Fegyverropogás, taktikai harcok – így dolgoznak a határvadászok (videó)

A Magyar Nemzet munkatársa a Röszke melletti egykori tranzitzónában járva készített riportot, a lapnak Borbély Sándor határvadász tizedes mesélt a munkájukról.

Mit érez a határvadász, amikor fegyverek ropognak körülötte szolgálatteljesítés közben? Hogyan hat az egekbe szökő adrenalinszint a munkavégzésre? Kialakul egyfajta csapatszellem a határvadászok között? Mit szól mindehhez a család? Borbély Sándort a Röszke melletti egykori tranzitzónában látogattuk meg néhány nappal karácsony előtt. A határvadász tizedes a legveszélyesebb szolgálati élményéről is mesélt a Magyar Nemzetnek.

– Mindenkiben van egy egészséges félelem. Aki azt mondja, nem fél, az hazudik. Esetenként ez az egészséges félelem az, ami megmenti az ember testi épségét a terepen. Egy-egy akcióban az adrenalin is az egekbe emelkedik, ezt én kifejezetten élvezem – meséli a Magyar Nemzetnek Borbély Sándor határvadász tizedes, akit a Röszke melletti egykori tranzitzónában látogattunk meg néhány nappal karácsony előtt.

Bár az adventi időszakra jelentősen csökkent az illegális határátlépési kísérletek száma, az elmúlt hónapokban soha nem tapasztalt nyomásnak voltak kitéve a határvadászok. Egyetlen éjszaka alatt akár 700-800 migráns is megpróbált illegálisan átjutni a kerítésen, az embercsempészek pedig a fegyverhasználattól sem riadtak vissza.

Taktikai harc a határvadászok és a csempészek között

Borbély Sándor az elmúlt hónapokból az egyik legveszélyesebb élményének a Kékfény stábja által is megörökített akciót nevezte meg: az illegális határátlépéssel próbálkozó migránsok először kövekkel és sárral dobálták meg őket. Az embercsempészek lézerrel felszerelt csúzlival, üveggolyóval lőttek rájuk, közben a szerb oldalon fegyverropogás hallatszott.

Természetesen kapunk utasításokat a szolgálatot irányító parancsnoktól, de a határvadász van ott egy adott helyzetnél, ő tudja felmérni a lehetséges megoldási lehetőségeket, és ő tud megfelelően reagálni az adott helyzetre

– meséli Sándor. A stábra és a határt védő személyzetre az említett akció során folyamatosan lőttek, így elhagyták a helyszínt, majd kamerákon keresztül követték a migránsok helyzetét. Később drónok és egyéb eszközök segítségével kapták el őket a határvadászok mélységi felderítőcsoportjai, s azonnal visszakísérték őket az államhatár szerb oldalára.

Megtörtént, hogy egy este alatt négyszer fogtam el ugyanazt a személyt. Az, hogy hányszor fogjuk meg őket, függ attól, hogy melyik szakaszon próbálkoznak. Egy adott szektornál dolgozunk. Lehet, hogy később ezek az illegális határátlépők már máshol próbálnak szerencsét

– idézi fel Borbély Sándor. Kérdésünkre a határvadász elmondja: folyamatosan taktikai harc folyik a határvadászok és az embercsempészek között. — Nem a bevándorló a leleményes, hanem a csempész. Ők képzett emberek. Sok mindent látunk a terepen. Tudjuk, kik ők, emellett van felderítésünk, akiktől az információkat  kapjuk. Ez egy komoly taktikai játék. Mi kitalálunk valamit, erre reagálva ők is ötletelnek. Mi erre ismét kitalálunk valamit, ők megint. A végén pedig úgyis mi győzünk – mondja Sándor szerény, de mégis magabiztos mosollyal az arcán.

„Tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal”

A kerítésnél szolgálók az étkezést az embercsempészek akciójához időzítik. – Vannak holtidők. Amikor még nem jönnek vagy amikor már nem próbálkoznak, mert annyiszor vertük vissza őket. Ilyenkor gyakran visszavonulnak a szerb mélységi területekre, gondolva, hogy pár óra múlva majd át tudnak jönni, de leszögezem: nem tudnak. Ezek a holtidők határozzák meg az étkezést. Nyugodtabb helyeken, amikor valaki éhes, kiveszi az ebédszünetét, aztán visszamegy a területére – meséli nekünk.

A határvadászok egyébként három egymást követő napon, 16 órás műszakban teljesítenek szolgálatot.

Utána többnapos pihenő következik. Sándor békéscsabai. Hozzá hasonlóan a körzetében szolgáló, civil életben a határtól távolabb élő határvadászok és rendőrök a két szolgálat közötti pihenőjüket a Készenléti Rendőrség által biztosított szállásokon töltik. Közöttük van olyan, aki az ideiglenes biztonsági határzárnál szeret lenni, míg más inkább a mélységi ellenőrzési feladatokat kedveli jobban.

Én például inkább a mélységi ellenőrzést kedvelem. Nem a támadások elkerülése miatt, hanem azért, mert ismerem a terepet, és az új kollégákat is meg tudom tanítani ezekre az ismeretekre.

– Aki ismeri a kerülő utakat, a migránsok útvonalait, az a kutatási feladatok végzése során hasznosabb tud lenni. Inkább az éjszakai műszak áll közel hozzám. Nehezebb, de sokkal érdekesebb. Jobban is telik úgy az idő, ha van mit tenni – ismerteti.

A határvadászoknak azonban másutt is van tennivalójuk: mint Sándor elmeséli, a bevándorlók nagyon kreatívak, így a vasúti szerelvények környékén is próbálkoznak az átkeléssel. – Sok ága lett ennek a munkának. Nem pusztán arról szól, hogy beállunk a kerítés környékére és harcolunk az embercsempészekkel – részletezi. Mint elmeséli, közösségként dolgoznak a határ mentén, és már kialakult közöttük a csapatszellem. Nemcsak a munkaidő alatt, hanem már a civil életben is. – Tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Bajtársi kapcsolat a miénk – foglalja össze.

Ünnepek a határon

A szálláson már az elmúlt hetekben is érezni lehetett a karácsonyi hangulatot. Rendszeresen szóba kerülnek a karácsonyi, újévi tervek, a család. Az eszközkiadót is feldíszítették. – A terepen, munkateljesítés közben ez a hangulat tovaszáll. Ott már a feladatra koncentrálunk, de természetesen az ünnepek közeledését mi is érezzük.

Keménynek tűnünk, de azért mi is emberek vagyunk

– mondja nevetve. Kérdésünkre elmondja, családja többnyire elfogadja, hogy veszélyes hivatás az övé. Édesanyja félti, vele emiatt nem is beszél a munkájáról. Arra ott vannak a szakmabeliek. Élettársa rendőrnő, a közös rendőrszálláson ismerték meg egymást.

Amikor olyan vélemények, újságcikkek jönnek velem szembe a közösségi médiában vagy bárhol, hogy a migráció álprobléma, nem létezik és ehhez hasonlók, nem olvasom el.

– A negatív kommenteket sem olvasom el. Nincs szükségem ilyen kritikákra. Ha azt nézném, hogy mit mondanak az emberek, akkor nem kellene itt dolgoznom – mondja. Sándor egyébként 2017-ben kezdett fegyveres biztonsági őrként, és 2022-ben szerződött határvadásznak. Mint kifejti: szerencsésnek tartja magát, mert akkoriban még gyengébb volt rajtuk a nyomás, és fokozatosan tanulta meg a szakma fortélyait. Korábban fegyveres őrként több ember munkájáért felelt, de úgy érezte, nincs fejlődési lehetősége, ezért szegődött határvadásznak.

– A fejlődési és az előrelépési lehetőség motiváló tényező, és fontos ahhoz, hogy az ember teljes odaadással tudja csinálni a munkáját – mondja. Hozzáteszi: a későbbiekben azt sem tartja kizártnak, hogy hivatásos rendőri pályára lép. – Ezt a munkát csakis hivatástudattal lehet végezni. A hazámat szolgálom. Ezt buliból, félvállról nem lehet csinálni – zárja gondolatait Borbély Sándor.