedi színházba.

– És haza is tud jutni onnan? Ezt a menetrend lehetővé teszi majd?

– A Szegedi Közlekedési Kft.-vel nagyon konstruktív az együttműködés, ez a menetrendben is tükröződni fog. Csütörtökön, pénteken és szombaton egész éjszaka közlekedik majd a tramtrain. Óriá­­si urbanizációs változás volt Hódmezővásárhely életében, amikor a vasút megjelent itt az 1870-es években, ez ahhoz fogható változást jelent.

– Csongrád-Csanád megye gazdaságára is hat majd a villamosvasút?

– Szegednek egy nagy gazdasági térség vezetőjének kell lennie. Algyővel, Vásárhellyel és esetleg Szabadkával ez már egy 300 ezres régió. A kormány programjában ezért is szerepel Szeged és Szabadka vasúti összeköttetésének visszaállítása.

– Ez a beruházás hol tart?

– Némileg lelassította a járvány, ráadásul Szerbiában vá­­lasztások is voltak. Új közlekedési miniszter van, akivel már megkezdtük az előkészítő tárgyalásokat. Még mindig reálisnak tartom, hogy Szeged és Szabadka között a vasúti közlekedés 2022-re helyreálljon, ami ismét visszahoz majd valamit a boldog békeidők gyarapodásából.

Forrás: delmagyar.hu