Dolhai Attila: Egy csodálatos, varázslatos előadást akarunk létrehozni

Első alkalommal mutatják be a Rebekát szabadtéri színpadon, ami világpremierré teszi a darabot. A Szegedi Szabadtéri színpadán az egyik főszereplőt Dolhai Attila alakítja, aki a Rádió 7-ben beszélt a musicalről és élményeiről.

A Rebecca huszadik század elejét idéző, úri világa Horesnyi Balázs díszletében, Velich Rita jelmezeivel kel életre. A korhű vizualitás megalkotásában a legmodernebb színpadtechnikai eljárásokat is bevetik az alkotók.

„A Szegedi Szabadtéri egyrészt Magyarországon a legnagyobb szabadtéri színpad, másrészről nagyon kiemelt kulturális központ is. Színházak, emberek találkozásának központja, különböző társulatokból vándorolunk, zarándokolunk ide és együtt dolgozunk azért, hogy létrejöjjön egy különleges produkció, így a Rebeka is” – hangzott el az interjú elején.

Dolhai Attila a szerepéről elmondta, hogy mostanában nagy, erős férfiakat játszott a színpadon, „ki, ha én nem?!” figurákat, akiknek nagyon erős a jelenlétük. A Rebeccában azonban az érzékenység, a lelkiismeretfurdalás, a hibákkal való megküzdés, azoknak a leplezése, a társadalomban való megfelelés, az arisztokráciában betöltött pozíciónak a megőrzése, és ezeknek a mérlegelése jellemzi a karakterét.

„Az volt a nehéz ebben a karakterben, hogy valahogy megtaláljuk ezt a fajta érzékenységet, miközben azért mégiscsak jelen kell lenni, de nem erővel, mert ebben az esetben nem az a jó út. És persze nyilvánvalóan férfiként sok-sok mindennel azonosulhatunk, – de nem csak férfiként, hanem emberként is – el lehet mondani, hogy hibát hibára halmozunk, és próbálunk újra felállni, és újra nekimenni az életnek” – fogalmazott a színész.

Dolhai egy kulisszatitkot is elárult, és a színpadra lépés előtti percekről is beszélt a Rádió 7-nek. A kezdés előtti pillanatok inkább a készülés jegyében zajlanak, beszédgyakorlatokkal, beénekléssel. „Ilyenkor még átnézzük a kellékeket, hogy minden ott van-e, átbeszéljük az öltöztető hölggyel, hogy hol és mikor ne engedjen öltözni, amikor már én öltözni szeretnék. A közvetlen színpadra lépés előtti másodperc az már csak a nyugalom, izgalom vegyülete” – tudtuk meg az interjúból.