Nyolc méltatlanul mellőzött és méltán alulértékelt film a karácsonyról

Noha karácsonykor a közös filmnézés sok családban elmaradhatatlan hagyomány, azok értetlenkedése sem teljesen jogszerűtlen, akikből hiányzik a lelkesedés, amellyel minden évben nekiállunk a Reszkessetek, betörők!, az Igazából szerelem vagy a Holiday című opuszoknak. Az ünnepek idején persze mindig van helye a szívmelengető üzenetekben gazdag, de unalomig ismételt alkotásoknak, ám listánkon természetesen nem ezek szerepelnek: többnyire olyan, kissé sötétebb tónusú filmek közül válogattunk, amelyek sajnos rendre kimaradnak a tévécsatornák karácsonyi filmes kínálatából. Kartokékunkba egyúttal belefegyelmeztünk néhányat a karácsonyi filmcsemegék „bűnös élvezetei”, a legborzalmasabb karácsonyi trashfilmek közül is.

Filmek a kukából

Santa Claus (1959)

A puritán cím eleve zavarba ejtő, mivel a filmet kibocsátó Mexikóban nem Santa Claus vagy a spanyolok Papa Noelje, hanem Niño Dios, a kis Jézus ajándékoz, de mindegy is. Elképzelni sem tudjuk mi járhatott René Cardona író-rendező fejében, mikor megfogant benne a film ötlete, de a San Fransiscó-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijét sem értjük, akik az alkotást 1959 legjobb családi filmjének választották. A történet szerint a Mikulás nem az Északi-sarkon, hanem az űrben él egy kastélyban robotrénszarvasával meg Merlinnel, a varázslóval, aki ellátja őt bűverővel – azaz a láthatatlanság és a gyerekek mélyálomban tartásának képességével. A Télapó hisz az esélyteremtésben, így nincs ellenére a gyerekmunka sem, játékgyárában manók helyett etnikai sztereotípiákba öltöztetett nemzetközi gyereksereg dolgozik éjt nappallá téve. Amikor a Sátán megbízza Szutyok nevű démonát, hogy rosszalkodásra hangolja a glóbuszon élő gyerekeket, hősünk felkerekedik, hogy rendet tegyen a szívekben. A hardcore trashrajongók már bizonyára túl vannak a filmen, a többieknek semmiképpen nem ajánljuk.

A Mikulás meghódítja a marslakókat (1964)

Az amerikai háztartásokban Santa Claus Conquers the Martians címmel sugárzott eposz újabb lobotómia-élmény a zsé-kategóriában edzetlen nézőknek: a Magyarországra bebocsájtást hál’istennek sosem nyert alkotás bizarr sztorijával, szánalmas alakításaival, röhejesen béna dialógusaival és jelmezeivel szintén pályázhatna a filmtörténet legnyomorultabb alkotásának címére. Mindenesetre a minden idők legrosszabb karácsonyi filmje címet a netes szavazatok alapján elsöprő fölénnyel nyerte. Történetünk szerint a sok tanulástól és oxigénhiánytól depressziós marsi gyerekeknél nincs karácsony, sem ajándékozás, igény viszont volna rá, mivel tévé meg van, az ünnepek és a fogyasztói társadalom szellemiségét közvetítő földi adással. A felnőttek nehezen viselik csemetéik boldogtalanságát, így hát elrabolják a vén besurranót, hogy ezentúl a vörös bolygón készíthessen játékokat a gagyi zöld szuperhőskosztümben virító marslakók gyerekeinek. Dolgukat megnehezíti, hogy rengeteg földi ál-Télapó közül kell kiválasztani az igazit, ráadásul a Marson Voldarral, egy helyi szélsőjobber bajuszherceggel és két elvetemült segédjével is meggyűlik a bajuk.

The Star Wars Holiday Special (1978)

Nem is film, inkább dadaista matinéműsor, amit kizárólag az űrsaga – meg a Teletubbies – legelvakultabb rajongóinak ajánlunk. A gyártó Lucasfilm csak későn döbbent rá, hogy egy Ed Wood-klasszikus erősségű családi trashműsort szabadított el az éterben, viszont gyorsan nekiálltak a nyomeltakarításnak: hiába vonultatta fel az 1977-es film teljes sztárgárdáját a karácsonyi különkiadás, az 1978. őszi első és egyben utolsó vetítés után a produkció eltüntetése mellett döntöttek. Azóta sem adták ki videón vagy DVD-n, ám szerencsére az internet nem felejt. A filmben Csubakka és Han Solo elutazik a vuki bolygójára, a Kashyyykra, hogy együtt ünnepeljenek “Csuvi” családjával. A rajongók akkoriban értetlenül és roppant kedvezőtlenül fogadták az elfuserált űrjetikkel teli jeleneteket, a Boba Fett alakjára koncentráló rajzfilmbetétet kivéve. Ennek is köze lehetett ahhoz, hogy a fejvadász később visszatérhetett A Birodalom visszavágban. Jon Favreau, a Baby Yodával nagy sikerrel futó The Mandalorian-sorozat rendezője néhány éve elkotyogta, hogy megcsinálná az új Holiday Specialt. Addig is, itt a teljes szőrmedvény 1978-ból:

Muszklimikulás (1996)

Hulk Hogan szerepeltetése önmagában megfelelne listánk elvárásainak, az ezúttal ujjatlan mikulásjelmezbe és piros leggingsbe csomagolt ex-pankrátor azonban nem az egyetlen artériás vérzéssel járó seb a film esetében. A négy bűnrossz karácsonyi mozit is jegyző John Murlowski vérciki komédiájának antagonistája, a Tóvárost rettegésben tartó gonosz milliárdos a helyi árvaházra hajt, hogy megkaparintsa a lila kristályt az épület alatti katakombából. A fickó bűnbandájának tagjai olyan szuperképességekkel rendelkeznek, mint az elektromos kéz vagy bűzös gázok kibocsátása. Főhősünk, Hogan, szintén egy szemét multimilliomost alakít, akinek egy csúnya fejkoccanás rebootolja az agyát és onnantól azt képzeli, hogy ő a Mikulás. A film hemzseg a ripacskodó, gyenge szereplőktől, infantilis poénoktól és logikátlan dramaturgiai megoldásoktól, amit biztosan sokan tartanak szórakoztatónak, Mila Kunis azonban, aki a film egyetlen értékelhető alakítását nyújtja, ma már nem büszke arra, hogy tizenhárom évesen szerepelt ebben a filmszemétben. Akárcsak listánk előző tákolmányai esetében, a Muszklimikulásra is egyfajta bűnös, pihentető szórakozásként érdemes tekinteni, amely a bejglikóma állapotában bőven megfér a valós művészeti értékkel rendelkező alkotások élvezete mellett. Egyébként is, nem árt tudni: a szemét filmek fertőzöttjei – miként arra a frankfurti Max Planck Intézet közelmúltbeli kutatása és más elemzések is rávilágítanak – javarészt magasan képzett, átlagon felüli műveltséggel rendelkező, intelligens emberek, akik kulturális mindenevőkként tekintenek önmagukra.

Rendhagyó karácsony 

Szellemes karácsony (1988)

A csodálatos Bill Murray voltaképpen ebben a komédiában, Dickens Karácsonyi énekének legszórakoztatóbb filmadaptációjában teremtette meg azt a karaktert, amelyet az öt évvel később forgatott Idétlen időkigben járatott csúcsra. Az kiállhatatlan, önző és cinikus tévéelnök, Frank Cross legalább annyira gyűlöli az embereket és a karácsonyt, mint az időhurokban vergődő Phil Connors a Mormota napját, a lélektisztító folyamatot persze nem egy rossz nap becsípődése, hanem a klasszikus regényből megidézett szellemalakok idegenvezetése indítja el.  A filmet a Superman, az Ómen, a Kincsvadászok, a Maverick és a Halálos fegyver-filmek rendezője, Richard Donner készítette, és máig kihagyhatatlan az amerikai tévécsatornák karácsonyi filmkínálatából. Nálunk valamiért a rém idegesítő Reszkessetek, betörők!-nek jutott a megtiszteltetés.

 Rare Exports: A Christmas Tale (2010)

Bár a filmes horrortélapók mennyisége vetekszik a rémbohócokéval, valódi kuriózumnak számít, amikor maguk a finnek sátánizálják a jó öreg lappföldi Joulupukkit. Felejtsük el a kedves, piros subás, lengőszakállú ajándékosztót, Jalmari Helander rendező Télapója olyan, mintha a pogány finn ős, Nuuttipukki, Hannibal Lecter meg a Krampusz szelleme egyesült volna egy kiéheztetett kisnyugdíjasban. Szó szerint szíjat hasít a hátakból, és előszeretettel fogyaszt reggelire rosszalkodó gyerekeket. A helyiek sem nézték ezt jó szemmel, de hiába fojtották vízbe, fagyasztották jégbe, majd rejtették el egy hegy gyomrában, a démoni vénember mindig visszatért. Nem, nem ő a Hegylakó, karácsonyra talán ki is nyírják, de kit izgat, mifelénk úgyis a Jézuska hozza az ajándékot.

 Karácsonyi lidércnyomás (1993)

Tim Burton és Henry Selick a stop motion bábanimáció gyöngyszemét rakta le az asztalra az ünnepek földöntúli birodalmában játszódó történetével, ami a zombirajzfilmeken meg Monster High játékbabákon edzett gyerekeknek talán nem okozna álmatlan éjszakákat, a Burton-féle gótikus horrormotívumok miatt mégis inkább felnőtteknek ajánlott. Rosszcsont Jack, Halloween város ijesztgető mestere megirigyli a karácsonyvárosi Mikulás sikereit, ezért elraboltatja a vén hószakállút és a helyébe lép. A tervbe azonban hiba csúszik, az öreg pedig a halloweeni főgenyó Féregzsáknál köt ki. A műszakváltás nem a legjobban alakul, a Télapó kis kegyeltjei ugyanis a vártnál kevésbé örvendeznek a levágott fejű rongyláb ajándékoknak, és a saját arcát letépő rémbohócot vagy a szörnyfára felakasztott dalolászó hullákat sem igazán tudják hova tenni. Burton filmjét itt-ott azért levetítik egyes csatornákon, de legtöbbször kihagyják a karácsonyi kínálatból.

 A befagyott folyó (2008)

Courtney Hunt elsőfilmes rendező-forgatókönyvíró nőalakjai kőkemény asszonyok, akik a családért nem riadnak vissza semmitől. Az amerikai-kanadai határon elhelyezkedő indiánrezervátumban lakókocsiban nyomorgó két egyedülálló anya – egy fehér és egy őslakos – elkeseredettségében embercsempészetre adja a fejét. Ray férje lelépett a pénzükkel, míg Lila a fiát szeretné visszakapni, akit anyósa elvett tőle. A meghitt karácsony meghiúsulása így hát csak újabb adalék a súlyos döntés meghozatalában. A történetben görcsmentesen keverednek a lélektani dráma, a thriller és a gengszterfilm műfaji elemei, a hajmeresztő és olykor megrázó kalandok végére pedig remekül árnyalt jellemrajzokat kapunk a felszkeccselt karakterekből. Nem csoda, hogy a forgatókönyvet Oscarra is jelölték.

Forrás: hirado.hu