Benkő Zsolt: több tucat vásárhelyi tanya ivóvízellátása kerülhet veszélybe, azonnal lépni kell!

Gondolták volna, hogy 2023-ban Hódmezővásárhelyen még akadnak olyan lakóépületek, ahol nincs vezetékes ivóvíz? Ráadásul nem is egy, akár hatvan-hetven tanyaépület érintett az ügyben. Az itt élő családok eddig „hallgatólagos megállapodás” alapján jutottak ivóvízhez, ám félő, hogy hamarosan megszűnik ez a lehetőség. Lépéskényszerben a tanyákon élők, de milyen lehetőségeik vannak, s van-e felelőssége az önkormányzatnak? Interjú Benkő Zsolt külterületi képviselővel!

Több külterületi lakos, illetve mezőgazdasági vállalkozó kereste meg önt azzal a problémával, hogy veszélybe kerülhet számos vásárhelyi tanya ivóvízellátása. Mi okozza a gondot, s miért vált hirtelen sürgetővé ez az ügy?

Hódmezővásárhely külterületén az egykori téesz állattartó telepei a rendszerváltás után magánkézbe kerültek, és ezeken a helyeken olyan régi artézi kutak találhatók, melyek a környező, magánszemélyek által lakott tanyákat látják el ivóvízzel. Mondjuk úgy: „hallgatólagos alapon”. Ezek a tanyák régen szolgálati lakások voltak, és az említett módon kialakított ivóvízellátó rendszerükkel eddig nem merült fel különösebb probléma. Most azért került reflektorfénybe az ügy, mert a telepek tulajdonosait fokozott költségeket terhelik a villamos energia árának robbanásszerű emelkedése miatt, és az eddig elviselhető mértékű villanyszámlát – érthető módon – nem akarják tovább finanszírozni. Az igazsághoz tartozik, hogy ők hivatalosan nem vízszolgáltatónak minősülő vállalkozások, tehát nincs kötelezettségük arra, hogy vizet szolgáltassanak. Eddig ezt a rendszert senki sem kifogásolta, a mezőgazdasági vállalkozók jó szándékából működtették a vízellátást, amiért a lakók többségre fizetett valamekkora összeget nekik. Ahogy az energiadíjak kilőttek, egy vállalkozó tavasszal megkereste az önkormányzatot, és kérte: vállalja át a város a tanyák vízellátását, mert ő a saját telepéről le szeretné kapcsolni azokat. Információim szerint első körben az önkormányzat elutasította a kérését. A problémát ugyanakkor nem vehetjük félvállról, nemhogy hosszú, de már rövid távon megoldandó feladatként jelentkezik a tanyák ivóvízellátása.

Hány tanya érintett Vásárhelyen, és hol helyezkednek ezek el?

Először úgy gondoltam, hogy csak néhányat, de ahogy körbejártam a történetet, kiderült, 60-70 ingatlant és az abban lakó személyeket. Nemcsak Mátyáshalmon, illetve a Csomorkányi úti Dózsa-telepen vannak ugyanis ilyen tanyák, hanem Kopáncson, valamint különösen nagy számban Vajháton. Néhol kisgyerekes családok lakják ezeket az épületeket, máshol idősebb házaspárok, egyedülálló idős személyek.

Előfordult-e már, hogy valamelyik mezőgazdasági vállalkozás a magas költségekre hivatkozva megszüntette egy tanya vízellátását, illetve ha nem, mikortól kapcsolhatják le a rendszereikről ezeket a lakóingatlanokat?

Szerencsére még nem kapcsoltak le egyetlen tanyát sem így a nyár kellős közepén, pedig megtehetnék, hiszen nincs köztük írásbeli szerződés; ez az ellátás a szokásjogon alakult ki évtizedekkel ezelőtt. Több olyan jelzés is érkezett azonban, hogy nem akarják már hosszú távon fenntartani az ivóvízellátást a drasztikusan megnövekedett költségeik miatt. Egy mátyáshalmi vállalkozó biztosan megkereste az önkormányzatot, hogy segítséget kérjen, de négy-öt tanyaközpontról is szó lehet.

Mi történt pontosan az említett mátyáshalmi esetben?

A kezdeményezésemre helyszíni bejárást tartottak Mátyáshalmon, ahol az önkormányzat energetikusa, a tulajdonos és a lakók voltak ott, és feltérképeztük, mi a helyzet. Ott meg lehetne oldani a vízellátást egy önkormányzati területen lévő artézi kútból, csakhogy az sem ivóvíz minőséget szolgáltat. A régi artézi kutak nem felelnek meg az új uniós előírásoknak, ami nehézséget okoz, de emellett számos egyéb kérdés is felmerül. Úgy tudom, ebben a konkrét ügyben semmiféle előrelépés nem történt még, a vállalkozó nem kapott érdemi választ, segítséget az önkormányzattól.

Milyen felelőssége lenne ön szerint az ügyben a városnak?

Egyet rögzítsünk: az egészséges, tiszta ivóvízhez való jog mindenkit megillet. Mint említettem, számos kérdés felmerül: az első, hogy ki szolgáltat vizet. Az önkormányzatoknak ellátási kötelezettségük van a törvény szerint, Hódmezővásárhelyen a város ezt az Alföldvízen keresztül oldja meg. A városnak tehát igenis van felelőssége a külterületen élők ivóvízellátása tekintetében. Felmerülnek ugyanakkor technikai jellegű problémák is: honnan fog jönni a víz, milyen minőségű lesz, és ki állja fejlesztés költségeit. A jelen helyzetben sürgősen meg kellene tervezni, hogy az egyes helyszíneken milyen módszerekkel lehet a meglévő rendszereket kiváltani. A külterületen élőket sem szabad magukra hagyni, ugyanolyan polgárai a városnak, mint táblán belül élők. Ha arra van pénze az önkormányzatnak, hogy a városháza tornyát csinosítgassa, meg szökőkutat újítson fel a belvárosban, akkor arra is kell lennie, hogy több tucat tanya ivóvízellátását biztosítsa.

Ön milyen lehetőségeket azonosított eddig?

Emlékezetes, mikor a Szentesi út melletti Barattyos népszavazás útján átkerült Mártélytól Vásárhely közigazgatási területéhez 2006. január 1-jétől, akkor az önkormányzat minden egyes telken fúratott egy kutat, rakott rá egy hidrofort, csakhogy akkor más szabályoknak kellett megfelelni, mint most, s azok alacsony talpmélységű, 30-40 méteres kutak voltak. A mostani helyzetben nyilván felmerülhet az érintett mezőgazdasági vállalkozásokkal való valamiféle megegyezés, a költségeik kompenzálása, másodszor az Alföldvíz bevonása a helyi vízellátási problémák megoldására, emellett lehetőség lenne rá, hogy az önkormányzat pályázatot nyújtson be a tanyák vízellátására. A negyedik eshetőség, hogy maguk a lakosok pályáznak, és előfinanszírozzák a forrást, de ezt – ismerve az érintettek anyagi körülményeit – nem látom reálisnak. Akik ezekben a szolgálati lakásokban laknak, jellemzően alacsony jövedelműek, kisnyugdíjasok, nincsen ott a cihában több százezer forint, hogy kutat fúrassanak. Bármilyen megoldást is választunk, az biztos, hogy komoly költségekkel járó eljárásról van szó, de nem mondhatunk le egyetlen emberről sem.

Külterületi képviselőként mit javasol az érintetteknek?

Először is mindenkinek azt javaslom, hogy keresse meg az önkormányzatot, és vázolja fel a helyzetet. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a városhoz segítségért forduló vállalkozót egyszerűen lerázták, szerintem az önkormányzat ezt nem teheti meg az ellátási kötelezettsége miatt, és fontos, hogy lássa: tömeges méretű a probléma. Ami a saját mozgásteremet illeti, települési képviselőként a saját 3 millió forintos éves választókörzeti keretemet fel tudom ajánlani arra, hogy például Mátyáshalmon a szóban forgó artézi kútnak a vizét vezessük el vízvezetéken keresztül a házakhoz. Csakhogy ezzel még korántsem oldódtak meg a gondok. Itt lép be a képbe, hogy ki lesz a vízszolgáltató, és milyen minőségű vizet szolgáltat, azaz ki és hogyan kezeli a kútból jövő vizet, hogy az megfeleljen az uniós előírásoknak. Megérett az idő a cselekvésre! Világosan kell látnunk, hogy a vásárhelyi tanyákon élők, a vásárhelyi családok nem maradhatnak víz nélkül. Az is egyértelmű, hogy a mezőgazdasági vállalkozásoknak nem feladatuk, nem kötelességük őket vízzel ellátni, és ennek megnövekedett költségeit fedezni. Az önkormányzatnak cselekednie kell, ennyi ember ivóvízellátása nem lehet gazdasági kérdés.