Szél István Székkutas második gyertyagyújtásán: a legnagyobb szükségünk most a reményre van!

„Emeljük fel fejünket a mókuskerékből, és nézzünk rá a mellettünk élőkre, a közelünkben küszködőkre. Hogy érezzék, karácsonykor úgy támad fel a remény és a jóság, ahogy a megváltó megszületett egy város széli jászolban” – hangzott el Székkutas polgármesterének ünnepi beszédében a 2. adventi gyertyagyújtás előtt.

Székkutason is fellobbant a remény lángja, a Murgács Kálmán Művelődési Ház előtti téren ma késő délután. Előtte a Líbor Ilona Óvoda gyerkőcei hoztak el ünnepi, örömteli hangulatot a jelenlévők szívébe.

Ezt követően Szél István polgármester mondott beszédet.

„Ezek a napok finom, udvarias, észrevehetetlen mozdulattal öltöztetik ünneplőbe szívünket. Arra emlékeztet minket, hogy az élet egy csodálatos ajándékdoboz, amit csak kölcsönbe kaptunk, míg vissza nem kell adnunk, de addig kifogyhatatlan bőséggel ontja ránk a szépségeit, feltéve, ha készen vagyunk befogadni és értékelni azt. Mind közül a legnagyobb ajándék a remény. Annak biztos tudata, hogy nem csak hús és vér, munkahely és pénz, küszködés és elmúlás létezik. Olyan évek után, ami először a koronavírus járványt, majd egy értelmetlen háborút és az abból fakadó energiaválságot hozta el és terhel ma is, most a legnagyobb szükségünk a reményre van, országosan és itt, Székkutason is” – hangsúlyozta a község első embere.

Kiemelte, Székkutas, ez a kis település eddig is mindig megmutatta, hogy a remény egyenlő az összefogással.

„Az ember az egyetlen élőlény, amelyik kifogyhatatlan szeretetre képes, méghozzá annak is a legszebb fajtájából, az önzetlen szeretetre. Amiből ha minél többet adunk, annál több marad belőle. Emeljük fel fejünket a mókuskerékből, és nézzünk rá a mellettünk élőkre, a közelünkben küszködőkre. „ – hívta fel a figyelmet Szél István.

Hangsúlyozta, tegyük ezt úgy például, hogy felhívunk egy idős rokont, akivel régen nem beszéltünk már, kérdezzük meg hogy van, van -e valamire szüksége. Kopogjunk át a szomszédba az egyedül élő idős nénihez, vigyünk két-három fenyőágat egy dísszel, karácsonyi vacsoránk finom falatjaiból osszunk meg vele néhányat és hagyjuk, hogy meséljen nekünk az emlékeiről, a régi szép időkről.

Ha törődünk másokkal, akkor érezni fogják, hogy a remény és a jóság úgy támad fel karácsonykor, mint ahogyan a megváltó megszületett egy város széli jászolban – hangsúlyozta a polgármester.

Beszédének végén Szél István mindenkinek áldott ünnepeket kívánt, és Isten áldását kérte minden székkutasi családra. Ezután a remény lángját a község első embere az óvoda gyerkőceivel közösen gyújtotta meg a hatalmas koszorún.

A gyertyagyújtást a Mikulás látogatása és a Habakuk Zenekar interaktív, játékos koncertje előzte meg kora délután.