Daniel Stelter közgazdász: Kudarcot vallottak az Oroszország elleni szankciók
Daniel Stelter, tekintélyes német közgazdász szerint az alapvető közgazdasági összefüggésekkel nincs tisztában, aki elhatározta a megtorló intézkedéseket Moszkva ellen.
Stelter, a Boston Consulting korábbi vezető munkatársa azért gondolja így, mert azt látja, hogy a demokráciák ma többet fizetnek az energiahordozókért, mint a háború előtt, ám ez nem vágta hanyatt az orosz gazdaságot – számolt be a HVG.
A közgazdász azt írja, nemigen rendült meg Oroszország képessége, hogy folytassa a háborút. Ezt állapította meg az a jelentés, amelyet a német gazdasági tárca felkérésére egyszerre négy kutatóintézet készített. Sőt, a fegyverkezésnek köszönhetően erős a növekedés. A szakértők azonban abban bíznak, hogy a szankciók hosszú távon, „lopakodó méregként” hatnak.
A HVG cikkében felhívják a figyelmet, hogy ezt a politikát higgadtan nézve fiaskónak kell minősíteni. Hiszen ha a cél a háború mielőbbi befejezése, akkor gyors hatást kell elérni. Közép- és hosszú távon az orosz fél amúgy is korlátozás nélkül lehet ismét a világgazdaság szereplője, akár tetszik, akár nem.
Az a méreg azonban, amely csupán hosszabb távon hat, alighanem annak árt, aki adagolja. Például a magasabb olaj- és gázárakon keresztül. Fel kell tenni a kérdést: miként gondolhatta azt bárki is, hogy amikor emelkedik a nyersanyagok ára, akkor sarokba tudja szorítani pont azt a Moszkvát, amely ezeknek az alapanyagoknak a legnagyobb világpiaci szállítója?
A cikkből kiderül, hogy Stelter emlékeztet arra, hogy ő már két éve követelte a Handelsblattban, hogy nyomják le az olaj, a földgáz, a szén és a nyersanyagok árát. Ám ez csak akkor lehetséges, ha visszafogják a keresletet, illetve bővítik a kínálatot.
Hogy az EU lemondott az orosz olaj és gáz importjáról, azt erkölcsileg csakis üdvözölni lehet. Csakhogy ezt nem szabad összekeverni semmiféle szankcióval. Egyrészt mert pl. Magyarország és Ausztria továbbra is vásárol orosz energiahordozókat. Másrészt mert Németország is ugyanezt csinálja. Csak pl. a kerozin esetében indiai kerülővel. Az eredmény az, hogy többet fizet az orosz olajból előállított repülőbenzinért, ám anélkül, hogy érdemben gyengítené a Kremlt.
Ugyanez vonatkozik arra, hogy az orosz kőolaj kivitelét a tankerek biztosításának megakadályozásával torpedóznák meg. Azután ott vannak a Nyugaton befagyasztott orosz állami követelések, ám ez igazából nem izgatja Putyint. Sokkal inkább azok az államok idegesek, amelyek most félhetnek, nehogy egy nap ők kerüljenek hasonló helyzetbe.
Ezért mostanában az európai és amerikai állampapírokat aranyra váltják át. Továbbá nagy lökést kapott, hogy a dollár vetélytársaként párhuzamos valutarendszer épüljön ki.
Vagyis az látszik, hogy aki a nyugati szankciós politikáért felelős, annak, úgy tűnik, lila gőze sincs a kereslet-kínálat szerepéről. Ennek a felismeréséhez azonban nincs szükség négy kutatóintézet szakvéleményére – állapítja meg a vendégszerző a német gazdasági lapban.
