Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (X.): a Nyugdíjas Lakópark tragédiája

Brutálisan megemelt belépési, bérleti és szolgáltatási díjak, leromlott ingatlanok, tucatnyi üres lakás, több mint százmilliós veszteség, elégedetlen lakók, állandósult vezetési válság. Egy idős bácsi megmagyarázhatatlan elveszítése, a vállát vonogató polgármester, a cégvezetésbe ültetett haverok. A Nyugdíjas Lakópark 2018-ig a város gyöngyszemének számított, az elmúlt években kálváriát járt.

Míg 2018 előtt hosszú várólistáról lehetett bejutni, akár 30-40 szépkorú állt sorban, nemrég az a csúfság is megesett, hogy 15 lakás állt üresen, amivel 120 millió forintnál is több eshet ki éves szinten a város kasszájából. A virágzó Nyugdíjas Lakópark Hódmezővásárhely büszkeségének számított az előző városvezetés idejében, Márki-Zay Péter polgármesterségének hat éve alatt viszont egyértelműen lejtmenetbe került. Rossz döntések sora, szakmai hozzá nem értés, politikai és üzleti kapzsiság vezetett oda, hogy tagadhatatlanul megkopott az intézmény régi jó híre. A lakópark működése körüli fejetlenség, az állandó problémák és botrányok miatt még a saját képviselői, szövetségesei is rengeteget bírálták Márki-Zay Pétert. Az üzemeltető városi cég vezetését a polgármester a saját barátaival, haverjaival rakta tele, akik hozzá hasonlóan elégtelenre vizsgáztak.

Lepukkant a lakópark, százmillióba fáj az adófizetőknek

Az egységes működtető önkormányzati cég, a HMSZ Zrt. 2024-es üzleti tervének elkészítésekor a Nyugdíjas Lakópark 107 bérbe adható ingatlanjából 13 állt üresen, kihasználatlanul, de a városvezetés elismerte, ez a szám nemrégiben a 15-öt is elérte. Ízlelgessük ezeket az elkeserítő adatokat! Azt igazolják, hogy gyakorlatilag lasszóval kell fogni a beköltözőket. Maga az intézmény mostanában évi 10-17 milliós mínusszal működik, de ha azt nézzük, mekkora bevétel származhatna abból, ha minden lakás ki lenne adva, kijelenthetjük: a rossz működtetés, a felelőtlen gazdálkodás több mint 120 millió forintos veszteséget is okozhat éves szinten a vásárhelyi adófizetőknek. Ezt bizony nem teheti ki az ablakba Márki-Zay. Pedig „mögcsinálták”…

A szomorú helyzet persze korántsem meglepő annak tükrében, hogy a fejlesztéséért és fenntartásáért felelős város – Márki-Zayval az élen – 2018 után gyakorlatilag hagyta lerohadni a lakóparkot. Az önkormányzati fenntartású intézmény korábban mindent igényt kielégítő környezetet és szolgáltatásokat biztosított az időseknek, az utóbbi években viszont az ott élők közül többen is életveszélyes utakról, penészedő, süllyedő, repedező lakásokról, kiszáradt növényzetről és rossz belső hangulatról számoltak be a sajtónak. A HMSZ az idei üzleti tervében maga is elismerte, hogy „az épületek, utak, járdák állaga folyamatosan romlik”, s „24 lakásban folyamatos problémát jelent a kazánok avultsága”. Jelzésértékű, hogy az évekig csak ígérgetett, de elmaradó fejlesztések, a lakások rendbetételének megmagyarázhatatlan húzódása, az üresen álló ingatlanok számának folyamatos növekedése, az átláthatatlan belső viszonyok és a rossz információáramlás miatt még saját képviselői is rendre és visszatérően bírálták a közgyűléseken a Márki-Zay Péter vezette önkormányzatot. Fejes Péter, Lőkösné Nagy Sarolta, Kis Andrea és Krupiczer Ferenc is számtalan alkalommal morgott, dohogott, korholt az üléseken, s adott hangot annak a véleményének, hogy a lakóparkban valami bűzlik: ami ott megy, az konkrétan vállalhatatlan. Márpedig ha a polgármester belső köre is elismeri, hogy komoly a baj, akkor azt elég nehéz „fideszes ármánykodásnak” minősíteni.

Napokig holtan feküdt egy bácsi – „Mi közöm van nekem ahhoz?”

Bizonyosan nem tett jót az egységnek, hogy Márki-Zayék folyamatosan cserélgették a vezetőit, sokszor azt sem lehetett tudni, éppen ki az igazgató. Az utolsó szöget pedig talán az verte be a koporsóba, hogy a polgármester 2022 őszén brutális díjemelést préselt át a balliberális közgyűlési többségén. Izomból, erővel. A folyamatosan romló állapotok és szolgáltatások miatt már addig is egyre nehezebben ment a lakások értékesítése, ám a városvezető javaslatára ekkor közel 40 százalékkal(!) növelték a lakók által fizetendő havi bérleti és térítési díjakat, s még ennél is drasztikusabban, 100 százalékkal(!) emelték meg az új jelentkezők által a belépéskor teljesítendő egyszeri lakáshasználati díjakat (7-10 millió forintra). Akár szimpla szakmai hozzá nem értés, akár politikai-üzleti kapzsiság húzódott meg a döntés hátterében, az elhibázott húzás oda vezetett, hogy utána konkrétan egy évig egyetlen ingatlant sem tudtak eladni. A polgármester 2023-ban hónapokig az őt támogató képviselőkkel veszekedett közgyűléseken át, hogyan lehetne különböző kedvezmények felkínálásával korrigálni az elbaltázott intézkedést (a fejetlenséget és a zűrzavart jól mutatja, hogy több ülésen nemcsak a saját képviselői többségének támogatását nem kapták meg Márki-Zay hirtelen ötletelései, de előfordult, hogy a polgármester még a saját javaslatát sem szavazta meg!), ám a jelek szerint az még ma is érezteti súlyosan negatív hatásait.

Ha ez még mind nem lenne elég, tavaly ősszel egy példátlanul súlyos botrányba keveredett a Nyugdíjas Lakópark. Miközben az ott lakóknak folyamatos, 24 órás szakápolói felügyelettel való gondoskodást ígértek és ígérnek, az országos médiába azzal a hírrel sikerült bekerülnie a vásárhelyi intézménynek, hogy három-négy napig holtan feküdt egy idős bácsi a lakóparkban, mire az ételfutár(!) észrevette, hogy nem nyúlt az ebédhez, csak ezt követően fedezték fel a holttestét. (Egy másik idős férfi halálát pedig több mint fél nappal az elhunyta után vették észre, de akkor is csak azért, mert privát gondozójának feltűnt, hogy nem tudja elérni…) Márki-Zay Péter polgármester az egész várost megrázó tragédiát azzal a cinikus mondattal rázta le magáról: „Mi közöm van nekem ahhoz?” Bár a megdöbbentő eset óta nyolc hónap telt el, semmit sem tudni arról, a város vagy az önkormányzati cég megállapította-e valakinek a mulasztását, a felelősségét, s milyen következményei lettek annak, hogy ilyen előfordulhatott Hódmezővásárhelyen…

A polgármester és a haverok…

Apropó, önkormányzati cég, apropó, felelősség! Nem mehetünk szó nélkül amellett, hogy a Nyugdíjas Lakópark és az azt működtető önkormányzati cég, a HMSZ Zrt. Márki-Zay Péter hatéves polgármesterségének állatorvosi lova. A HMSZ-vezérkart ugyanis a városvezető a saját barátaival, haverjaival, munkatársaival pakolta tele, fájóan hiányoznak viszont abból a szociális területhez értő szakemberek, akik szakavatott, hozzáértő módon egyengetették volna a lakópark sorsát. Az igazgatóság elnöke Kis János, a polgármester kabinetvezetője, az alelnök a városvezető támogatójaként ismert vállalkozó, Sebők-Papp Imre, s ugyancsak igazgatósági tag a szintén a polgármester holdudvarába tartozó vállalkozó, Lévainé Petkó Edit, valamint Márki-Zay egyik önkormányzati képviselőjelöltje, Szabó Ferenc. A Nyugdíjas Lakópark fent röviden ismertetett vesszőfutását tekintve joggal gondolják úgy a vásárhelyiek, a polgármesterrel együtt ők valamennyien elégtelenre vizsgáztak, ahogyan az Algyőről hozott Katona Antal HMSZ-vezérigazgató, valamint a lakóparkot a tavaly őszi botrányig irányító Hanusz-Lovas Evelin és utódja, Lajos Tibor is.

Folytatjuk…

Korábban a témában:
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (I.): Amerikából jöttem
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (II.): átjáróház lett a városházából
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (III.): város- helyett pártépítés
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (IV.): törvénytelen beszerzések, elfolyatott tízmilliók
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (V.): a Jovány-privatizáció hosszú árnyéka
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (VI.): a közétkeztetés kálváriája
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (VII.): gazdagodott sógor, koma és jóbarát
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (VIII.): kórház a város szélén
Márki-Zay Péter hat éve Vásárhelyen (IX.): egy szoknya és egy nadrág