Az Európai Uniót rosszul vezetik

Az Európai Uniónak nem szigorú osztályfőnökként kellene fegyelmeznie a tagállamokat, és az európai vezetőknek már a Brexit-szavazás másnapján le kellett volna mondaniuk, de nulla órát töltöttek az önreflexióval és a nép akaratának megértésével.

Douglas Murray, az Európa furcsa halála és A tömegek tébolya című könyvek szerzője a Danube Institute vendégkutatójaként több hetet Budapesten töltött. A Kossuth Rádió Az este című műsorában Pócza István kérdezte őt az Európai Unió helyzetéről, migránsválságról és a Brexitről.

Murray a Brexit kapcsán elmondta: ugyan Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépésére szavazott 2016-ban, de a kampányban nem vett részt, a kilépés filozófiai indokait magyarázta inkább: adtak az EU-tagságnak egy esélyt, de mint nemzet, ez nem volt megfelelő a számukra. Douglas Murray úgy fogalmazott: megdöbbent a szavazás eredményét illetően. Meglátása szerint az Európai Unión belüli törésvonalak, így például Kelet, Nyugat, Észak, Dél között, vagy a „a mediterrán országok versus a többiek” szempontjából már nagyon régóta megvannak és nem is fognak eltűnni. A maradó országoknak ezekkel kell megbirkózniuk.

A brit szerző Az estében azt mondta: Magyarország rendkívül nehéz helyzetben van, a jó hírnevéért „folyamatosan küzdenie kell az EU-n belül”. Murray szerint Brüsszel és Berlin elsősorban Magyarországot és Lengyelországot kívánja egyfajta mumussá tenni az EU-n belül.

Douglas Murray szerint helyes a lengyel és magyar politikus megérzése, hogy a jogállamisági kérdés „egyfajta csapda” lehet, és teljesen érthető, hogy ebbe nem akar a kormány besétálni.

Szerinte a kölcsönös megértésnek kellene az együttműködéseket áthatnia. Erre példaként hozta legutóbbi budapesti látogatását, amikor egy olyan konferencián vett részt, ahol Orbán Viktor mellett a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy is felszólalt és azt mondta, bár sok olyan dolog van, amiben nem ért egyet a magyar miniszterelnökkel, ő mégis büszke arra, hogy barátjának nevezheti Orbán Viktort. „Nagyon megérintett ez a beszéd, és úgy gondolom, hogy ez a fajta retorika az, ahogy az államférfiaknak beszélniük kellene egymással Európában” – mutatott rá Douglas Murray.

Meglátása szerint például a jelenlegi francia elnök, Emmanuel Macron most ugyanazt mondja, mint amit Orbán Viktor és ő maga is mondott az Európa furcsa halála című könyvében még 2015-ben a migrációval kapcsolatban. De a tévedéseit nem ismeri el, mint ahogyan Merkel kancellár és mások sem ismerik el, hogy történelmi távlatból hibás döntéseket hoztak öt évvel ezelőtt, és hogy végső soron igaza volt Orbán Viktornak. Hozzátette: az osztrák kancellár, Sebastian Kurz álláspontja is sokkal inkább közelít Orbánéhoz, ezért van konfliktus Merkel és Kurz között.

Murray elmondta: a migráció kapcsán a kérdés valójában az, hogy szabad-e mindenkinek Európába jönnie, aki jobb életkörülményeket szeretne? A válasz nyilvánvalóan nem.

Az a létszám, amennyi migráns befogadása megengedhető, szerinte senki által nem tudott, és ő szeretne látni embereket, „nem mindenkit, de néhányukat, nem lehet mindenkit, mert az tönkreteszi az országot”.

Murray szívesen látna tehetséges embereket Európában a világ minden tájáról, akik segítenek nekünk a technológiai és egyéb innovációkban, nem akar zárt kontinenst, ám szerinte az a probléma, hogy Afrikából és a Közel-Keletről gond nélkül ki-be járnak az emberek.

Példaként a Nizzában három embert megölő tunéziai bevándorlót hozta, aki a tette előtt egy hónappal lépett be Európába Lampedusa szigeténél. Amíg lehetséges „csakúgy besétálni Európába, addig nagyon, nagyon nagy bajban vagyunk”, és nemcsak az Unió országai, hanem a többi ország is, például Nagy-Britannia.

Douglas Murray rámutatott: közvéleménykutatások szerint az afrikaiak többsége el akar jönni a kontinenséről, és a szaúdiak, irániak is inkább Európába jönnének, de ezt Európa nem bírja. Ezért teljesen egyetért azzal, amikor szuverén országok nemet mondanak a migránskvótára, „mert nincs közös megállapodás és újra megismétlődhet” a befogadás kényszere.

A brit szerző szerint sokan homokba dugják a fejüket az európai politikában, és még a 2015-ös párizsi merénylet után sem szembesültek azzal, hogy a migránsok között igenis lehetnek olyanok, akik az Iszlám Állam tagjai. Douglas Murray leszögezte: egy ország kormányának első és legfontosabb prioritásának kell lennie az állampolgárainak védelme. Sok politikus van Brüsszelben és bizonyos országokban, akik azt gondolják, hogy van, ami fontosabb az állampolgárai biztonságánál. Valakinek ezért komoly politikai árat kell fizetnie. Én személyesen nem értem, hogy ezt az árat miért nem fizették még meg.

Douglas Murray szerint régebben a liberális kifejezés pozitív kicsengésű volt, csak az utóbbi években az amerikai kultúra átterjedéseként vált negatívvá, ma már alapvetően a baloldali világrendet jelenti. Ezt ma progresszívnek mondják, de Murray nem szereti ezt a kifejezést, mert az sugallja, hogy aki nem ért egyet ezzel a nézettel, az regresszív, vagyis visszafejlődik. Ebből is látszik, hogy a teljes politikai szókincsünket elaknásították és az aknákat a konzervatívokra élesítették.

A brit szerző szerint egy egész politikusi nemzedék vélelme volt, hogy a jövő egyre globalistább lesz, csökken a nemzeti kormányok szerepe és az összes fontosabb döntést nemzetek feletti szinten hozzák majd meg. Ennek a vélelemnek 2016-ban vége lett, az „ár-apály elsodorta ezt a progresszív ideológiát” egyrészt a Brexit-népszavazással, amely bebizonyította, hogy „jobban hiszünk a nemzeti szuverenitásban, mint egy adott multinacionális szervezetben”, másrészt Donald Trump elnökké választásával. Murray szerint mindkét fejleményre jelentős hatást gyakorolt a 2015-ös migránsválság.

A liberális rend „pontosan nulla órát töltött azzal, hogy kiderítse, mit is akart üzenni 2015-ben és 2016-ban a nép Nagy-Britanniában, Amerikában vagy Magyarországon” – mutatott rá Murray. Ezért is szimpatizál a magyarokkal, mert ’16-ban nemzetközi lapok őket is „rasszistának, oroszok fizetett ügynökeinek, vagy idiótáknak vagy tudatlanoknak”, vagy ha nem tudatlanoknak, akkor alattomosnak tartották. Murray szerint a progresszívek sértegetik az embereket megértés helyett, ráadásul egyre inkább meg is akarják kerülni őket.

Douglas Murray a Brexithez vezető jelenségek kapcsán elmondta: nagyon heves viták folytak Nagy-Britanniában a ’70-es években a Közös Piacba való belépéskor, de akkor a többség a belépésre szavazott. Azóta viszont nagyon megváltozott az a szervezet, ahová csatlakoztak, a brit közvélemény nem tudta, ki képviseli őket, és azt sem, hogy hogyan lehet őket leváltani, olyan törvényeket hoztak Brüsszelben, amelyek befolyásolták az életüket, de nem tudtak tőlük megszabadulni. Ez a helyzet „nagyon dühítő volt”, és az európai integrációt szorosabbá tévő Maastrichti Szerződés elfogadása után a britek egyre inkább kezdtek elszakadni az Európai Uniótól. Murray elmondta: mi annál akartunk maradni, amihez annak idején csatlakoztunk, ami a kereskedelmi együttműködés volt és persze még sok minden más, de nem egy európai szuperállam. Ez olyan dolog, amit nem tűr el a brit közvélemény.

Bár a Brexit-szavazás után a második legnagyobb befizetőjét veszítette el az Európai Unió, mégis „nulla önreflexióit láttunk az Európai Bizottságtól, Brüsszeltől vagy Strasbourg-tól.” Murray szerint az Európai Unió vezetőinek már a Brexit-szavazás másnapját le kellett volna mondania. Az Európai Bizottság reakciója a Brexitre, igazolta a briteket, „megmutatta annak az entitásnak a rugalmatlanságát, amelynek a részei voltunk” – tette hozzá Murray.

A brit szerző szerint, ha 1973-ban arról kérdezték volna meg Nagy-Britannia polgárait a Közös Piacba való belépéssel kapcsolatos népszavazáson, hogy szeretnének-e csatlakozni valamihez, ami végül az ország törvényeinek többségét meghozza, akkor nemmel szavaztak volna.

Az Európai Unióból hiányzik az önreflexió: a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazások idején például Írországban az elutasító népszavazás után újra megszavaztatták az íreket, hogy megkapják a kívánt végeredményt, a franciák, hollandok szerződés elleni szavazatát pedig figyelmen kívül hagyták. Ez a demokratikus folyamattal való szörnyű visszaélés és a közvélemény elképesztő figyelmen kívül hagyása – jelentette ki Murray.

Douglas Murray szerint az Európai Unió működésével kapcsolatos komoly aggodalmak nemcsak Nagy-Britanniában és Magyarországon, hanem Franciaországban, Írországban, Hollandiában, Dániában és Olaszországban is egyre jobban láthatók, amelyek az évek múlásával egyre erősebbek lesznek. Az együttműködés hiányára példaként hozta David Cameron, volt brit miniszterelnök és az Európai Unió Brexit-ügyi főtárgyalójának, Michel Barnier tárgyalásait, amelyek végén Cameron nem kapott semmilyen engedményt Brüsszeltől, pedig ha kompromisszumkészebbek lettek volna, akkor Cameron tudott volna a bennmaradás mellett kampányolni. Most, az Európai Unió és Nagy-Britannia közötti kereskedelmi megállapodás megkötésének nehézségei is a kompromisszumkészség hiányát mutatják. „Az Európai Uniót rosszul vezetik. Olyan emberek vezetik, akik nem képesek odafigyelni arra, mit mondanak nekik. Szeretném, ha ez megváltozna, az EU érdekében” – fogalmazott a Danube Institute vendégkutatója, Douglas Murray.

Murray szerint az Európai Uniónak nem lenne szabad úgy viselkednie, mint egy szigorú osztályfőnöknek, aki fegyelmezni próbál, hanem sokkal inkább „egy olyan tanácskozó testületként kell viselkednie, amely a lehető legkönnyebbé kívánja tenni az európai országok, nemzetek közötti kereskedelmet és együttműködést”.

Véleménye szerint az uniós tagság Magyarország számára bizonyos szempontból előnyös volt az elmúlt években, ennek ellenére, „csak azért, mert hasznot hozott, nem azt jelenti, hogy felülírhatja a magyar nép szuverén akaratát”. Az EU-tagság bizonyos szempontból kétségtelenül előnyös volt a briteknek is, de végül megpróbálta felülírni a nép szuverenitását, és mi úgy kalkuláltunk, hogy ebben a felállásban ideje távoznunk. Most talán más országok is így fognak dönteni. Persze, ahogy már említettem, nem akarom vagy sürgetem ezt – húzta alá Douglas Murray.

Meglátása szerint azért nem engedi az Európai Bizottság, hogy a britek jól járjanak a Brexittel, mert akkor más országok is kilépnének, ahol elégedetlenség van. Murray biztosnak látja, hogy ezekben az országokban nem lesz az állampolgároknak lehetősége arra, hogy újból szavazzanak a tagságukról, mert ha például az Európai Unió elveszíti Franciaországot vagy Olaszországot, akkor „maradna Németország és Belgium, ami egy nagyon furcsa klub lenne, vagy valamilyen német birodalom.”

Murray a beszélgetés végén úgy fogalmazott: nincs elkerülhetetlen haladási irány, csak az dönti el a történelem menetét, „ahogyan a hatalmon lévő egyének reagálnak az eseményekre.” Vannak jó forgatókönyvek is, de Murray lát olyat is, „amikor a hatalmon lévők továbbra is a fülükre teszik a kezüket, és azt mondják, hogy nem hallgatunk rád, és Európában mindenkit belevezetnek a szakadékba.“

Douglas Murray szerint „a magyar nemzetnek, mint másoknak, szüksége van arra, hogy védekezni tudjon a legrosszabb döntések ellen, amelyeket mások szeretnének helyettetek meghozni. Meg kell védenetek magatokat!“ – szólít fel.

Forrás: hirado.hu