Először osztott nagycsütörtöki ajándékot III. Károly király
A sok évszázados hagyománynak megfelelően ezüstpénzeket ajándékozott kiválasztott alattvalóinak nagycsütörtökön a brit uralkodó. III. Károly király először vett részt ezen a ceremónián azóta, hogy édesanyja, II. Erzsébet királynő halála után trónra lépett.
A királynő életének 97., uralkodásának 71. évében tavaly szeptember 8-án hunyt el nyári rezidenciáján, a skóciai Balmoral kastélyában.
A húsvét előtti pénzosztás ceremóniáját a XX. század közepéig mindig Londonban tartották. II. Erzsébet királynő azonban – amíg egészsége engedte – minden évben más-más város anglikán templomát kereste fel, hogy átadja jelképes értékű ajándékait.
Az elismerésre rendszerint 70 év feletti helybéli lakosokat jelölnek ki.
A 74 esztendős III. Károly és királynői rangú hitvese, Kamilla ezúttal az anglikán egyház egyik legfontosabb központjába, az észak-angliai Yorkba utazott, és a város hatalmas, világhírű katedrálisában, a York Minsterben adta át a jelképes pénzajándékokat.
A hagyományoknak megfelelően az uralkodó eddig betöltött teljes életéveinek megfelelő számú férfi és nő vehette át a piros és fehér tárcákba rejtett érméket, vagyis 148-an részesültek a szimbolikus királyi ajándékban.
A fehér tárcákban a király jelenlegi életkorával azonos értékű ezüstpennyk voltak, a piros tárcákban pedig egy ötfontos névértékű ezüstpénz, amelyet III. Károly idei 75. születésnapja alkalmából vertek.
Az uralkodó november 14-én tölti be 75. életévét.
A nagycsütörtöki uralkodói pénzajándékozás nyolc évszázados hagyomány Angliában: a királyok és királynők a XIII. század óta gyakorolják ezt a húsvét előtti gesztust a szegények megsegítésére.
Az első hivatalosan feljegyzett ajándékozási ceremóniát János király tartotta 1210-ben.
Eleinte szokás volt ételt és ruhát is adományozni az elesetteknek ezen a napon; ezt váltotta fel később a pénzadomány.
Ma már ez a gesztus jelképes jelentőségű, és a megajándékozottakat társadalmi tevékenységük, a helyi közösségek szolgálatában szerzett érdemeik alapján választják ki, évente rendszerint más-más egyházközösségből.
