Vásárhelyi néprajzkutató: Megkezdődött a Nagyhét, a húsvéti előkészületek legfontosabb napjai előtt állunk

Közeleg a Húsvét, a keresztények legnagyobb ünnepe és a nem keresztény vallásúaknak is nagy ünnep. A héten Nagyhét van, ez az előkészületek időszaka, ami számos régi szokást és mágikus cselekvést rejt magában. Terendi Viktória vásárhelyi néprajzkutató ennek részleteiről beszélt, és persze arra is kitért, a régi hagyományok közül mit tartunk a mai napig Vásárhelyen és a térségben.

„A Húsvét mozgó ünnep, 325-ben, a Niceai zsinaton határozták meg, hogy az első tavaszi Holdtölte utáni első vasárnap Húsvét vasárnapja. Innen számoljuk vissza a 40 napos böjtöt is, és a Hamvazó szerdát is” – vázolta Terendi Viktória a Rádió7 keddi Közös nevezőjében.

Kiemelte, a nagyböjt egy rendkívül fontos időszak a keresztényeknek, amelynek kicsúcsosodása a Nagyhét, éppen, amiben most benne vagyunk. A Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat az, ami leginkább előkészíti az ünnepet. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy régen a húsvéti ünnepkör nem zárult le a húsvét hétfővel, húsvét keddel folytatódott, majd vasárnap, az úgynevezett Fehér vasárnappal zárult le.

A néprajzkutató emlékeztett, múlt vasárnap volt Virágvasárnap, ez Jézus Jeruzsálembe bevonulásának a napja, erre emlékeztünk ilyenkor, amikor is szerte a világon pálmát szentelnek, nálunk azonban az adottságok miatt a barkát szentelik ilyenkor. Úgy tartották, a szentelt barka megtöbbszörözi a hatást a rontás ellen. Nemcsak liturgikus szentelmény azonban, népszokások is kötődtek a barkához: rontás és jégeső ellen használták, a barkát tűzbe dobták és a füstöt tartották tisztító erejűnek. De használták torokfájás ellen is, ekkor barkát nyeltek le, ezt persze ma már senkinek nem ajánlott alkalmazni – tette hozzá Terendi Viktória.

Még megtudtuk, a barkát nem szabadott sose kidobni, lévén, hogy szentelmény volt, csakis a tűzben lehetett elégetni, de régen eltették és a következő évben a kalács sütéshez például ezzel (is) izzították be a kemencét.

Ma már főként dekorációs elemként maradt meg Húsvéthoz közeledvén és az ünnepkor is, amit díszítenek is.

Visszatérve a Nagyhétre, amiben jelenleg is vagyunk, a néprajzkutató ismertette, ez a készülődés időszaka volt és nagyon fontos napok voltak ezek.

„Az ember is szeret megújulni, hasonlóan a természethez, így aztán a Nagyhéten, méghozzá Nagycsütörtökön alapos takarítást végeztek, de ez nem merült ki a sepregetésben és takarításban, ilyenkor meszeltek, tapasztottak, mázoltak, megújultak a kis házak, de mágikus szertartások is kötődtek ehhez a naphoz: férgek és boszorkányok ellen rigmusokat kántáltak a takarítás alatt. Az állatokat is megmosdatták és fokhagymával is etették, hogy egészségesek legyenek” – részletezte Terendi Viktória.

A nagytakarítás máig megmaradt tapasztalataink szerint, igaz, a ház felújítását már nem feltétlenül ekkorra szervezzük m.j. a szerk.

A liturgikus hagyományokkal kapcsolatban kiemelte, Nagycsütörtök az utolsó vacsorára történő emlékezés volt, és Jézus elárulásának napja is. Ezen a napon elhallgattak a harangok, helyette beépített kerepelők (az Ótemplomban ma is van egy) jelezték az időt, vagy gyerekek jártak kezükben kereplőkkel.

Nagypéntek egy rendkívül fontos gyásznap volt a keresztényeknek, ez Jézus szenvedésének és halálának napja, ilyenkorra semmit sem időzítettek, fekete ruhát öltöttek, letakarták a tükröket is, az órát is megállították. Nagypénteken tilos volt húst fogyasztani, ezt még a reformátusok – akik egyébként nem követték annyira szigorúan a 40 napos böjtöt, mint a katolikusok – is tartották.

Ami a népszokásokat illeti:

„Nagypénteken tisztító mosakodást kellett végeznie a lányoknak hajnalban, nem szabadott beszélni közben, hogy teljesen átszellemülten tisztuljanak. A vizet mindig is nagyon erős tisztítónak tartották már régen is, és ez a mosakodás azt a célt szolgálta, hogy a lányok egészségesek és termékenyek legyenek” –

ismertette a néprajzkutató.

Nagyszombat Jézus sírban pihenésének ideje, ekkor már a feltámadást várták a keresztények, és megkezdődtek az ünnepi előkészületek is: sonkát főztek, sütöttek süteményeket. Sütemények tekintetében általában cukros pogácsa, főtt perec, esetleg mákos kalács és piskóta készült.

A sonkafőzés máig megmaradt, hogy hamarabb főzzük, mint vasárnap. Sokan és legtöbben már szombaton elkészítjük azt.

És hogy milyen szokások voltak Húsvét vasárnap és hétfőn?

Erről is hamarosan olvashatnak a Promenad24-en.