Az aradi vértanúkra emlékeztek Makón is

A Kossuth-szobornál tartottak megemlékezést és mécsest gyújtottak.

Pénteken este hat órakor gyűltek össze az emlékezők a Kossuth-szobornál. A szónok Bertus-Barcza Csabáné a Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola igazgatója volt, aki az egybegyűlteknek elmondta:

„Az akkori gyász, fájdalom és indulat csendes emlékezetté szelídültek, az akkori jelen pedig történelemmé. Sokan vagyunk, akik úgy nőhettünk fel, úgy élhettük életünket, hogy a béke, a biztonság természetes volt számunkra. Csatákról, harcokról, a történelemkönyvek lapjairól van ismeretünk – de Istennek legyen hála érte-, saját bőrünkön nem kellett ezt megtapasztalnunk. Úgy hiszem, visszaidézve a szabadságharcot és az azt követő megtorlást, vagy látva a szomszédunkban zajló háború borzalmait, el kell gondolkodnunk azon, vajon oly természetes, oly magától értetődő-e a béke, a biztonság, a szabadság.”

Megemlékező beszédében feltette a kérdést:

 „Vajon értjük-e a forradalom és a szabadságharc hőstetteinek jelentőségét, értjük-e a vértanúság súlyát? Hogy ezt igazán megértsük és átérezzük, egy újabb kérdést kell feltennünk magunkban: mi készek lennénk az életünket adni bármiért is? Családunkért, hazánkért vagy a hitünkért? Ha ebbe mélyen és őszintén belegondolunk, máris közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük, átérezzük az Aradon kivégzett hősök tettének és vértanúságának igazi súlyát.”

Kiemelte: „Az aradi tizenhárom vértanú utolsó órái, leveleik, szavaik, nyugalmuk s bátorságuk üzent nekünk. Megrendítő sorsuk tanít az emberi tisztességből és a jövő iránti felelősségből vállalt helytállásnak minden körülményben van értelme. Tanít, hogy tetteik és szenvedésük századokon át tanúsítja, hogy a hazát szeretni nemcsak kötelesség, de öröm és az élet értéke. Megmutatja nekünk, csak az képes a világot szeretni, aki képes a hazáját szeretni. Bátorságuk és hazaszeretetük mellett rendíthetetlen hitüket is fontos példaként állítani magunk elé. Haláluk nem céltalan elmúlás volt.”

A résztvevők meggyújtották az emlékezés mécseseit, és elhelyezték virágaikat a szobor talapzatánál. A megemlékezésen a Makói Magánzeneiskola növedékei zenéltek.