Hatodik lett a francia Alpok Spartan világbajnokságán a székkutasi Szikszai Márk
A svájci határ közelében fekvő kis francia városkában, Morzine-ben rendezték meg az embert próbáló Ultra World Championshipet, melyen a Spartan Training Group Orosháza vezetője a székkutasi-orosházi fiatalember Age Group Men kategóriában hatodik lett.
A 58,36 km-es távot – 3876 m szintkülönbséggel – 77 akadállyal 11:31:26-ás idővel teljesítette Márk, aki ezzel a hatodik lett. A sportember sikereinek már korábban is lehetett örülni, ugyanis például a 2018/2019 Csongrád Megyei U19-es focibajnokság győztes csapatának is tagja volt székkutasi színekben.
Szikszai Márk részletes élménybeszámolót is írt a versenyről, élményeiről:
Nem mindennapi élmény rajthoz állni egy világbajnokságon. Már a hideg is kirázott, mikor csak rá kellett gondolnom. Szinte reszkettem az izgalomtól, mikor körülnéztem és láttam, hogy milyen csodálatos helyen képviselhetem az országomat.
A francia Alpok szívében nyugvó Morzine városa adott otthont eme embert próbáló nemes eseménynek. A svájci határ melletti tradicionális stílusban épült település egy hangulatos, fákkal borított völgyben fekszik a Dranse folyó partján, körbevéve hatalmas hegyekkel, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a Mont Blanc 4809 méteres csúcsára.
Egy szóval: gyönyörű!
Összesen 40 ország kiváló versenyzői csaptak össze egymással. A péntek reggel elinduló 921 versenyzőből mindössze 660-an tudtuk teljes egészében befejezni a közel 60 km-es távot, melyet 3876 méter szintkülönbség és 77 akadály nehezített meg a szigorú időkorlátok mellett.
Számos ponton volt feladatunk a fizikai- és mentális határaink leküzdése. Végtelen nagyságú emelkedők, veszélyesen meredek lejtők, a forrósság, a hosszabbnál-hosszabb akadályok és a saját elménk nézett velünk farkasszemet a hadszíntéren. Ami még nehézség volt, az a 26. kilométertől kezdődő, vádlimban és a combom teljes egészében megjelenő görcs, ami mint egy hűséges eb, az utam végéig elkísért. A fájdalom ellenére legbelül mégis sikerült élveznem az egészet, kell hozzá egy sajátos fanatizmus, egyfajta kattanás.
A Tyrolean Traverse-en végigérve nagyjából 2,5 méteres magasságból sikerült a hátamra zuhannom. Saját kínomban kacagtam magamon, mi ez, ha nem elmeroggyanás? Megmagyarázhatatlan.
Akár könyvet is tudnék írni a történtekről, de inkább rövidre fogom a beszámolómat és a szép emlékeket helyezem előtérbe. Az útnak, amin jelenleg járok, korántsem értem még a végére, valahol a közepén bolyongok.
Most a világbajnokság 6. legjobbja lettem a korosztályomban, de hiszem, hogy a továbbiakban is fennálló kitartó és alázatos munkával akár jobb eredményeket is produkálhatok. Nem adom fel!
Ezúttal is köszönöm szépen mindenkinek a támogató/biztató szavakat, nélkületek nem tartanék ott, ahol!
Zárásként Charles Kingsleigh szavaival élnék:
“A lehetetlen elérésének egyetlen módja, ha elhiszed, hogy lehetséges.”
Hamarosan folytatás!
Címkék:
Székkutas verseny Orosháza világbajnokság Franciaország vb Svájc alpok élmények spartan szikszai márk morzine
