Elpusztult falvak néma tanúi

Solti állatfejes bronz karperecet is bemutat legújabb bejegyzésében a Tornyai János Múzeum.

Hódmezővásárhelytől nyugatra, a körtvélyesi Holt-Tisza, a Tisza és a Tére-fok által bezárt területen, a Barci-rét és a Szakálhát határán fekszik a Hunyadi-, más néven Solti-halom. A Tisza szabályozását megelőzően az év nagy részében szárazföldön megközelíthetetlen terület a Tére-ér fokánál feküdt, két kis tó, a Barci- és a Keskeny-tavak közelében, amelyek a Tére-érrel állandó összeköttetésben voltak.

Elsőként Varga Antal, a hódmezővásárhelyi Református Gimnázium tanára végzett ásatást a lelőhelyen 1895-ben. Ekkor mészkő- és téglatöredékek, embercsontok, valamint a gimnáziumi régiséggyűjtemény leltárkönyvének bejegyzései alapján két bronz karperec töredékei, gyűrűk és karikák kerültek elő, mely utóbbiak közül az egyik S-végű volt.

A halmot gátjavítási munkálatok során a 20. század elején hordták el. A szegedi egyetem Régészeti Intézetéhez küldött jelentések nyomán Török Gyula 1934-ben leletmentést kezdett az Ármentesítő Társulat tulajdonában lévő földterületen. Feltárása során újkőkori, kora bronzkori és római kori szarmata emlékek mellett a középső rézkor végi Hunyadihalom-kultúra telepének részlete is előkerült, melynek központja a halom déli részén lehetett. A következő évben Banner János az Ármentesítő Társulat és Kovács Mihály földjén egy kora Árpád-kori temető 45 sírját tárta fel, valamint megtalálta Varga Antal 1895-ös ásatásának nyomait is. Még ebben az évben Párducz Mihály egy további sírt tárt fel a lelőhelyen.

A téglalap alaprajzú, nyugat-keleti tájolású sírokba hátukra fektetve temették a halottakat. A temetőt a 9. számú férfisírban talált Salamon érme, valamint a 18. számú gyereksírban talált I. László dénár a 11. századra datálja. A sírok mellékletben szegényesek voltak. Egy férfi és három női sírban került elő gyűrű, vaskést a 19. számú férfisírban temettek a halott mellé, gyöngyöket pedig két női temetkezésből ismerünk. A sírok leggyakoribb mellékletei a különböző méretű, ezüstből, illetve bronzból készült S-végű hajkarikák voltak.

Karperec csak a 6. számú női sírból került elő. A bronzból öntött, mintegy 7 cm átmérőjű, állatfejes, nyitott végű karikaékszer felületén sodrást utánzó díszítés figyelhető meg. Végein egymással szembenéző, stilizált állatfejek vannak, gömbölyded koponyával, erőteljesen kidudorodó szemekkel, valamint az ellaposodó orr felső részén mindkét oldalra lefutó, ferde, egymással párhuzamos rovátkákkal. A fejeket egy keskeny, párhuzamos bordákkal tagolt mező választja el a karperec testétől. A tárgytípus a 11. században vált divatossá, amire a hasonló emlékekkel együtt előkerült Árpád-kori uralkodók érméi is utalnak.

1964-ben B. Nagy Katalin, a múzeum régésze tervásatást kezdett a területen. Célja a felszínen megtalált Árpád-kori edénytöredékekhez tartozó település feltárása volt. Sajnos nem talált Árpád-kori telepjelenségeket, és ugyancsak eredménytelennek bizonyult az 1971-ben indított ásatás is. Ezek alapján valószínű, hogy a középkori falu nyomait az árvízvédelmi munkálatok során teljesen elpusztították.

A Hunyadi-halom környékén körvonalazható középkori település feltehetően a török hódoltság idején elpusztult Solt faluval azonosítható. Első említése Soht alakban az 1219-ben íródott Váradi Regestrumban olvasható, és utoljára 1669-ben említette okleveles forrás. 1501-ben még lakott településként szerepelt a kútfőkben, és valószínű, hogy 1566-ban pusztult el, de templomának falai még a 17. században is láthatóak voltak. Solt személynévi eredetű helynév, amely gyakori volt az Árpád-korban. A falu területének bonyolult középkori birtokviszonyait Szeremlei Sámuel is taglalta 1901-ben. A Hódmezővásárhelytől nyugatra található egykori Solt falu névadójának kilétét források hiányában a mai napig homály fedi, a település és a temető tárgyi emlékekeinek legnagyobb részét pedig mára teljesen elpusztították.